16. Fejezet Együtt

Remélem ez jobban elnyerte a tetszéseteket, mint az előzők :) A helysírásért bocsi, gyorsan írtam, mert a barátnőm már alig várja a részt <3

16. FEJEZET

EGYÜTT

Nagyon örültem neki, amikor Botond küldött egy üzenetet, miszerint szeretne velem találkozni. Itt volt a lehetőség, hogy újra olyan legyen köztünk minden, mint annak idején. Bár, belül éreztem, már semmi sem lesz olyan, de azért reménykedtem, hiszen reménykedni még szabad. Suli után ott várt rám, én pedig ráugrottam, mint régebben Betti. 

- Szia! - Köszöntem neki vigyorogva, mert a rettentő jó kedvemet semmi se tudta abba a pillanatban elrontani. Még az se, hogy egyes lányok mennyire megbámultak minket, vagy mennyire gúnyosan néztek rám, mert egy ilyen helyes sráccal vagyok.Soha sem tudtam felfogni mások féltékenységének okát, bár az igazat bevallva, én is mindig így nézek az olyanokra, akik jobbak nálam.

- Szia! - puszilta meg az arcomat. Jó, azt leszámítva, hogy neki ott van Bogi, nekem meg a nagy semmi, azért rémesen éreztem magam, hiszen kezdek olyanná válni, mint azok a lányok, akik bármire képesek, hogy megszerezzék a kiszemelt srácot maguknak. 

- Sokat kellet várnod rám, vagy most érkeztél? - Érdeklődtem a szép szemeit nézve. Sokan mondhatják rám, mekkora ribi vagyok, hogy olyan srác után epekedek, akinek csaja van, de soha sem lennék képes szétszedni egy tökéletes kapcsolatot bármennyire is fájna/ fáj.

- Ebben a pillanatban értem ide, szóval mit szeretnél csinálni?

- Menjünk sütizni, aztán moziba, vagy terveztél valamit te is?

- Nem, ez a te napod lesz.- Mosolygott rám, ahogyan régen szokott, bár most kicsit másképpen.

- Irány a mozi! - adtam meg az célirányt, miszerint jobb, ha a mozizással indítjuk a programot, és csak utána ülünk be egy sütire. Otthon természetesen tudják, hogy Botonddal vagyok, bár anya nem örül a dolognak, amióta tudja, hogy összeszedett egy barátnőt. El se tudom mondani, mekkora vita keveredett köztünk, amikor elújságoltam a remek hírt, miszerint Botond meg én újra kezdjük a barátságunkat. Anyám szerint ez nem barátság, neki meg barátnője van, szóval jött ő is azon szövegével, amiket más anyák vágnak a lányuk fejéhez hasonló esetekben. Természetesen, én nem vagyok olyan, mint mások, hiszen akkor túlságosan egyformák lennénk. Egy akció filmre ültünk be egyébként, mert elhánytam volna magam, ha végig kellet volna ülnöm több órányi nyáladzást, a horror meg amúgy se tartozik a nagy kedvenceim közé, ezért maradt a mese, amit Botond visszautasított. 

- Bogi tudja, hogy velem vagy? - Suttogtam a fülébe halkan.

- Igen, de ezt majd később beszéljük meg, rendben? - Hajolt hozzám közelebb, hogy senki más ne hallja csak is én. Pár órával később már nem tudta halasztani a választ, így a cukrászdában, sütizés közben vallotta be az igazat.

- Na, szóval Bogi tudja, hogy velem vagy ma? - Tértem vissza a kérdésemhez.

- Amint már mondtam tudja, de ... - Valamiért nem fejezte be a mondatot, amitől nekem kezdett gyanússá válni.

- Szakítottatok?

- Nem, szakítottunk, mi soha sem jártunk, vagyis inkább pontosabban úgy fogalmaznék, hogy volt idő, amikor igen, de az régen volt.

- Micsoda? - csattantam fel idegesen, mert akkor esett le, hogy több hónapon keresztül szórakozott velem, miközben én majdnem belehaltam a fájdalomba.

- Sajnálom, de ez az igazság. Bogi jött nekem egy szívességgel, és hát így törlesztett.

- Eljátszotta a barátnőd szerepét, de miért?

- Nem akartam, hogy mindenki azzal idegesítsen mikor jövünk össze, és észrevettem pár dolgot.

- Mégis micsodát vettél te észre? - Kiabáltam idegesen.

- Hogy szerelmes lettem beléd. - Vallotta be. Ezek után más dologról is beszámolt, ami teljesen elhomályosította, amit az előbb mondott. A sütimet se bírtam megenni, pedig nálam ez elégé ritka eset, hiszen kényszeres édességfalónak szoktak hívni a barátnőim. Vajon Bettina tudta, hogy Bogi meg a testvére csak átvertek minket? Szerintem nem, mert akkor elmondta volna, vagy megpróbált volna jelezni nekem, miszerint mekkora egy hülye vagyok, hogy elhiszem nekik ezt a színjátékot. Képtelen lettem voltam tovább hallgatni Botond szavait, ezért simán otthagytam, és meg sem álltam hazáig. Anyám akkor vette észre felbukkanásomat, amikor erősen becsaptam a bejárati ajtót.

- Mi történt? - Vont kérdőre azonnal.

- Semmi! - Vágtam rá, de látszott rajta mennyire nem győzte meg a válaszom.

- Mi történt? - Ismételte meg a kérdését, csak most sokkalta követelőzőbben.

- Az a szemét több hónapja átvert, és képes volt végig nézni mennyire szenvedek, pedig tudta, hogy bele vagyok esve. Tudod mennyire rossz volt ezt megtudni? - Tört ki belőlem a sírás.

- Kit értesz ,,szemét" alatt? 

- Tudod te nagyon jól! - Hisztiztem egy sort, majd pontosabban elmeséltem a dolgokat neki. Most örültem annak, hogy itthon volt az édesanyám, hiszen rettentően szükségem volt rá, mert kezdtem kicsit túlreagálni a történteket. 

A mobilom rezgése térített észhez, mert jött egy üzenetem. Botond írt, miszerint fent vár rám a szobámba, szóval siessek. Persze, ezt nem mondtam meg anyámnak, hiszen szerintem szívrohamot kapott volna, aztán meg agyonverte volna őt, hogy mégis hogy van képe betörni a szobámba. Mikor felértem az emeletre, észrevettem őt az erkélyen állva. A valóság annyiból állt, hogy nem tudott bejutni, csak ostoba módon felmászott hozzám, és kint elkezdett esni az eső.

- Már azt hittem végig nézed a szenvedésemet. - Vágtatott be a szobámba halkan.

- Megérdemelted volna. Mit keresel itt? 

- Bocsánatot kérni jöttem.

- Szerinted megtudok neked bocsátani, hogy így átejtettél, meg pénzért ismét verekszel?

- Már mondtam, a véremben van.

- Akkor legyen csak,de engem felejts el! 

- Ha így állunk, akkor tényleg jobb lesz, ha elfelejtjük egymást. - Ezek után megindult kifelé. Tudtam, ha hagyom elmenni, továbbra is folytatódni fog köztünk ez a rémes játék, ami mindkettőnket kicsinál.

- Állj meg! - Rántottam vissza, és magam se tudom miért, de megcsókoltam. Meg kellet ragadnom a lehetőséget, amíg ott volt előttem, mert bántam volna, ha elszalasztom. Innentől minden megváltozik. Lesz, ami jó irányba, de olyan is lesz, ami éppen az ellenkezőjére. 

15. Fejezet Hová süllyedsz még?

 

15. Fejezet

Hová süllyedsz még?

A szüleimtől még soha életemben nem kaptam ekkora osztást. Persze, most is jöttek a ,,csalódtam” benned szöveggel, de most még több mindent tettek hozzá, amit eddig nem vetettek be a megszidásomnál. Természetesen nem volt okuk soha, vagyis nem adtam rá okot, hogy ennyire nekem essenek, ezt kivéve. Egy teljes hetet töltöttem szobafogságban, amit picit nehezen viseltem, de már megszoktam. Botond nem beszélt velem, nem válaszolt a leveleimre. Meg akartam tudni, honnét is tudta hol talál, mert ő vitt haza, és ez azt jelentette Ben jelzett neki, ami merő képtelenség. Hogy honnét veszem ezt? Hát, ők világ életükben utálták egymást, vagyis attól kezdve, amikor Botond majdnem megölte Ben testvérét az egyik őrülten elfajult verekedéskor. Regina és Ádám továbbra is utálják egymást, vagyis inkább csak nem változtatnak a jól működő életükön. Norbi a bátyám szintén elkerül, bár nem is bánom, hiszen soha sem voltunk annyira jóban, hogy hiányozzon, ha nincsen mellettem. Ő nem Botond, így tőlem azt csinál, amit akar. Barbarával viszont kezdek jóba lenni, bármennyire is rühelltem a kapcsolatuk elején, most éppen annyira bírom őt. Bettina bepasizott, vagyis megismerkedett egy sráccal, akit Zolinak hívnak, és elégé szimpi. Kétszer találkoztam vele, de az is bőven elég volt, hogy tudjam, tökéletesen megérdemlik egymást Bettivel, mert köztudottan mindketten bolondok.

   - Tegnap bemutattam Zolit anyának, meg apámnál is jártunk. – Újságolta a hírt Bettina hazafelé az úton.

- Botond mit szólt hozzá? – érdeklődött Regina. Legszívesebben befogtam volna a fülemet, hogy ne halljam Botond nevét, de késő volt, így végig hallgattam. Betti elmondása szerint a bátya elégé kiakadt, mert 17 évesen nem ő meg az apja az egyedüli hímnemű lény az életében, bár másképpen fogalmazta meg, de ez volt a lényeg.

- Beütött a villám a paradicsomba! – böködött meg az egyik, mert annyira elbambultam, hogy fogalmam se volt arról merre járunk.

- Mi? Micsoda? – néztem rájuk értelmes képpel, ami nem nagyon ment nekem.

- Bárcsak szakítanának! – kívánta Betti összetett kezekkel, mintha imádkozott volna.

- Nagyon úgy tűnik a dolog, hogy komolyan összekaptak – bólintott Regina. Ekkor vettem észre miről is beszélnek ezek ketten. A szomszédház előtt Botond meg Bogi elégé hevesen vitatkozott valamin, majd miután észrevettek minket elhallgattak.

- Később hívj! – fújtatott Boglárka, aztán gyors léptekkel elrohant. Regina elköszönt, és pontosan arra vette útját, amerre előtte Bogi. Betti még mondott valamit, de rájött, hogy nem figyelek rá, mert a bátyát bámulom, aki elégé dühösen néz rám. Mikor már csak ketten maradtunk kint az utcán végre megszólalt.

- Tetszett a műsor?

- Nem érdekelt. – Ráztam meg a fejemet, de nem vettem le róla a szemeimet. Olyan meggyötörtnek tűnt, és olyan másnak, mint régen.

- Mit kerestél annál a gyökérnél? – váltott témát.

- Muszáj volt vele beszélnem.

- Miért is?

- Lényegtelen! – legyintettem, mert tudtam, ő úgyse értette volna meg.

- Tudod mennyire kiakadt az anyád? Arra nem is gondolsz, hogy terhes? Elég egy kis idegesség és baj is lehet a babával? Ez neked lényegtelen? – Támadt nekem elégé rendesen, amitől egy percre teljesen ledermedtem.

- Én köszönöm, hogy hazahoztál – motyogtam neki megszeppenten.

- Komolyan fel se fogtad mi lesz abból, hogy lelépsz?

- Nem léptem le, csak …. – nem akartam elmondani neki, hogy akibe azt hittem szerelmes vagyok, az éppen az ő barátnője miatt dobott.

- Hát, persze, hogy nem! – nevetett fel gúnyosan.

- Én nem vagyok olyan, mint te! – vágtam a képébe kicsit később, amikor már összeszedtem magam.

- Hogy jön ez ide? – ráncolta a homlokát.

-  Jössz nekem azzal, mennyire felelőtlen vagyok, de abba belegondoltál, hogy te mi vagy? Az életedet kockáztattad, amíg nem sikerült kirángatnom téged abból a világból, ahová Tina miatt süllyedtél. Hányszor szorultam rád? És te rám? Mielőtt megítélsz, közlöm veled, hogy szükségem volt egy kis elmenekülésre ebből a helyzetből. Neked ott van Bogi, de nekem ki van? Senki!

- Van anyád meg apád! – jelentette ki.

- Akik még mindig észre se veszik, hogy létezek, és ez kellet ahhoz, hogy legalább foglalkozzanak velem. Régebben minden olyan könnyű volt, amíg még kicsik voltunk. Most miért nem megy? Mi változott?

- Mi változtunk – jött közelebb hozzám.

- Azt akarom, hogy minden olyan legyen, mint régen! – toporzékoltam, és kitört belőlem a sírás. Magához húzva megölelt, amitől kicsit felszabadultnak éreztem magam, de belül ott volt bennem egy egyfajta nyomasztó érzés, miszerint már semmi se lesz olyan.

- Sajnálom, felnőttünk és ezt el kell fogadnod – suttogta bele a fülembe.

- Örökre gyerek akarok maradni, hogy mellettem maradj.

- Pán Péter - szindróma?

- Nem, ez több annál. Én, szeretlek! – nyögtem ki sírástól elcsukló hangon.

- Én is szeretlek téged! – mondta, de tudtam, nem úgy gondolta, mint jómagam. Ő úgy szeret, mint a húgát, és ez örökre így marad. Azért örültem neki, hogy  végre kimondtam, amit eddig titkoltam.

- Min kaptatok össze? – töröltem meg a szemeimet.

- Csak egy kis hülyeségen, - mondta titokzatosan, ami elégé gyanús volt nekem.

- Majd kibékültök.

- Ahogyan mi is az előbb – mosolygott rám.

Botond szemszöge:

Nem tudtam bevallani az igazat. Annyira örültem neki, hogy újra így voltunk Vikivel, és nem úgy, ahogyan a múlt hónapokban. Bár éreztem megsejtett valamit, hiszen sokkalta jobban ismer Boginál. Elbúcsúztam tőle, és bementem a házba, miután meggyőződtem róla, hogy ő is épségben beért.

- Szakítottál azzal a lánnyal? – rohant oda hozzám Betti.

- Nem, és ne is álmodj róla – haladtam el mellette.

- Hiszen nem is szereted! – kiabált utánam a húgom.

- Honnét veszed? – förmedtem rá.

- Ismerlek, és tudom, mellette nem vagy boldog.

- Te már csak tudod! - Mindig  ki tud akasztott a húgom, de attól még szerettem, bár legszívesebben megfojtanám néha.

- Viki is éppen úgy szenved, mint te.

- Már kibékültünk.

- Te is tudod, hogy már nem tudtok csak szimpla barátok lenni.

- Bettina fogd be a szád! – parancsoltam rá.

- Szerelmes vagy belé, és nem bírom megérteni miért vagy ennyire idióta.

- Nem vagyok idióta, és ehhez neked semmi közöd. Menj szépen a kis barátodhoz, és idegesítsd őt, engem meg hagyjál békén egy életre. – Vágtam be magam mögött az ajtót. Nem vagyok szerelmes Viktóriába, vagyis már magam se értem mi van. Ő olyan volt nekem, mint a húgom, aztán azt hittem több lehet, de nem. Belül félek attól, hogy széttöröm, ha még se működne köztünk. Sokkalta jobbat érdemelne nálam, mert én egy nagy rakás szerencsétlenség vagyok. Pár percig még téptem a lelkemet, aztán összeszedtem a cuccomat és beszóltam anyámnak, hogy ma apámnál leszek. Rossz volt a képébe hazudni, bár nem szívesen tettem, de jobb, mint megmondani neki, hogy verekedni megyek, hogy levezessem a feszültséget. Másnál ez pofonegyszerűen működik, míg nálam csak a bunyó okoz békét.

- Verekedni akarsz? – érdeklődik Öcsi, amikor odaállok elé.

- Igen, de nem veled.

- Már azt hittem, bár nehéz dolgod lenne velem.

- Szervez le nekem egy meccset mára.

- Elment az eszed? Ilyen kevés idő alatt szerinted képes vagyok összehozni egy ilyent? – Háborog a régi haverom, aki megmutatta régebben mivel tudom lenyugtatni magam.

- Old meg!- hagyom ott. Ezek után felkeresem Bogi lakását.

- Mit keresel itt? – nyit nekem ajtót a ,,barátnőm".

- Beszélhetnénk pár percet? – kérdem tőle.

- Gyere be! – invitál be, én meg ledobom magam a kanapéjára.

- Ma meccsem lesz – vallom be neki.

- Viki tud róla, hogy újra kezded? – néz mélyen a szemembe, amitől kicsit feszengek.

- Nem, és nem is tartozik rá. – Már csak azt kéne, hogy ezzel is még tovább terheljem, amikor már így is elég neki a baja. Felfogtam, az én problémáim egyedül rám tartoznak és nem másra.

- Akkora egy marha vagy! – rikácsolja.

- Most megint miért? – adom az idiótát, bár meg se kell játszanom magam.

 - Mindenkit átversz, engem meg kihasználsz.

- Mondtam neked, hogy ez csak egy baráti szívesség.

- Aha! – bólintott gúnyos képpel.

- Mivel mindenki azt hiszi, barátnőm van, így senki se zargat azzal, hogy össze kellene jönnöm Vikivel.

- Csak Betti, aki utál engem, mert elveszem a legjobb barátnőjétől a szerelmét.

- Ne reagáld már túl!

- Most mit tervezel? Újra elkezdesz verekedni? Lógsz ismételten a suliból? Vagy mit akarsz?

- Nem fogok lógni, de ez az egész a véremben van, és nélküle üres vagyok.

- Mindjárt megmondom, hogy te mi nélkül vagy üres! – nézet rám szigorúan.

- Most megyek, majd hívlak! – pusziltam meg az arcát, és elhagytam a lakását. Az utcán sétálva azon kattogtam, vajon Bogi szólni fog Vikinek arról, hogy újra kezdem a verekedést? Reméltem, hogy hallgat, mert bízom benne annyira, hogy pár titkomat elmondjam neki. Igazából mi soha se jártunk, vagyis még régebben igen, de mára már csak barátok vagyunk, és szívességből eljátssza a csajom szerepét. Hogy miért folyamodok ilyen dedós megoldásokhoz? Hát, a válaszom csak annyi, hogy nem akarok állandóan Vikivel vitatkozni. Nekem ez az életem, mert ez megy a legjobban, vele szemben, én csak egy kis féreg vagyok. Nem akarom, hogy megint emiatt idegeskedjen, és így legalább azt hiszi majd, a csajomnál töltöm az éjszakát.

14. Fejezet - Rolling in the deep

14. Fejezet

Rolling in the deep

Ha valaki megkérdezi évek múltán, hogy van olyan pillanat az életemben, amit megbántam, akkor azt mondom nem.  Reggel kikeltem az ágyból, felöltöztem, elmentem suliba, majd beültem a helyemre.

- Te süket vagy? – vágódott le mellém Regina levegő után kapkodva.

- Nem, történt valami? – érdeklődtem összeráncolt homlokkal.

- Miért nem tömted be a számat? – nézet rám dühösen, és levette a kabátját.

- Mikor? – hirtelen nem ugrott be mire gondol, de aztán rossz előérzetem támadt.

- Ádám átküldte a videót, amin bevallom, részegen neki mennyire szerelmes vagyok belé.

- Le akartalak állítani, csak arra már túl késő volt. – Mentegetőztem, mert tényleg így történt, bár legszívesebben visszaforgatnám az időt, és nem csak ez miatt, de meg nem történté tenném a Kevinnel váltott csókomat is.

- Most már mindegy.

- Hol van Betti? – nyújtózkodtam, hátha meglátom őt valamerre.

- Egész héten otthon marad, beteg lett.

- Ne!- kiáltottam fel.

- Vigaszképen, én itt leszek – veregette meg a vállamat Regina. Első óra után írtam annak a szimulálónak, hogy tolja be a képét a suliba, bár tudtam ő tényleg csak akkor marad otthon, ha már súlyos az állapota. Az anyja nem is hagyná, hogy magától lazításként ellógja a sulit, hiszen van min javítania, meg hamarosan lezárják a jegyeket. Órák után haza siettem, mivel anya már az utolsó óra előtt listázta mit kell hazának vennem a boltból. Remélem hamar meg lesz a gyerek, mert kezd anyám picit az agyamra menni. Belül félek attól egy picit, hogy ha megszületik, akkor visszamegy dolgozni, magamra hagyva engem, de gondolom a babára a nagyiék vigyáznának, ami azt jelentené, rám is.

- Tessék, itt van minden! – raktam le az asztalra a táskát.

- Na, végre! – kezdett neki a kicsomagolásnak anyám.

- A szobámban leszek, - tettem hozzá mellékesen, de szerintem jobban érdekelte a hozott holmi, mint én. Délután Kevin üzent, hogy menjek ki vele sétálni, amire nem tudtam nemet mondani. A parkban sétálgattunk, miközben felesleges dolgokról csevegtünk, ami alapjáraton se érdekelt, csak unalmas lett volna hallgatni. Nem akartam otthon maradni anyámmal, ezért eljöttem vele a hidegbe.

- Nem kertelek, inkább kimondom az igazat! – állt meg határozottan Kevin, én meg egyenesen neki sétáltam. – Viki, te egy nagyszerű lány vagy, de mást szeretek.

- Basszus! – dermedtem le, és nem csak a hideg miatt. Több éven keresztül vártam arra, hogy megcsókoljon, most meg bejelenti, hogy mást szeret. Mi ez, ha nem szemétség? A lényeg nem azon van, hogy már én se érzek úgy iránta, hanem azon mennyire felkavart, amit művelt.

- Tudom, hogyan érzel irántam, és bírlak, meg minden, de ez köztünk nem működne.

- Még rúgj belém párat! – suttogtam a talajt nézve. – Akkor miért csókoltál meg?

- Azt hiszem belezúgtam az unokatesóm barátnőjébe – vallotta be.

- Hurrá! – tapsikoltam és próbáltam visszatartani a bőgést.

- Ne értsd félre, én nem akarom szétszedni őket, de …..

- Most inkább haza megyek! – hagytam ott őt. Még hallottam, amit utánam kiabált, de aztán már túl távolra kerültem tőle. Ekkora már képtelenségnek bizonyult visszatartanom a sírást, és végre kitört. A szemfestékem elkenődött, sőt alig láttam tőle, amitől még rémesebben festhettem. Hazaérve meghallottam, hogy a nappaliban folyik a csevegés, így tudtam anyám nincs egyedül, pedig amikor elmentem még csak ő volt egyedül a házban.

- Kicsim, te vagy az? – kérdezte hangosan anyám. Ha lett volna lelkierőm, akkor visszaszóltam volna valami bunkót, de most élni is alig volt erőm a sírástól, nem viccelődni.

- Igen!- kiabáltam neki vissza.

- Gyere ide! – parancsolt rám.

- Most inkább a szobámba megyek, - szóltam neki.

- Gyere ide! – ismételte meg a követelését. Nem akartam még vele is összekapni, tehát szétfolyt szemfestékes arccal mentem be a nappaliba. Nem tudom, hogy ki döbbent meg jobban. Én vagy talán inkább a vendégsereg, akik a kanapén, vagy a szőnyegen ültek. Jó, a válaszom az, hogy ők.

- Mi a baj? – Kérdezett rá elsőnek Botond anyja, aki a volt férje mellett ült.

- Semmi! – törölgettem meg a szeme, vigyort erőltetve az arcomra.

- Valaki bántott? – érdeklődött Ádám anyja. Rajtuk meg a szüleimen kívül még jelen voltak a nagyszüleim, Ádám, Norbi, Barbi, meg Betti. Egy igazi nagy családi parti volt, amire apám is hazajött, míg karácsonykor nélkülöznöm kellet, de mindegy.

- Nem, csak … - kerestem a tökéletes kifogást.

- Viki, áruld el! – parancsolt rám anyám, aki mostanság elégé keményé vált a régi énjéhez képest.

- Egyedül akarok lenni! – jelentettem ki elcsukló hanggal. Párat hátráltam, aztán észrevettem az éppen hozzánk betoppanó Botondot, akivel együtt érkezett a tökéletes barátnője.

- Mi van benned, ami bennem nincs? – suttogtam halkan, és inkább magamnak, mint neki. Semmivel se volt szebb nálam, talán egy kicsivel, sőt magasabb is, meg aranyosabb kinézetű, míg én hozzá képest egy gilisztának tűntem.

- Minden rendben van? – jött oda hozzám Botond, és meg akarta fogni a kezemet, de én elrántottam. Szememet nem vettem le a barátnőjéről, aki olyan bamba képel méregetett engem, mint valami idiótát.

- Hozzám ne érj!- ordibáltam magamból kikelve. Erre már a többiek is kijöttek az előtérbe.

- Viki mi a fene van veled? – próbálta kiszedni belőlem az apám.

- Muszáj beszélnem vele! – jelentettem ki zavartan.

- Kivel? – kérdezett rá Botond.

- Gyere szépen! – tessékelt a nappali felé mama, de ahelyett, hogy leültem volna kiszaladtam az ajtón. Muszáj volt futnom, mivel ki kellet eresztenem a gőzt, hát ez kicsit segített legalább. Nem álltam le, bár pár perc után elkezdtem érezni, mennyire keveset sportoltam eddig, és mennyire rémes az állóképességem.

- Minek köszönhetem a látogatást? – tárta ki az ajtót a huszadik csengetésem után Ben.

- Azt mondtad, hogy egy nap rájövök, mekkora egy idióta vagyok, és akkor keresselek fel. – Kapkodtam levegő után, és a szememből simogattam ki az ázott hajszálaimat, mert időközben megeredt az eső. Ben meg én 2 évvel ezelőtt ismertük meg egymást, amikor Botondnak az idióta bátyával volt meccse. Még emlékszem milyen ideges voltam, és ő még tovább fokozta ezt, de közben sikerült valahogyan megnyugtatnia is. Akkor vágta a fejemhez mennyire vak vagyok, és mennyire szerelmes, hiába bizonygattam, nem vagyok szerelmes Botondba, csak meg akarom menteni az életét, mielőtt még jobban elszúrja.

- Ma jöttél rá? – ráncolta a homlokát.

- Azt hittem szerelmes vagyok valakibe, de kiderült, hogy ő nem szeret.

- Most nem Botondról van szó? – tárta szélesebbre az ajtót, hogy beengedjen.

- Az unokatesójáról – vágtam rá.

- Aki akkor veled volt?

- Annak az öccséről – javítottam ki, nehogy még félreértsen valamit. Ezek után elmeséltem neki mindent, hogy meg tudja ő is állapítani mekkora egy idióta vagyok, mint átlagban mindig. Vagy 20-szor hívtak anyámék, de egyiket se vettem fel, sőt még Botond is próbálkozott.

- Itt akarsz maradni? – kérdezte Ben.

- Maradhatok? – kérdeztem vissza.

- Hát, van hely, szóval inkább itt legyél, mint az utcán.

- Köszönöm! – hálálkodtam neki egy sort, aztán megmutatta mit hol találok, és magamra hagyott. Elalvás előtt benyomtam a Rolling in the Deep című számot, mert valamiért képtelen voltam elaludni. Talán az új ágy miatt, talán azért, mert rájöttem, hogy soha se szerettem Kevint, csak azt hittem, és ezen idő alatt simán boldogan élhettem volna Botonddal, akit viszont tényleg szeretek. Tudom, ha haza érek, akkor nagy észosztást kapok anyámtól meg apámtól, amiért rájuk hoztam a frászt, de muszáj volt eljönnöm ide, vagyis inkább én éreztem kötelességemnek. Olyan éjféltájt megadtam magamat az álomnak, és amikor kinyitottam a szememet, már nem Ben egyik szobájában voltam, hanem a sajátomban. Valahogyan haza jutottam,bár fogalmam sincs hogyan, de hamarosan úgyis megtudom hogyan.

 

13 Fejezet - Részegen

13 Fejezet

Részegen

Szombat reggel semmi kedvem se volt felkelni, de sajnos muszáj volt. Anyának testápoló kellet, és mivel apa későig dolgozik, sőt ez olyan fontos, hogy nem várhat délutánig, ezért reggel 8 órakor pontban betört a szobámba. Persze, szívesen vitáztam volna vele, ha nem lett volna veszélyeztetett terhes, meg még sorolhatnám mi miatt képtelenség vitába szállni anyámmal.

- Téged is elküldtek boltba? – böködött meg valaki. Hirtelen nem tudtam hol is vagyok pontosan, aztán rádöbbentem. Elaludtam a boltban, miközben testápolót kerestem, így észre se vettem, amikor Bettina anyukája odaállt mellém.

- Igen! – vágtam rá nagyot ásítva.

- Botond is itt van a barátnőjével, de valahogy elvesztettük egymást. Szerinted milyen a lány?

- Csinos, normális, de valamiért nem kedvelem.

- Nem tudom miért, nekem valamiért túlságosan furcsa ez a lány. Rendes meg minden, csak kicsit kiráz tőle a hideg.

- Ma moziba megyünk este. - A többit inkább nem mondtam meg neki, elég ha ennyit tud.

- Kik mennek? – kíváncsiskodott Márta néni.

- Botond, Bogi, Ádám, Regina, Betti meg én, és talán még Kevin.

- Hogy alakul a dolog vele? – kérdezett rá Botond anyja, mire szerintem színt váltottam, mint egy kaméleon.

- Kivel? – hallottam meg Botond hangját, aki a barátnője kezét fogta, és éppen felénk tartottak. Képtelenségnek tartottam, hogy onnét meghallotta, mit beszéltünk az édesanyjával ketten, de meg van rá az esélye.

- Édesanyád arról érdeklődött, mi a helyzet velem meg Kevinnel, - vázoltam neki a dolgot, vagyis nekik.

- Összejöttetek már? – kérdezte gúnyosan Botond.

- Nem! – ráztam meg a fejemet.

- Ő nem akar, vagy ilyen hamar kiszerettél belőle? – folytatta a bunkózást.

- Mit érdekel az téged? – ráncoltam a homlokomat.

- Bocs, hogy megkérdeztem, csak a barátok szoktak ilyent. Tudod, baráti érdeklődésnek hívják, talán nem hallottál róla?

- Botond fejezd be! – szólt rá Bogi.

- Jól van! – legyintett egyet, és átkarolta a barátnőjét.

- Remélem te is jössz, vagy meggondoltad magad? – fordult felém Bogi kedvesen.

- Nem, ott leszek, semmi pénzért nem hagynék ki egy ilyen jó kis mozizást. – Vigyorogtam, és a tekintettem összetalálkozott Botondéval, aki cseppet se találta viccesnek a dolgot.

- Most mennünk kell, de akkor este találkozunk! – Mondta Boglárka, majd a barátjával együtt lelépet. Mindezek után Márta nénivel ketten mentünk haza, miközben arról csevegtünk milyen jó barátságban voltam a fiával még pár hónapja. Otthon anya már várt rám, vagyis azokra a cuccokra, amiket felírt nekem a testápolón kívül. Este Betti közölte velem, hogy nem tud jönni, mert nem érzi jól magát. Ha ez nem lett volna elég, akkor szólt Regina, miszerint Ádám egy bunkó, és neki nincs kedve vele mutatkozni, nehogy valaki azt higgye, ilyenekkel barátkozik. Szerencsémre sikerült meggyőznöm, bár magam se tudom hogyan, így a mozi előtt nem csak Botond meg a barátnője, hanem Ádám és Regina is ott várt rám.

- Késtél! – jegyezte meg a barátnőm gyilkos pillantásokat küldve felém.

- Bocsi!- kértem tőle elnézést, mielőtt még mással is bevádolna.

- Mi tartott eddig?- Botond is elégé kedvesen fogadott.

- Ne kezd te is! – vicsorogtam dühösen.

- Viki, ő itt a tesóm Viktor – mutatta be nekem a magas srácot maga mellett Bogi, aki unottan kinyögött egy köszönést, mintha a fogát húzták volna.

- Melyik filmet nézzük meg?- szólalt meg Ádám.

- Még fogalmam sincsen, majd eldöntjük, ha megérkezik Kevin. – Válaszolta normálisan Botond, és én elcsodálkoztam, mert az unokatesómmal képes normálisan viselkedni, csak velem nem.

- Ti is az új romantikus filmre jöttetek? – ért oda hozzánk Barbara, a bátyám barátnője. Miután túl voltunk a köszönéses részen, én vettem át a szót.

- Nem tudjuk még mit nézünk meg, amúgy a testvérem is itt van? – érdeklődtem tőle.

- Aha, éppen jegyet vesz! – bökött a tesóm felé a fejével.

- Mekkora kínzás lehet, hogy valami csöpögős filmet kell több órán keresztül bámulnia – szólalt meg röhögve Ádám.

- Egyesek képesek a barátnőjük miatt végigszenvedni, mert ezt hívják kapcsolatnak, meg szerelemnek. – Oktatta ki Regina.

- Ezért van annyi válás manapság, mert az idióta tyúkok azt hiszik, mi férfiak szeretjük az ilyen nyálasan túlzott f@szságokat, pedig nem. Ha majd egyszer valaki olyan hülye lesz, hogy összeálljon veled, az maximum azért nézne veled ilyent, hogy ágyba vigyen, mert másért nem érné meg. – Közölte vele az unokabátyám.

- Tud meg, hogy megtaláltam az a ,,hülyét”, aki biztos képes lesz velem beülni egy romantikus filmre. – Vágta oda neki Regina, mire megdöbbentem. Nekem nem is mondta, hogy van barátja, így elgondolkodva arra jutottam, biztos csak kitalálta. Kevin megérkezése után elköszöntünk Barbarától, és otthagyva a civakodókat végre beültünk egy filmre. Az elején nem sejtettem miről is szól, amit nézünk, aztán felfogtam, és legszívesebben kimenekültem volna, de nem tettem. Inkább a tökéletes álompárt figyeltem, amivel csak is magamat kínoztam. Bogi cseppet se félt, sőt még élvezte is, amiket látott, pedig egy pasit kinyírtak éppen.

- Ugye, nem zúgtál bele abba a csajba? – suttogta Kevin.

- Ezt most poénnak szántad? – fújtattam.

- Aha! – bólintott.

- Amúgy nem azért néztem őt, mert szerelmes lettem bele, hanem ő olyan tökéletes. Magas, humoros, bár még egy viccét se hallottam, de Regina már igen, sőt Betti is, aki viszont utálja, de mégis odavolt miatta. Nem fél a horrortól, még élvezi is, míg én majdnem összecsinálom magam, és oda se bírok nézni. – Soroltam fel neki pár dolgot, miért jobb ez a lány, mint én.

- Te viszont okos vagy, aranyos, kedves és egy csomó mindent tudnék még mondani.

- Tényleg? – pattantak fel a szemeim, belül meg valami furcsa érzés fogott el.

- Tényleg!- mondta, és megcsókolt. De nem úgy, mint egy barátot, hanem másképpen, amire kb 2 éve vártam. Mégse esett olyan jól, bár fogalmam sincsen miért, hiszen erre vártam több éven keresztül, és most végre megkaptam. Ahogy vége lett rá néztem Botondra, aki észre se vette az előbb történteket, mivel egész végig a filmet nézte. Egy részem örömében ugrált, míg a másiknak baromira fájt, csak azt nem tudtam, hogy micsoda. Vajon miért éreztem ezt a furcsa érzést? Mi lett másabb ettől? Képtelen voltam megérteni, ezért a továbbiakban se Kevinre, se Botondra nem néztem rá.  A nagy mozizásból azt hiszem egy életre elegem lett.

- Mi a baj? – kapott el Regina, amikor elhaladtam mellette, mikor már vége volt annak a nagysikerű filmnek.

- Semmi! – hazudtam.

- Nem tudsz átvágni, szóval? – nem tágított, ezért nagy nehézségek árán, de sikerült kinyögnöm neki a dolgot. Először ledöbbent, aztán elgondolkodott, és végül csak simán meredt a semmibe.

- Tényleg van valakid? – érdeklődtem.

- Veled ellenben sajnos nincs, de muszáj találnom valakit.

- Mondták már, hogy mondj igazat, mert hazudni bűn?

- Viki,  ha megmondtam volna annak a gyökérnek az igazat, szerinted mit csinált volna?

- Nem tudom, mit?

- A sárgaföldig alázott volna, hogy mekkora gáz, hogy kitalálom a pasimat, mert amúgy nincsen senkim.

- Szerintem elégé sok fiú koslat utánad.

- De azok csak azért vannak velem, mert nem ismernek, meg azt hiszik esélyük van. Egyik se kell, maximum pár hétig, aztán meg olyanokká válnánk, mint az idegenek. Ádám egy hülye, egy nagyon hülye, egy nagyon helyes hülye, egy nagyon helyes hülye. Te jó ég! – kiáltott fel Regina, mire mindenki felénk kapta a fejét.

- Mi az? – már sejtettem miért kiáltott fel, de kivi voltam az ő változatára.

- Azt hiszem belezúgtam abba, a nagyon hülye helyes idiótába. – Sírta el magát szó szerint, és ráborult a vállamra.

- Beülünk inni, jöttök? – kérdezte meg Kevin.

- Aha! – bólintottam, amikor megláttam őt. Attól, hogy a csókja ilyen érzést váltott ki, még nem jelenti, hogy nem szeretem, csak most már másképpen.

- Ennek meg mi baja? – mutatott rá Reginára.

- Semmi, csak nagyon elérzékenyült, - füllentettem, mivel nem akartam hangosan kimondani, nehogy  Ádám meghallja, hogy Regina éppen most jött rá mit is érez pont iránta. Barátnőm lenyugodott, bár kellet hozzá egy kis idő. A nagy ívás vége az lett, hogy Botond meg Regina baromira elázott, és nem azért, mert esett az eső, hanem ők közelebbi kapcsolatot létesítettek egy piásüveggel. A helyzet akkor vált rosszabbra, amikor Kevin elment, meg Bogi tesója is lelépet, bár ő nem sok vizet zavart. Na, de azért a kritikus pillanat csak azután állt be, amikor Boglárka is eltűnt, mivel valamin összekaptak Botonddal.

- Mi van, csak nem itt hagyott a szerelmed? – szólt oda nekem részegen Botond.

- A te barátnőd meg lelépet – vágtam neki vissza.

- Szerintem eleget ittatok, szóval menjünk haza! – állt fel Ádám, aki életében először volt józan, pedig lehetősége nyílt egy jó kis berúgásra. Szerencsémre most az egyszer kihagyta, mert akkor tényleg segítséget kellet volna hívnom, mivel Botondot még csak-csak haza tudom rángatni, de Reginát, meg őt már neccesebb hadművelet lenne.

- Annyira, de annyira rühellem a képedet! – közölte unokatesómnak Regina, aki azt se tudta mit beszél, miközben Ádám vezette.

- Csöpptündérrel mit kezdjünk? – kérdezte tőlem Ádám.

- Szerintem szívrohamot kapna az anyja, ha így látná, szóval nálam alszik. Botond meg haza megy, és szépen alszik egy nagyot. – Veregettem hátba szegényt.

- Régebben engedted, hogy az ágyadban aludjak – nyöszörgött Botond.

- Az még azelőtt volt, hogy becsajoztál – világosítottam fel.

- De barátok vagyunk még? – nézet mélyen a szemembe.

- Igen, azok vagyunk. – Suttogtam halkan, bár szerintem Ádám is meghallotta. Így adódott, hogy Ádám, Botond, és Regina az én szobámban kötött ki. Már 4 óra is elmúlott, amikor észrevettem, hogy barátnőm eltűnt mellőlem, mivel ő meg Botond lent aludtak velem a matracon, és Ádám foglalta el az ágyamat. A másik szobában meg Norbi aludt, így nem fektethettem oda hozzá a kissé kiütött Botondot, vagy Reginát.

- Annyira utálom a hülye fejedet! – hallottam meg a barátnőm hangját, és álmosan felnézve már tudtam hol van. Az ágyamban feküdt Ádámmal, ami azt jelentette, hogy aki átkarol nem más, mint Botond.

- Mondj még ilyen szépeket! – kérte tőle Ádám röhögve.

- Annyira utállak, hogy már szeretlek – vallotta be Regina, és gyanítom, ezt józanul baromira meg fogja bánni, hogy kimondta.

- Már előre látom, milyen képet fogsz, ha ezt megmutatom. – Nevetett fel hangosan Ádám.

- Helycsere!- löktem le magamról Botond kezét, és tapsoltam Ádámnak, aki baromira jól szórakozott a kialakult helyzeten.

- Nem!- tiltakozott Ádám.

- Álmos vagyok, fogalmam sincsen hogyan alakul a szerelmi életem, a barátnőm bevallotta, hogy szerelmes az unokatesómba, aki itt röhög az ágyamban. Könyörgöm, ne tedd próbára a türelmemet, szóval menj szépen Botond mellé, vagy tőlem át mehetsz Norbi szobájába is. – Elégé hisztérikus állapotban voltam, így dőlt belőlem a szó.

- Ugye tudod, hogy Botond látta mit műveltetek?

- Azt hittem..? Várjunk, te honnét tudod?

- Elmondta, hogy te meg Kevin smároltatok a sötétben. Remélem, azt tudod, hogy mások filmet nézni mennek moziba, vagy szerinted nem?

- Ádám! – csattantam fel, és szerencsémre kimászott az ágyamból.

- Annyira vakok vagytok, hogy észre se veszitek, mit érez a másik. Összejött Bogival, de közben téged szeret, és te se Kevint imádod, hanem azt, akire, annyira hasonlít. – Magyarázta meg nekem a dolgokat Ádám, és elterült a földön. Nem tudom volt-e már ilyen komoly beszélgetésünk, de most ezt annak vettem. Vajon most hogyan alakulnak a dolgok? Botond szerelmet vall, én nem jövök össze Kevinnel, és boldogan élünk, amíg meg nem halunk, vagy mi? Annyira álmos voltam, hogy akaratom ellenére bealudtam, pedig még annyira agyaltam volna ezeken, hátha megtudom rájuk a választ. 

12. Fejezet - Barátnőm Bogi :)

12. Fejezet

Barátnőm Bogi

Muszáj volt átmennem hozzájuk. Tudom, ez egy nagy őrültség volt a részemről, de látni akartam őt. Még magamnak se mertem bevallani, mennyire hiányzott. Bogival már 1 hónapja alkottak egy párt úgy, hogy egyszer se érdeklődött felőlem. Azóta jobb lett a viszonyom Norbival, akivel rettegünk az új családtag érkezése miatt.

- Viki, mit keresel itt? – nyitott nekem ajtót Botond.

- Nem mit, hanem kit – javítottam ki, – a húgodat.

- Bettina a fürdőben van, és éppen rá várok. – Mondta nekem, és arrébb állt, hogy be tudjak menni. Alsógatya volt rajta, meg egy fekete póló. 

- Jaj, de jó! – suttogtam halkan.

- Mi újság veled? – érdeklődött.

- Ha érdekelt volna, hogy mi újság velem, akkor fogtad volna magad és átjöttél volna, vagy írtál volna. – Bunkóztam picit, sőt nagyon.

- Bocsi, de sok dolgom volt. – Üres kifogással próbálta megmenteni magát, ami elégé átlátszóan hatott.

- Vagy csak lefoglalt egy bizonyos személy.

- Bogi nagyon jó fej, és ha megint normális leszel, akkor te magad is megismerheted őt.

- Én normális vagyok, csak azt nem értem, hogy hol rontottuk el ezt. Minden olyan szép, sőt csodálatos volt, de aztán rájöttem, mi már nem vagyunk azok, akik régen voltunk.

- Nem az én hibám! – jelentette ki.

- Ti miről csevegtetek? – jött ki végre a fürdőből Betti.

- Majd ha felnőttél, akkor kérlek, értesíts róla. – Vágja nekem oda Botond, és már el is tűnik.

- Beszélhetnénk? Ráérsz? – nézet reménykedve Bettinára.

- Sajnos Edward, már eddig is mellőzve volt, nem tehetem meg vele, hogy megint dobom. Tudod, ő egy vámpír, és csillog a napfényen, de jól csókol.

- Megint kialudt az égő a szobádban? - Tudtam,ez is egy kifogással jön nekem.

- Ja!

- Ezzel arra akartál célozni, hogy menjünk és vegyünk?

- Ja! – Mosolyog rám nézve, majd hozza a cuccait. Egy vagy két órán keresztül keresgéltünk égő után. Mikor már minden reményünk oda lett volna, hirtelen megpillantottunk egy kis boltot, ahol akadt lámpába való égő.

- Ebbe a hülye cipőbe szétment a lábam – nyavalygott Betti, ahogyan beértünk a házuk ajtaján.

- Hol voltatok?- hallottuk meg Betti anyukájának hangját a konyhából.

- Csókolom! – kiabáltam oda neki.

- Konyhába. Most!- parancsol ránk, mi pedig engedelmes gyerekmódjára megyünk be hozzá. – Merre jártatok? – ismétli megint meg a kérdését.

- Égőt vettünk – árulta el neki Betti.

- Viki, hát téged is lehet végre látni. Mi újság anyukáddal? – kérdezi kedvesen, és mutatja nekem, hogy foglaljak helyet. A válás óta nem voltam itt, így nem tudtunk beszélgetni, bár kétlem, hogy velem akarta volna megtárgyalni. Belegondolva maximum pár sértett emléket mondott volna el, vagy valami hasonlót, nem pedig az egész történetet.

- Jól van, az előbb beszéltem vele telefonon, mivel nagyon eltűntem otthonról. Megnyugtattam, hogy csak a szomszédban vagyok, és nem kell aggódnia.

- Milyen most, hogy mindig otthon van?

- Furcsa, és nehéz is, mert megszoktam az egyedüllétet.

- Hagylak benneteket beszélgetni, addig randizom egyet Edward cuki vámpírral – hagyott ott engem az anyjával.

- Mindjárt lehet vacsorázni! – kiabál utána az anyja. – Itt maradsz?

- Nem is tudom, anyukám már vár rám.

- Anyád tud nélkülözni még egy órára, szóval maradsz. Amúgy itt van Botond barátnője, hogy is hívják?

- Bogi – segítettem ki.

- Nem tudom, mit szeret, meg furcsa ez a helyzet, hiszen eddig egyetlen egy barátnőjét se hozta haza. Most mit kell csinálnom?

- Kedvesen elbeszélgetni vele, érdeklődni a tanulmányai felől, és eltervezni hogyan fognak kinézni az unokák. Az én anyám is ezt csinálta mindig, amikor Botond nálunk volt, vagy amikor meglátta Kevint.

- Kevin? Ki az a Kevin? Botond unokatesója, András öccse?

- Igen, pontosan! – tapsoltam egyet. Vacsoráig beszélgettünk pár dologról, amolyan anya-lánya stílusban, bár nem ő az anyám, mégis úgy éreztem, mintha az lenne.

- Kész a kaja! – kiabálta el magát Botond anyja, mire a többiek is asztalhoz ültek.

- Ez meg micsoda? – böködte meg a villájával a húst Betti, mintha attól rettegne, életre kell és visszatámad.

- Viselkedj már!- szólt rá az anyja, és elárulta neki mit is eszik pontosan.

- Viki, te mit is keresel itt pontosan? – szólt hozzám Botond.

- Átjöttem a barátnőmhöz, és az édesanyjához, talán baj? – ráncoltam a homlokomat.

- Nem! – vágta rá és egy sima vállrándítással véleményezte.

- Bogi, te is arra az egyetemre jársz, ahová Botond? – kezdett kedves csevegésbe az anyjuk, hogy jobban megismerje a fia barátnőjét.

- Igen, és ott ismerkedtünk meg – válaszolta vigyorogva a lány, bennem meg felment a pumpa, de inkább nem csináltam jelenetet. A továbbiakban is csak hallgattam Bogi válaszait a feltett kérdésekre, miközben azon gondolkodtam vajon miért jobb ő, mint én.

- Olyan csendes vagy ma. – Állapította meg Betti.

- Ahelyett, hogy a pasiddal lehetnél, te inkább itt dekkolsz nálunk. Mi van, csak nem elmúlt a nagy szerelem? – nézet rám gúnyosan a bátya.

- Valami elmúlt, de az nem a Kevint érzett érzésem volt. – Vágtam neki vissza, amitől tátva maradt a szája.

- Viki, ugye? – kérdezte Bogi.

- Viktória, a barátaimnak Viki – mondtam egy kis haraggal.

- Te most hányadikas is vagy? – érdeklődött megint, pedig jobb lett volna, ha Bettit próbálja meg kifaggatni.

- 11, Betti osztálytársa – feleltem normálisabb módon.

- És az én fogadott húgom – bökte ki Botond, amitől megállt a villa a kezembe. Egy pillanatig haboztam, hogy megfogva beleállítsam, de aztán rájöttem, nem utálom annyira, és nem is akarom őt bántani. Inkább elengedtem a fülem mellet.

- Ki az a srác, akivel együtt látunk? – kérdezte Bogi, mintha annyira érdekelte volna.

- Kevin, a jövendőbeli férjed unokatesója – vágtam rá gúnyosan.

- Azt hittem azt mondod, a jövendőbeli férjed – veregetett hátba Betti, aki rettentően humoránál volt, sőt még pacsizott is a tesójával.

- Ki tudja?!- legyintettem.

- Szombaton elmehetnénk bulizni – dobta be az ötletet Bogi. – Így legalább normálisan megismerhetem az unokatesóidat, meg a haverjaidat. – Súgta oda hangosan Botondnak, és képes volt előttünk, előttem lekapni, mint egy legyet. Mondhatom, ezek után már enni se volt kedvem. Az anyjuk rátette a lábamra a kezét, bár nem tudom miért, de szerintem ezzel próbálta meggátolni, hogy ott helyben összeessek, vagy elkezdjek bőgni. Megértem, szeretik egymást, de azért egy kicsit lehetnének ránk, vagy rám tekintettel. Nem tudom miért kavart fel ez, hiszen semmi olyan közöm sincsen Botondhoz, ami miatt tekintettel kellene lennie rám, csak rémes volt látni hogyan csókolózik valaki mással. Jaj, de várom már azt a kis összeruccanásunkat.