19. FEJEZET REGINA 2/2

 19. FEJEZET

REGINA 2/2

 

 Talán olyan  öt óra lehetett, amikor elköszöntem Vikitől és hazamentem. Jó volt vele beszélgetni, de annyira Botond körül forogtak a gondolatai, hogy jobbnak láttam, ha inkább magára hagyom, hogy készülődhessen az estére. Neki is megmondtam, hogy semmi kedvem sincsen elmenni, ezért hagytuk is a témát. Haza felé menet megcsörrent a mobilom . Ádám hívott, vagyis az ő nevét mutatta a kijelzőm.
- Mit akarsz? - Szóltam bele.
- Miért nem vetted fel a mobilod? - Kérdezte tőlem elégé indulatosan, bár inkább aggodalmaskodva.
- Közöd? - Utánoztam őt, hiszen reggel ő is ezt vágta oda nekem a kérdésemre.
- Jössz ma? - Érdeklődött.
- Megmondtam, hogy nem megyek, mert minek mennék? Semmi kedvem, egy csapat tini közt ugrálni, miközben a neveiteket kiabálják, és ugrálnak, mint az őrültek. 
- Inkább otthon ülsz?
- Nem mondtam, hogy otthon fogok ülni, vagy igen?
- Mi mást csinálnál?
- Mi közöd van  hozzá, hogy én mit csinálok este? Rád tartozik? Nem, szóval hagyj békén, és szállj le rólam!- Szakítottam meg a beszélgetésünket. Egyre jobban kezd idegesíteni a viselkedése, meg az is, hogy egyre világosabb lesz számomra, nekünk nincs közös jövőnk, amiről mindig is álmodtam. Hazaérve már meg sem lepődtem, hogy a nappaliban találom anyámat az új ,,áldozatával".

- Szép, jó estét!- Köszöntem oda nekik, de annyira lefoglalták magukat, hogy észre sem vettek, amit nem is bántam. Semmi kedvem sem volt egy újabb kínos bemutatkozáshoz, meg nem is akartam megismerni az új apa-jelöltet, aki amúgy se marad sokáig együtt anyámmal, mert képtelenség őt elviselni hosszútávon. Talán apám is emiatt lépett le, vagy talán a szeretője miatt.
- Nincs apród? - Lépett elém hirtelen a húgom.

- Minek neked az apró? - Értetlenkedtem egy sort. 
- Szerinted? - Csámcsogta a húgom, mivel kulturáltan képtelen rágózni.
- Hová akarsz menni?
- Ki vagy te? Az anyám, hogy tudni akarok?- Mért végig gúnyosan.
- Neked kell az apró, nem nekem. - Mentem el mellette. Tudtam, vagyis sejtettem, hogy utánam fog jönni, mert szüksége van a pénzre.
- Bulizni akarok menni, most örülsz?
- Kikkel?
- Biával és a többiekkel.
- Ne ázz el, és kettőre maximum érj haza! - Adtam neki aprót. Nem voltam az anyja, és amúgy is bíztam benne annyira, hogy elengedjem. Jó, ez hazugság, mivel cseszettül nem érdekelt merre jár, de legalább éli az életét, és nem a szobájában szomorkodik, és öngyilkossági terveket szövöget. Nem én leszek a világ legjobb nővére, de a legrosszabb se.
- Köszönöm! - Hálálkodott egy sort, aztán már csak a felkavart füstfelhőt láttam, amit maga után hagyott távozás után. Becsaptam az ajtómat, és ledőltem az ágyra. Elővettem a laptopomat, és felnéztem közösségire, ami szinte üres volt, mert maximum azok ültek a gépek előtt, akik hozzám hasonlóan otthon töltik az egész estéjüket. Elmehettem volna Izával bulizni, de az mindkettőnknek gáz lett volna.
Norbi üzenete: ,, Mit csinálsz ilyenkor még otthon? Nem kéne bulizni menni?" - Mondanom se kell, de kicsit megrémültem, amikor felvillant az üzenete. 
Regina üzenete: ,, Nincs kedvem semmihez :( A húgom lelépett bulizni, én meg inkább itthon maradtam. Ádámmal megint összekaptam, anyám meg felszedett valami idiótát, akivel a nappaliban falják egymást."
Norbi üzenete: ,,Juj, az gáz :( "
Regina üzenete: ,, Nekem mondod, vagyis helyesbítve írod?"
Norbi üzenete : ,,Nem jössz át?"
Regina üzenete:,,Hová?"
Norbi üzenete:,, Az új lakásomba, vagy nem is említettem, hogy elköltöztem otthonról?"
Regina üzenete: ,,Nem, írd le a címet és már megyek is :) " 
Miután megadta a pontos címét, már úton is voltam hozzá. Neki se volt jobb programja, így csinálunk közösen valamit.
- Basszus, azt hiszem eltévedtem!- Nyavalyogtam neki a telefonon keresztül, amikor már negyedszer mentem rossz helyre. Attól, hogy szőke vagyok, még nem vagyok hülye, csak rossz pár érzékem, ami segítene a tájékozódásban.
- Kimegyek eléd, hol vagy pontosan? 
- Egy nagy tábla és egy kuka között állok éppen, a 21-es szám előtt - magyaráztam neki, bár kétlem, hogy ennyiből kiszűrte merre vagyok pontosan. Tévedtem, mert pár pillanat múlva fel is bukkant előttem.

- Basszus, ugye tudod, hogy nem erre lakok? Nem nézted meg rendesen a leírt címet? - Meredt rám döbbenten Norbi.

- Akkor most már értem, hogy miért nem találtalak meg. - Kaptam a fejemhez, amolyan ,,ez leesett" stílusban.

- Szerencsédre, rád találtam karcolás mentesen. 

- Az egyik kis vacak felkarcolta az ujjamat.

- Ki mondta neked, hogy állj a kuka mellé?

- Innét néztem fel fele, és behátráltam ide. - Mentegetőztem vigyorogva. Csak kicsit volt gáz, hogy én hülye eltévedtem, pedig jó címet adott. Most égtem egy sort előtte, de ez nem volt új dolog, mert elégé jól ismert. 

- Mihez lenne kedved? - Váltott témát, pedig szívesen elmagyaráztam volna neki milyen jól összemelegedtem a szeméttárolóval. Talán nem érdekelte volna őt, de azért végig hallgatott volna, mert udvarias, amit az unokatesójáról nem lehet elmondani.

- Leinni magamat kábulásig - válaszoltam neki.

- Remek terv, de sajnos ez most nem jön össze, és amúgy is kiskorú vagy.

- Nem kell ahhoz elmúlnom 18 évesnek, hogy ihassak.

- Valóba? - ráncolta a homlokát.

- Igen, mert amikor szilveszterkor ittunk, azon a bulin, emlékszel? Akkor még nem voltam 18, de még 16 sem.

- Akkor teljesen eláztál, és én vittelek haza meg Ádám? 

- Igen.

- Ma a józanság világnapja van, szóval nem iszol!

- Még vizet se? - Mosolyogtam eszméletlenül cukin rá, amivel leszoktam venni a fiúkat a lábukról.

- Mi vagy te? Nyúl, hogy vizet akarsz inni? Na, gyere!- Karolt át, és megindultunk, bár fogalmam sem volt hová is tartunk éppen. Kicsit később világossá vált, amikor bent találtam magamat egy csapatnyi visítozó lányhorda között.

- Ezt most nem mondod komolyan, hogy muszáj lesz végig néznem ezt a borzalmat? - Vicsorogtam a színpad felé bámulva.

- Pedig, igen!- Kiabálta bele a fülembe. Tutira veszem, holnapra semmit sem fogok hallani, mert mindenki sikítozott körülöttem, miközben a banda maximális hangerővel játszotta az egyik legrémesebb számukat. A ,,Szívtörő" (ahogy a fiúk elnevezték) rólam szólt, vagyis amit Ádám gondolt rólam. Egy lány, aki csak játszik mások szívével, miközben maga is összetörik, mert van egy fiú, akire vágyik, de soha sem kaphatja meg. 

- Menjünk inkább moziba!- Kértem tőle, mert azt is jobban elviseltem volna, mint ezt.

- Olyan jók, miért akarsz lelépni? - Értetlenkedett Norbi.
- Idegesít ez a hangzavar.
- Vagy inkább a színpadon doboló srác?-Hajolt hozzám közelebb Norbi, amitől egy pillanatig tátva maradt a szám.
- Ne röhögtess!
- Pedig, ha jól sejtem miatta voltál, és vagy dühös. Ő az oka, hogy el akarsz menni?- Fürkészte az arcomat, hátha el tud csípni egy kosza érzelmi megnyilvánulást részemről.
- Jó, igen!- Vallottam be neki.
- Szerelmes vagy belé?
- Talán!- Ingattam a fejemet, mert ennél értelmesebb választ nem tudtam kinyögni abban a helyzetben. Norbinak hála végig szenvedtem az egészet. A legutolsó számnál, már körülbelül falat tudtam volna kaparni, de Norbi fogta a kezem, emiatt kicsit nehéz lett volna.
- Megkeresem a húgomat, meg a többieket, te addig beszélj Ádámmal. - Kiabálta bele a fülembe, mert csak így tudtam megérteni, amit mond.
- Miért kellene vele beszélnem?- Most én vágtam értetlen képet.
- Mert beszélni akarsz vele. 
- Jól van, de csak miattad!
- A mobilod be van kapcsolva?
- Persze! - Vettem elő a táskámból.
- Ha végeztél, és továbbra is velem akarsz lógni, mert nem vagy álmos, hívj fel, vagy üzenj.
- Oké!- Bólintottam egyet, aztán elváltak útjaink. Ő elment megkeresni Vikiéket, akik még mindig itt voltak, pedig általában a közepénél le szoktak lépni, most kivételesen maradtak. Ellenben én, az idióta, egy olyan srácot keresek, akivel haragban vagyok, bár szeretem, sőt kifejezetten szeretek vele vitázni, de akkor is teljesen érthetetlen ez az egész. Botondot pillantottam meg, aki egy alacsony lánnyal beszélgetett tőlem nem messze. Odamentem hozzá, bár nem voltunk valami jó viszonyban, de ha egyszer megakartam találni Ádámot, akkor csak ő segíthetett nekem.
- Helló, te mit keresel itt? - Nézet rám döbbenten.
- Sziasztok!- Köszöntem nekik, - Ádám?
- Fogalmam sincsen! - Vágta rá Botond, de tudtam, hogy tudja, csak falaz neki.
- Egy lánnyal vagy? - Kérdeztem rá szomorúan.
- Igen!- Felelte Viki barátja.
- Hát, akkor mindegy!- Vontam meg a vállaimat. - Amúgy gratulálok a kapcsolatodhoz!- Szóltam oda neki még visszafordulva.
- Köszi! - Kiabálta, és visszafordult a lányhoz, akivel előttem beszélt. Sejtettem, az a csaj nem azért volt ott, hogy felszedje Botondot, mert ezt hallva, biztosra veszem ott hagyta volna, ha egy csepp esze lenne. Persze, vannak olyan lányok a világon, akiket az sem tart vissza, ha a partnerük kapcsolatban él, vagy épp házas és két gyerek várja otthon.

Gyors léptekkel vágtattam el onnét, és a mobilomban már kerestem is Norbi számát. Miután üzentem neki, hogy kint várom, elhagytam ezt a rémes helyet. Próbáltam nem elbőgni magam, de ez sajnos nem sikerült. Amire odaért hozzám, már nyoma sem volt a sírásnak, csak a piros szemeim árulkodtak, amit természetesen ki is szúrt.

- Történt valami?- Fogta meg az arcomat az egyik kezével, miközben aggódva vizsgált.

- Nem, csak haza akarok menni!- Nyögtem ki nehezen.

- Késő van, tényleg jobb lesz, ha haza kísérlek. 

- Nem aludhatnék nálad? Semmi kedvem sincsen az anyámmal egy fedél alatt lenni, meg egyedül, ezek után.

- Mit művelt veled?

- Semmit, csak Botond mondta, hogy éppen egy lánnyal volt, amikor odaértem. 

- Juj! - szisszent fel, mintha kicsit megrázta volna az áram. - Ezen esetben, ténylegesen jobb, ha nem maradsz egyedül. 

- Köszi!- suttogtam, és megöleltem. Annyira jó volt, hogy ott volt mellettem. Pont olyan volt, mint régen, amikor ,,jártunk". Apám lelépet, anyám minden éjjel más pasival jött haza, a húgomat én gondoztam, miközben egyre jobban széttörtem, de jött Norbi, és ő lett az én ,,drogom". Nélküle talán még levegőt se tudtam volna venni, aztán amilyen gyorsan összejöttünk, olyan gyorsan szakítottunk, mert nekem több kellet. Na, nem házasság meg gyerekek, hanem őrület és stb..stb... . Most megint mellettem volt, és most már nem hagyom elmenni. Nesze neked Ádám! Elvesztettél egy igazi angyalt, akit soha sem fogsz megkapni.

 

 

18. Fejezet - REGINA :) 2/1

18. Fejezet

REGINA

2/1

 

Regina szemszöge:

Már a reggelem se indult jól. Ádám hívott telefonon, ami nem sok jót jelentett.

- Jó reggelt! - Szólt bele a készülékbe, amitől már  felment bennem a pumpa. Ő volt az egyetlen ezen a világon, aki egy mondattal, vagy egy szóval elérte nálam a felrobbanást. Jól tudtam, hogy ő is tudja milyen hatással van rám, ami természetesen szórakoztatta is.

- Neked is! - Üdvözöltem álmos hangon.

- Ma mit csinálsz? - A kérdése úgy hatott rám, mintha belém vágott volna a villám. Rohamos hirtelenséggel ültem fel, amitől majdnem lefejeltem a kis lámpámat.

- Van két randim, miért? - Vettem fel a szemét stílusomat, amit vele szemben szoktam használni. Régebben mindig a képembe vágta, milyen mocsok módon használom ki azokat a fiúkat, akikkel jártam. Azután lettem ilyen szemét vele, hiszen magam is tudtam, hogy nagyképűnek születtem, de rossz volt az ő szájából hallani. Ő sem volt jobb nálam, sőt még rosszabb is.

- Két randi? 

- Csak nem megdöbbentél? 

- Nem tudsz olyant mondani, amivel megdöbbentenél, mert elégé jól ismerlek. -Kezdettben sokkalta barátságosabb volt a hangja, de mostanra kicsit hidegebb lett.

- Csak azt hiszed, hogy ismersz, de semmit sem tudsz rólam.

- Tudom, hogy halálosan szerelmes vagy belém, az nem elég?

- Te is szoktál piásan hülyeségeket mondani. - Keltem a magam védelmére.

- Már bánom, hogy felhívtalak.

- Én is! - Kiabáltam bele a mobilba, és kinyomtam. Hogy lehet, ekkora egy szemét? És én mért vagyok képes szeretni?

 - Csak nem felhúzott valaki? - Állt az ajtóban Iza. Rólam annyit kell tudni, hogy egyke vagyok, őt leszámítva. Iza a húgom, közismertebb nevén Izabella, aki örömmel teszi elviselhetetlenebbé az életemet, csak úgy, mint Ádám. 

- Húz ki! - Dobtam felé egy vánkost, ami nem találta el. Még mondott valami sértőt, de nem érdekelt, aztán kiment, hiszen neki nincs annál jobb program, mint egy hosszanti gépezés az idióta barátnőivel.Miután felöltöztem és reggeliztem nekiláttam tanulni. Nálam a tanulás  egyfajta megnyugvást jelentett, ami egyesek esetében eltér a normálisnál, de az én esetemben jobb megoldás, mint a tárgyak összetörése. Miközben a matek fölött görnyedtem, nem tudtam kiverni a fejemből Ádámot, és az ő rövid hívását. 

- Mi az? - Szólt bele a hatodik csörgetés után. Már kezdtem feladni, hogy felveszi, aztán csodálkozásomra még se nyomott ki.

- Miért hívtál?- Érdeklődtem.

- Komolyan emiatt voltál képes megzavarni? 

- Mi fontosat csináltál?

- Közöd? - Támadt nekem, ami nem igazán tetszett.

- Csak, bocsánatot akartam kérni tőled, tényleg bunkón viselkedtem, elismerem. 

- Te ilyent is tudsz?

- Akkor mégis tudok olyant, mondani, amitől ledöbbensz. - Elmosolyodtam, és rádöbbentem,  biztos volt valami óriási oka annak, hogy belezúgtam, sőt még annál is jobban beleestem.

- Jó, rendben! 

- Akkor, elárulod miért hívtál?

- Mindegy, azt mondtad randid lesz, és nem is egy.

- Az csak poén volt.

- Vagy inkább dobtak a partnerek, mert rájöttek, hogy egyszerre kettőt is hülyítesz?

- Tudod, hogy az régen volt, és kinőttem már belőle! - Hirtelen fagyott le az arcomról a vigyor, ami még pár perce ott díszelgett rajta.

- Csak vicceltem!

- Elárulod végre? 

- Ma fellépünk, és eljöhetnél megnézni minket.

- Már láttam a bandát.

- Tudom, hogy láttál már minket, de úgy értem, hogy ma eljöhetnél Vikivel és Bettivel, mert ők is jönnek.

- Már azt hittem más miatt hívsz.

- Eljössz?

- Eszemben sincsen! - Tiltakoztam, és kicsit csalódott voltam, mert beleéltem magamat, hogy majd elhív randizni, ahol nem egy csapat tini csorgatja utána a nyálát, hanem csak mi ketten leszünk. 

- Akkor mindegy! Most mennem kell, próbám van. Szia!- Zárta le a beszélgetésünket, mivel  említette éppen próbája van. Ebéd után írtam egy üzenetet Vikinek, hogy  átmennék egy kicsit hozzá, hiszen úgyis olyan régen beszélgettünk, meg mindkettőnkre ráfér már egy igazi csak csajos csevegés. Magamra vettem a kabátomat, és kiléptem az ajtón. Pár lépés után megakadt a szemem egy plakáton, amin keresztül Ádám vigyorgott vissza rám. Kicsit felbosszantott, hogy ennyire reklámozzák magukat(plakát, internet), amikor így is tudják, hogy anélkül is vagy ezren elmennek megnézni őket. Valaki nekem jött hátulról.

- Basszus! - Kiáltottam fel,amikor megéreztem.

- Bocsi!- Kért elnézést Norbi, Viktória barátnőm bátya. Elsőre fogalmam sem volt róla, kivel is állok szembe, de aztán kitisztult a kép.

 - Látom, te is elbambultál ezek láttán. - Szólalt meg.

- Ja, gondolom Ádám nagyszerű ötlete volt ez is.

- Botond mesélte, hogy mivel egyre kevesebbszer lépnek fel, így elkezdett csökkenni a rajongóik létszáma. 

- Ma fellépnek, mész?

- Nem, valahogy nincs most kedvem hozzá.

- Történt valami? Tudod, hogy nekem elmondhatod, szívesen meghallgatlak. - Mivel jó viszonyban vagyunk, meg van egy kis közös múltunk, ezért elégé baráti a viszonyunk. Ő, nem vagyunk olyanok, mint a barátnők, de jó sok titkot tudunk a másikról.

- Nem szívesen terhelek a saját problémáimmal.

- Nyugi, nem okoz nagy gondot, vagyis annál nem, amit Ádám okozni tud.

- Most mi  a helyzet veletek?

- Ha elmondod mi bánt, akkor én is megosztom veled.

- Nem igyekszel sehová?

- Vikihez tartottam éppen, vagyis hozzátok, de amúgy ráérek.

- Remek, mert én is oda megyek.- Bólintott, és együtt mentünk tovább. Közben elmesélte, hogy szakított Barbarával, aki miatt annak idején dobott. Erről a rövid tartalmú kapcsolatról senki sem tud, illetve Botond, aki megpróbálta lebeszélni Norbit rólam, de nem sikerült neki. A barátja, tisztában volt vele, hogy elégé nagy hülyeséget követ el, meg amúgy is kihasználom, hiszen akkor mást nem is akartam, mint egy srácot, akit élvezettel irányíthattam. Aztán jött Barbi, és felnyíltak a szemei, mivel ő nem akart úgy járni, mint Botond azzal az idióta csajjal, aki ténylegesen csak hülyítette őt, ahogyan én Norbit. Ennek már jó pár éve, és azóta se derült ki, így reményeim szerint soha sem fog. Csak egy gond van a titkokkal, előbb, vagy utóbb úgyis napvilágot látnak. Amúgy, meg mindenki azt hiszi, hogy Barbi meg ő már ezer éve járnak, ami nem igaz és fogalmam sincsen róla, hogy miért gondolják ezt.

- Szóval, akkor végleges? - Kérdeztem rá kicsit félve, mivel nem akartam neki fájdalmat okozni.

- Úgy tűnik, igen. - Válaszolta szomorúan.

- Szerinted, ha ő nincs, akkor mi még együtt lennénk?

- Hát, ha nem tudtam volna meg, hogy rajtam kívül még egy sráccal kavarsz, meg belezúgtál az unokatesómba, akkor talán igen.

- Nem kavartam azzal a gyerekkel, mivel kikötötted, hogy nekünk nincs kapcsolatunk, meg amúgy se volt azon kívül semmi köztünk.

- Azért, voltak jó pillanataink is, például jókat beszélgettünk.

- Persze!- Bólintottam.

- Miért, szerinted még mindig együtt lennénk? - Ismételte meg a kérdésemet.

- Nem, vagyis nem tudom!- Vontam meg a vállaimat. - Furcsa lenne belegondolni, meg amúgy is most szakítottál a barátnőddel, nálam meg alapból össze van kuszálva minden.

- Sziasztok! - köszönt ránk Botond, aki éppen akkor lépett ki a házukból.

- Szia! - Köszöntünk mi is egyszerre.

- Neked nem próbán kellene lenned? - Néztem rá furán.

- Miféle próbán? - Ő még nálam is furábban nézett rám.

- Ádám, azt mondta próbán van, mert ma felléptek. - Magyaráztam neki. - Vagy valami ilyent mondott.

- Igen, fellépünk, de tegnap volt az utolsó próbánk, mivel ma az egyik srácnak fontos dolga akadt, és csak este ér rá.- Felelte nekem Botond, és kezet rázott Norbival.
- Akkor már megint átvert, de már megszoktam. - Legyintettem egyet. - Megyek, Viki már biztosan vár.
- Regina! - Kiáltott utánam Norbi, én meg megfordultam. - Köszi a beszélgetést.
- Nincs mit! - Mosolyogtam rá, aztán elköszöntem a két sráctól, és bementem a kapun.
- Mi tartott eddig? - Tárta ki az ajtót Viki a csöngetésemre.
- Csak nem aggódtál értem? - Vigyorogtam kínomban.
- Már egy órája várlak, és eddig mindig pontosan szoktál érkezni, meg amúgy se laksz olyan messze.
- Bocsi, csak összefutottam a tesóddal és elbeszélgettük az időt.
- Ő is itt van? - Nézett el mellettem a barátnőm.
- Aha, Botonddal beszélget. - Válaszoltam neki belépve a házba. Ekkor csörrent meg a mobilom először, de nem vettem fel, mert alapjáraton semmi kedvem sem volt megint Ádámmal vitázni.
- Képzeld, összejöttünk Botonddal!- Újságolta nekem a jó hírt, amit először fel se tudtam fogni, mert annyi dolog kavargott a fejembe. - Hahó, itt vagy? - Kalimpált előttem a kezeivel, amitől kicsit elfelejtkeztem a bajaimról.
- Mi? Mit mondtál? - Zavaromat látva, ismét elmondta, amit az előbb mondott. Most már képes voltam normálisan lereagálni a dolgot.

17. FEJEZET - ÉLETEK ÉS ÉRZELMEK

Nagy nehezen, de sikerült elkészülnöm vele végre :)

SOKADJÁRA IS BOCSI A HELYESÍRÁSOM MIATT, DE MÁR FIGYELMEZTETTELEK BENNETEKET EZEN OKBÓL KIFOLYÓLAG.

JÓ OLVASÁST!

 SOK VÉLEMÉNYT KÉREK  <3

17 FEJEZET 

ÉLETEK ÉS ÉRZELMEK

,,Azt mondják, az álom valósággá válhat!

Ha ez igaz lenne, sosem lenne bánat. Nem hullnának könnyek, szívünk sem fájna,
ha legszebb álmunk valósággá válna! ( Álom Világom)

Annyira jó volt, hogy ott maradt egész éjjel velem. Régebben csak mellette tudtam nyugisan elaludni, ami természetesen berögzült nálam, hiszen még mindig ő az egyetlen, akivel biztonságban érzem magam, és aki megnyugtat, illetve felidegesít. 

- Suliba kell menned! - Suttogta a fülembe álmosan Botond. Nem akartam felkelni, mert féltem attól, hogy minden darabokra hull, ha kinyitom a szemeimet. 

- Ma inkább itthon maradok. 

- Viszont nekem mennem kell.

- Miért nem maradsz itt velem? - Nyitottam végre ki a szemeimet, és csodával határos módon tényleg ott volt, ebből sejtettem nem csak álom, de valóság is.

- Suliba kell mennünk, és szerintem a szüleid nem örülnének, ha itthon maradnál nyomos ok nélkül.

- Szerinted a szerelem mennyire nyomos ok? 

- Anyádat ismerve, semennyire, szóval nyomás öltözni! - parancsolt rám. Kedvetlenül másztam ki az ágyból, hiszen ki akarna egy ilyen remek pillanatot abbahagyni a hülye suli miatt? Hát én biztosan nem, de muszáj volt.

- Most akkor mi lesz ezek után? - Kérdeztem rá kicsit bátortalanul.

- Mit szeretnél? 

- Remélem tisztában vagy azzal, hogy ha én döntök, akkor bizony semmi jó nem sül ki ebből? - Néztem rá, és az előkészített ruháimat letettem az ágyra.

- Okos kislány vagy, egyedül is kitalálod mire gondolok.

- Reggel van, és nem vagyok Edward! - Jelentettem ki neki idegesen. Jó, tisztában voltam azzal, hogy ezek után nem leszünk egyszerű barátok, sőt járni fogunk, de az ő szájából akartam hallani.

- Most azt várod, hogy kimondjam? 

- Igen! - Bólintottam, és felkészültem a pillanatra.

- Én .... - kezdett bele, de a hülye mobilom megszólalt, mert beállítottam rajta az ébresztőt. Ezzel sikeresen megtört a pillanat.

- A fenébe! - Sziszegtem.

- Ma mit csinálsz suli után? - Váltott témát, miközben én majdnem összetörtem a mobilomat, mert mindent tönkre tett. Most majd várhatok éveket, hogy kimondja, azt a bizonyos 9 betűs szót. 

NINCS IGAZSÁG A FÖLDÖN!

- Nem tudom, talán elmegyek Reginával és Bettivel csatangolni valamerre.

- Kár! - Ingatta a fejét vigyorogva.

- Csak nem terveztél valamit?- Hajoltam közelebb hozzá.

- Én? Á, semmit!

- Basszus, tényleg el fogok késni! - Amikor megpillantottam a mobilomon az időt. Gyorsan beszaladtam a fürdőbe felöltözni, és elkészülni normálisan, bár már így is elégé biztos, hogy ebből késés lesz. Amikor visszaértem ő már nem volt a szobámban. Ettől egy kicsit elszomorodtam, hiszen örültem volna neki, ha megcsókol búcsúképpen, hiszen eddig nem sokszor volt alkalmam ilyenben részesülni reggel. 5 perces késéssel estem be a teremebe, amivel sikerült ráhoznom a frászt a tanáromra, mivel nem számított arra, hogy valaki szó szerint beesik az ajtón. Szépítve a dolgon, nem estem el, csak kicsit megbotlottam.

- Szép esés! - Dicsért meg Regina, amikor leültem mellé.

- Köszönöm szépen, és neked is jó reggelt! - Fújtattam.

- Szia! - Vigyorgott rám nézve.

- Betti hol van? - Néztem az előttünk lévő üres székre, mert gyanúsan üres volt.

- Ott! - Mutatta meg a barátnőnk új helyét Regina, majd elmesélte miről maradtam le. Betti romló jegyei, és a viselkedésében bekövetkezett változás miatt előre ültette a tanár, mivel még kicsit pikkelt rá, amiket akkor művelt, amikor Botond hibbant Tina barátnője teledumálta a fejét minden hülyeséggel. Szünetben viszont nem úsztam meg a faggatást, mert Betti tudta, hogy Botond nem ment haza tegnap, vagyis nem aludt otthon, és a barátnőjénél sem volt, mert ő náluk kereste.

- Szóval? - Nézett rám kíváncsian Bettina, és csípőre tett kézzel állt meg a padunk előtt.

- Nem történt semmi! - Vágtam rá gyorsan.

- Gyanús vagy! - Veregetett hátba Regina.

- Több, mint gyanús! - Vágta a képembe Bettina.

- Mire vagytok kíváncsiak? - Azért tudtam, csak minimális infókat fogok elárulni nekik, bár a barátnőim, de akkor is vannak olyan dolgok, amiket jobb, ha megtartok magamnak. 

- Mi történt köztetek tegnap? - Tette fel az első kérdését Regi.

- Beszélgetünk, és nagyon sok minden megváltozott. - Adtam meg rá a választ.

- Mint, például micsoda? - Ült fel a pad tetejére Betti.

- Szerelmes vagyok! - Vallottam be, mire ezek összepacsiztak. Így nyilvánították ki, hogy ezzel ők már tökéletesen tisztában voltak.

- És miből jöttél rá? - Jött a következő kíváncsiskodás Regina részéről.

- Gondolom nem volt olyan nagy hatású, mint Regina esetébe, vagy tévedek? - Nézett Reginára Betti, majd vissza rám.

 - Mikor kiléptem a suli kapuján még nem is sejtettem mi lesz ebből. Moziba mentünk, aztán beültünk sütizni, vagy már magam se tudom mit csináltunk, mert közölte velem, hogy soha sem, vagyis nem mostanság járt Bogival. Ez az egész egy nagy kamu volt, mivel a csaj jött neki egyel, és ezért el kellet játszania Botond csaját előttünk. - Nem terveztem, hogy ezt is elárulom nekik, de kicsúszott a számon.

- Hogy mi van? - Döbbentek le egyszerre.

- Bogi és Botond régebben jártak, most csak megjátszották. Miután ezt megtudtam, úgy éreztem, mintha valaki jó erősen megütött volna. Hazamentem bőgtem egy sort anyámnak, aztán ...... - A szobámban történt dolgokról ténylegesen jobb, ha nem tudnak. Reginának túl nyálas lenne, míg Bettina gyomra biztos felfordulna, hiszen a testvéréről lenne szó, amire mérget veszek, hogy nem érdekli.

- De most mi van? - Tárta szét a karjait Regina.

- Úgy tűnik járunk. - Nyögtem ki nekik nagy nehezen, amit természetesen nem értettek, de szerencsémre becsöngettek..  A következő szünetben már Regina szerelmi élete volt a téma, amiről annyit osztott meg velünk, hogy kell neki egy fiú, aki eljátssza a pasiját az unokatesóm előtt. Ádám tökéletesen tisztában van vele, hogy Regina totálisan bele van esve, amit a lány egy illuminált állapotában megosztott vele. Természetesen az idióta is totálisan szerelmes, csak képtelen bevallani, mert elmondása, vagy inkább felfogása szerint az nem olyan pasis dolog. Fogalmam sincs mi a fenét értett ez alatt, az ő dolga, én pedig már nem fáradozok azon, hogy megértsem. Utolsó óra után egyedül mentem haza, mert ezek még ott maradtak valami hülyeségen, amire én egyáltalán nem voltam kíváncsi. 

- Milyen napod volt? - Érdeklődött anyám, amikor beléptem az ajtón.

- Tényleg érdekel, vagy csak úgy kérded? - Semmi kedvem se volt beszélni, mert lefáradt az agyam.

- Nem tudom mi nálad ez a hirtelen jött érzelem változás, de nem örülök neki. Elárulnád mi a bajod, mert az anyád vagyok, és jogom van tudni, sőt meg is fogom tudni, mert leszel szíves elmondani nekem, most! - Parancsolt rám.

- Olyan korban vagyok, amikor az embernek nem kellenek indokok a rosszkedvhez. 

- Viktória! - Förmedt rám.

- Tini vagyok, vagy nem tűnt fel? - Komolyan mondom, fogalmam sem volt róla, hogy mit várt tőlem. Talán egy anya-lánya csevejt, de ahhoz semmi kedvem se volt, hiszen éppen elégé kidumáltam magamat a barátnőimmel, akiket vele ellenben tényleg érdekeltem.

- Jó, ha nem akarod, akkor nem fogom erőltetni. - Adta meg magát. Belül éreztem, nagyon bunkón viselkedtem vele, hiszen csak próbálta bepótolni a lemaradását, amit akkor halmozott fel, amikor rengeteget dolgozott. Most már viszont késő, majd talán a születendő gyerek esetében minden jobb lesz, és vele tényleg olyan lesz a kapcsolatuk, mint a filmekben, de nálam ez már lehetetlenség. Nem azért mert én így akarom, mert egyesek szerint semmi sem késő, csak az én esetemben. Az életünk így alakította a kapcsolatunkat, ami befolyásolta a mostani érzelmeinket. Szomorúan kullogtam fel a szobámba, és becsukva az ajtót kitört belőlem a sírás. 

A fájdalmam eddig bírt bennem maradni, most viszont kitört belőlem minden régi érzés. Nem véletlen az se, hogy nem az " ANYA", hanem a "MAMA" szó volt az első olyan szó, ami elhagyta a számat. Mamám vitt oviba, ő nevelt, míg anyám azon fáradozott, hogy beteg gyerekeket és embereken segítsen, ezzel teljesen kimaradva az életemből. 12 éves koromig olyan volt számomra, mint egy idegen, egy szellem, aki csak vérségi szinten kapcsolódik hozzám. Mára már sikerült megértenem azokat, amiket kicsiként képtelen voltam megemészteni. Botond nélkül egy igazi roncs lennék, de hála neki boldogabb gyerekkorom volt, sőt emlékezetes. Kopogtatást hallottam, és hirtelen nem tudtam honnét jött, de az ajtóm előtt senki sem állt. Ekkor esett le az erkély. Direkt várattam, ácsorogjon csak ott nyugodtan. Amikor már megszólalt a lelkiismeretem, kinyitottam az ajtót.

- Tudod mennyire rám hoztad ezzel a frászt? - Támadtam le Botondot, aki ott állt és rám nézve vigyorgott.

- Így üdvözlöd a fiúdat? - Puszilta meg a homlokomat.

- Tehát a fiúm vagy? 

- Ha nem engedsz be, akkor nem.

- Be akarsz jönni?

- Szerinted mi a fenéért másztam fel ide? - Fogta a fejét, bár magam is rájöttem már mennyire fárasztó tudok lenni.

 

Aznap nem csak arra jöttem rá, hogy milyen érzéseim vannak anyám felé, de arra is, hogy mennyire szeretem Botondot.