Halloween

Itt az első része a történetemnek.

Remélem tetszett, és várjátok a folytatást :)

1.    Fejezet

Halloween

A nappaliban ülve néztem egy  filmet, amikor csengettek . A szüleim annyira elfoglaltak voltak, hogy miattuk egész este szólhatott volna a csengő, akkor se hagyták volna abba, amit eddig csináltak csak azért, hogy ajtót nyissanak. Felállva felnyomtam a villanyt, majd ajtót nyitottam.

- Jó jelmez! – dicsértem meg egyetlen fiú barátom jelmezét, aki a szomszédom és mellékesen fogadott tesóm. Sejtettem, hogy rajta kívül nincsen még egy hülye, aki képes este így becsöngetni valahová.

- Nem mondod, hogy macis pizsiben fogsz jönni ?– szólalt meg a Sikoly maszkja mögül.

- Nem mondtam, hogy menni fogok. – Fontam össze magam előtt a karjaimat elégé unott képet vágva.

- Akkor ki fog rám vigyázni?

- Levennéd azt a vackot a fejedről? – förmedtem rá.

- Ki az? – kiabált ki a szobából apám.

- Botond! – ordibáltam neki vissza, mivel mi így szoktunk kommunikálni, vagy sehogy.

- Mit csináltok  este? – érdeklődött hangosan anyám.

- Nem süketülsz meg ettől ? – nézet rám még mindig maszkban Botond.

- Már megszoktam, – legyintettem.

- Kicsim, kérdeztem valamit! – ordibálta anyám idegesebben.

- Buliba akar vinni, de nem megyek – válaszoltam neki a maximális hangerőm segítségével, hogy meghallja, pedig csak a konyhában ülve gépezett,ami nem volt tőlünk olyan messze.

- Nálunk alszol? – jött oda végre hozzánk anyám.

- Itt aludhatok? – nézet rám Botond kérdően, mintha tőlem várt volna választ, hogy neki mit szabad, és mit nem.

- Eddig hányszor tetted azt, amit én mondtam? – ingattam a fejemet.

- Soha! – jelentette ki, - de mivel én kemény fiú vagyok, és ma bármikor megtámadhat egy szellem, így kötelességemnek érzem, hogy itt aludjak, meg amúgy is beszélnünk kell.

- Vannak olyan anyák, akik megtiltják a gyereküknek, hogy egy sráccal aludjon együtt – fordultam anyám felé, aki Botond jelmezét méregette szó szerint.

- Ha én is olyan lennék, akkor biztosra veszem soha se lesz unokám és együtt fogok megöregedni a vén apáca lányommal meg a férjemmel. – Vázolta anyám mit is szeretne elkerülni. Amúgy a szüleim ismerik Botondot, így megbíznak benne, bár örülnének neki, ha több lenne köztem és közte, de erre nem sok esély van.

- Megyek öltözni! – jelentettem ki. A szobámba visszavonulva előkerestem a tavalyi boszorkány cuccomat, majd felvettem . Kicsit már szűk volt rám, de a sapka még mindig kétszer nagyobb, amitől úgy néztem ki, mint egy fekete ruhás manó. Visszatérve a ,,tömeghez”, ami kiegészült apámmal meg se döbbentem, amikor észrevettem Botondot ott velük. Barátom már harcedzett,  nem szalad el a szüleim elől, bár néha reménykedtem volna abban, hogy ha találkozik velük elmenekül. Úgy tűnik már sehogyan se fogok tőle megszabadulni, talán már nem is bánom.

- Norbi is ott lesz, sőt Ádám is, szóval ha baj lesz hozzájuk menj. – Figyelmeztetett apám. Az előző említett személy a bátyám, az ő első házasságából, míg utóbbi drága unokabátyám szintén az ő részéről.

- Szerintem ők előbb jönnek hozzám, mint én hozzájuk – suttogtam, mivel ismertem őket elégé. Norbi még csak-csak elmegy, de Ádámnál bizony vannak gondok agyilag, pedig kívülről tökre normális, csak picit éretlen.

- Mehetünk? – nézet rám Botond.

- Várjatok! – szólalt meg anyám, - ezt meg kell örökíteni az unokáknak – mondta, majd elszaladt a fényképezőgépért és csinált két képet. Szerintem a szülőknek van valami tanfolyam, ahol elmondják nekik hogyan tudják beégetni a gyerekeiket. Mindezek után útra keltünk, mivel már Bettina Botond húga megállás nélkül hívogatott .

- Köröznek minket – szóltam oda útitársamnak, aki azzal szórakozott, hogy a szembejövőket rémisztgette, akik közül szerintem páran megátkoztak minket.

- Ha nem kellet volna rád várnom annyit, már régen ott buliznánk – rótta fel nekem.

- Miről akarsz beszélni? – váltottam témát.

- Téma váltás? Te kis cseles! – lökött kicsit meg, amitől majdnem elestem, de időben elkaptam az egyik kaput.

- Csaj ?

- Igen! – vágta rá.

- Ismerem?

- Nem! – rázta a fejét.

- Szerencse! – fújtattam, - de ugye nem Tina? – kérdeztem rá, pedig tudtam ő az egyetlen, akiről nem beszél szívesen. Minden srác életében kell egy Tina, aki széttöri a szívét, és ezzel megmutatja mennyire is meg kell becsülnie a lányt, akit utána kap. Boti esetében is volt egy ilyen lány, aki eljátszotta neki mennyire szereti, míg a háta mögött fűvel, de szerintem még fával is csalta.

- Nem! – mondta, ami tökre őszintén hangzott.

- Csinos?

- Majd te is megláthatod – ölelt át és a buli helyszínéig nem is beszéltünk többet a lányról, hanem úgy minden másról.

- Már azt hittük nem is jöttök! – támadott le Regina másik legjobb barátnőm Bettina mellet, és ezzel ki is fújta a nagy  a listám.

- Bocsi, csak még meg kellet gondolnom a dolgot – mentegetőztem.

- Nem tudtad mit vegyél fel? – kérdezte Barbara Norbi bátyám barátnője.

- Tudtam, csak jönni nem akartam – javítottam ki.

- Na, azt miért nem? – nézet rám elégé ferde szemekkel Ádám, akiben már volt egy pici, sőt egy elégé nagy löket.

- Lett volna jobb dolgom is – vontam meg a vállaimat.

- Tanulni, mi? – puszilt meg az unokabátyám, és már a leheletétől alkoholmérgezést kaptam.

- Ha nekem kell téged haza rángatnom, inkább ott hagylak az első bokornál – löktem el magamtól.

- Nem vagyok részeg! – mentegetőzött Ádám.

- Persze! – bólintott vigyorogva Betti.

- Ki akar velem fogadni, hogy józanul hagyja el ezt a bulit? – emelte fel a kezét Norbi.

- Mennyiben? Hány pohár után lesz már valaki részeg? – érdeklődtem.

- Egy tízes, és 2 pohár a max, amit meg lehet inni – vázolta Norbi.

- Tartom! – jelentkezett Botond.

- Én is! – emelte fel a kezét Ádám, bár neki már mindegy volt.

- Ilyen könnyen még soha se szereztem pénzt, szóval benne vagyok – adtam meg magam.

- Ne, te nem is szoktál inni! – fújtatott Botond.

- Nem volt kikötés, szóval én is játszok – vigyorogtam rá, és levettem a kalapomat a fejemről.

- Akkor Botond, Ádám, Viki és még? – nézet körbe Norbert.

- Passzolom! – mondták a lányok.

- Jó, akkor bulizzunk! – mondta Ádám, mire kitört belőlünk a röhögés.

- Ez mi rajtad? – néztem végig Reginán, aki pink színű cuccban volt.

- Vattacukor akart lenni – válaszolta helyette Norbi.

- Nem, ez az új Barbie stílus! – tiltakozott sértetten Regina.

- Vattacukor! – helyeselt Betti, aki királylánynak öltözött, míg Barbara vámpírnak barátjával együtt, Ádám kalóznak én meg boszinak. Kicsit később pár ismerős is csatlakozott hozzánk, így a fiúk ittak, nem is keveset. Amúgy a zene jó volt, meg nem untam halálra magam, ami felért egy óriási piros ponttal. Három körül feltápászkodtam a helyemről  és álmosan néztem a többiekre.

- Ideje menni – ásítottam egy nagyot, míg a többiek inkább hisztiztek meg nyavalyogtak, mert ők nem akartak még lelépni.

- Nyertél ! – kiabálta Regina hangosan.

- Tudtam! – legyintettem én már erre is. Ismertem őket, így sejtettem nekem is játszanom kell velük, mert legalább legközelebb meggondolják miben fogadnak.

- Én viszem Norbit! – ajánlotta fel Barbara.

- Én meg Botondot és Ádámot – mondtam neki.

- Nálatok aludhatok? – kérdezte Betti.

- Aha! – bólintottam rá, így négyen mentünk hozzánk aludni. Szerencsére nagy a házunk, és a szüleim már megszokták, hogy ha bulival Ádám mindig nálunk alszik, mivel azt hiszi ilyenkor, hogy nálunk lakik. Szegény szüleit így legalább megkíméljük attól, hogy olyan vészesen ramaty állapotban lássák a fiúkat. Nem vagyok tini ribanc, sőt nagyon érett és felelősségteljes vagyok, ami nagy szó az én baráti körömben. Magamról csak annyit mondanék, hogy Viki a nevem, 17 éves vagyok tizenegyedikes kitűnő tanuló, kissé stréber, ami szerintem nem bűn. Mindig, mindenben a legjobb akartam lenni. Sportban, tanulásban, színészkedésben. 5 évesen már anyám szerelmes könyvit olvastam csak is azért, hogy csodagyereknek mondjanak, pedig ettől még nem lettem az. Egyszerre tanultam hegedülni meg zongorázni, aminek meg lett az eredménye, de elégé nehéz munkával, mivel egyikhez se volt érzékem. Amikor a suli kosárcsapata egy elégé jelentős verseny előtt állt és engem nem vettek be a csapatba képes voltam hashajtót tenni az egyik lány üvegébe, hogy ne tudjon részt venni. Sajnos az egész csapat ivott belőle, így ez nem jött össze se nekem, se nekik. 

- Amerikába ilyenkor jelmezbe öltözve járnak a gyerekek házról- házra, míg nálunk miért nincs ilyen? – várt tőlem választ Betti miközben a tesóját vetkőztettem.

- Nem tudom, de nekünk is vannak olyan hagyományaink, amik meg nekik nincsen – feleltem neki.

- Nem félsz a szellemektől?

- Majd ha találkozok eggyel megfogok ijedni  - mosolyogtam és undorodva néztem Ádámra, aki a béna jelmezében elterülve az ágyon nyálazva horkolt .

- Ezért még sokkal fog jönni neked – veregetett hátba Betti.

- Már így is sokkal jön, és nem csak Ádám, de Botond is.

- Tudod, ha összejönnétek, én nem bánnám – suttogta a barátnőm.

- Nem fogunk – mondtam halkan.

- Szerintem tökre látszik mennyire bejössz neki.

-  Betti, mi csak nagyon jó barátok vagyunk, és nem leszünk se többek, se kevesebbek. – Magyaráztam neki, bár szerintem kicsit pontosabban is kifejthettem volna, de mindegy.

- Hát, ti tudjátok - hagyta ránk, vagyis helyesbítve rám.

- Igen, mi tudjuk – suttogtam halkan és lekapcsoltam a villanyokat. Tudom, hogy nem sokan hisznek a fiú-lány barátságokban, de nálunk működik a dolog, mivel képtelenek lennék másképpen tekinteni a másikra. Ő az aranyos kis húgocskát látja bennem, míg én benne az erős bátyust, akire titokban mindig is vágytam, mivel a vérszerinti testvérem nem sokat törődött velem. Remélem még sokáig megmarad ez a kapcsolat kettőnk között, vagy legalább addig, míg egy gonosz személy be nem kavar.