SZILVESZTER 2014

SZILVESZTER 2014

BÚÉK

IGEN, EZ A NAGYSZERŰ NAP IS ELÉRKEZETT. 

IDÉN SOK MINDEN MIATT LEHETEK HÁLÁS, ÉS EGY CSOMÓ ELSŐ DOLGOT CSINÁLTAM. :)

AMIÉRT HÁLÁS LEHETEK:  

- INFORMATIKAÉRETTSÉGI

- 18. SZÜLETÉSNAPOS BULIK :)

- REMEK NYARALÁS

- BULIK

- JÓ KÖNYVEK

.....

ELSŐ DOLGOK, AMIKET IDÉN CSINÁLTAM ELŐSZÖR (NEM KELL ROSSZRA GONDOLNI) :

- VÉRT ADTAM :)

 (ELŐSZÖR ELAKARTAM SZALADNI, AZTÁN RÁJÖTTEM, HOGY JÓ CÉL MIATT CSINÁLOM, ÍGY OTT MARADTAM, ÉS TÚLÉLTEM)

- ELŐSZÖR SZAVAZTAM 

(18 ÉVES LETTEM, ÉS HA MÁR MINISZTERT NEM, DE POLGÁRMESTERT IGEN)

- ELŐSZÖR TEREGETTEM KI A BARÁTNŐM SZERELMI ÉLETÉT ÚGY, HOGY TUDOTT RÓLA (HAHA, MINDIG TUD RÓLA)

- SZALAGAVATÓ

 (TÖK JÓL SIKERÜLT, BÁR A MAGASSARKÚ KICSIT FELTÖRTE A LÁBAM, DE ÉN ÉLVEZTEM)

......

SZÁMOMRA NEM CSAK ENNYI VOLT AZ ÉV, HANEM EZER MEG EZER KALAND, ÉS VALAMIÉRT NEM BÁNOM, HOGY NEM A SZOBÁMBAN GUBBASZTVA TÖLTÖTTEM EL.

IDÉN MEGJELENT KÖNYVEKRŐL --> 

- AMIT NEM SZERETTEM, ÉS RÉMÁLMAIM VOLTAK, DE MIVEL MAZOCHISTA VAGYOK, EZÉRT ELOLVASTAM --->  Szűcs Vanda--> Szívzűrök (Egy ikerpár titkos naplója 2.)

- KÖNYV, AMIRE VÁRTAM, ÉS MÉG MINDIG NEM OLVASTAM EL --> Rácz-Stefán Tibor --> Fogadj el!

- A KÖNYV, AMIT KARÁCSONYRA MEGVETTEM -> Szabó Tünde->Dopping (Balla Adrienn 2.)

 

HOGY MIT VÁROK 2015 ÉVÉTŐL ?

• SZÜRKE 50 ÁRNYALAT FILM
• ÉRETTSÉGIT
• TÖBB JÓ KÖNYVET

• A SAJÁT KÖNYVEMET, AMI MÁR ÉVEK ÓTA TERVBEN VAN, CSAK SOHA SEM JUTOK ODA, HOGY TÉNYLEG VALÓSÁGOS LEGYEN, NE CSAK ÁLOM.

REMÉLEM NEKTEK IS SIKERES ÉVETEK VOLT ÉS 2015 MÉG ENNÉL IS JOBB LESZ ;)

25. FEJEZET- Veszteség

25. FEJEZET

 Veszteség

Az ember csak akkor tanul meg valamit igazán értékelni, amikor már nem szerezheti vissza többé.

Reggel felkeltem, bár semmi kedvem sem volt hozzá. Éppen reggeliztem, amikor Botond felhívott. Mostanság egyre kevesebb alkalommal tudok vele beszélni, mert folyton elfoglalt, pedig itt lakik a szomszédban, még sincsen időnk egymásra.

- Halló? - Szóltam bele, és kicsit megigazítottam a kusza hajamat, mert idegesített, hogy a szemembe lóg.

- Szia, mit csinálsz délután? - Érdeklődött a barátom. A fancsali képem eltűnt, és a helyére egy ezerwattos mosoly ült, amit senki sem törölhetett le onnét.

- Semmi különöset, csak tanulgatok, meg filmezek és talán sorozatot is nézek. Miért? - Tudtam, hogy tervez valamit, hiszen mi más miatt kérdezte volna meg, hogy mit csinálok délután.

- Nincs kedved moziba jönni velem? - Tette fel nekem a kérdést. Egy másik részem, amelyik szerelmes tini, most arra volt felkészülve, hogy ehelyett valami mást kérdez, de ahhoz még túl fiatalok vagyunk. A házasság nem éppen szóba jövő dolog, tekintve a szüleink házaséletére. Az ő szülei elváltak, apám pedig már a második feleségét ,,fogyasztja" éppen.

- De, természetesen!- kiáltottam bele a mobilba, amitől szerintem enyhén megsüketült, de nem bírtam visszafogni magam.

- Remek, a mozi előtt találkozunk. - Hallottam meg a cuki nevetését.

- Miért nem jössz át? 

- Mert nem vagyok otthon. 

- Hol vagy?

- Egy haveromnak el kell intéznem valamit.

- Ismerem?

- Nem.

- Akkor jó!- hümmögtem egy sort. - Mikor találkozunk a mozi előtt?

- 16:30 megfelel ?

- Persze, ott leszek! - Egyeztem bele, és letettem. El kellet volna köszönnöm, de inkább kinyomtam, mert valami nem hagyott nyugodni. Talán, túlságosan is furcsállottam ezt az egészet. Botond még soha sem volt ilyen fura, mint most, ami nem hagyott nyugodni.

- Mi a baj? - Érdeklődött anyám, aki velem szemben fogyasztotta a reggelijét.

- Semmi, csak ... - kezdtem bele, de inkább nem mondtam tovább, mert magam sem tudtam mit mondjak. 

- Történt valami? - faggatott tovább.

- Nem, semmi sem történt. 

- Kivel beszéltél?  Botonddal?

- Igen, mert elhívott moziba.

- Remek!- Fújtatott anyám. Mostanság nincs oda Botondért, mint régen, de kezd enyhülni.

- Apa ma is dolgozik?

- Nem, itthon marad, mert elmegyünk vizsgálatra. Ma tudjuk meg, hogy húgod vagy öcséd lesz.

- Hurrá!

- Ez nem volt valami meggyőző, mi a bajod? - Anyám kiszúrta, és hiába magyarázkodtam volna, akkor is tudta volna, valami baj van.

- Én, nem akartam kistestvérét, és ...

- Ugye, most csak viccelsz? - Nézet rám dühösen az édesanyám.

- Azóta megváltozott a véleményem, vagyis csak kicsit, mert azóta sem akarok se húgot, se öcsit, de már nem lázadok ellene. Jó, ezt így most nehéz megfogalmazni, de ez az egész olyan váratlanul ért engem, hogy időm sem volt felfogni. - Végre sikerült kimondanom a szavakat, amik már több hónapja ott motoszkáltak bennem. Anyám ezek után jött a szentbeszédével, miszerint egy kistestvér csupa jót hoz majd az életünkbe, meg minden jobb lesz, stb.... .  Délben egyedül ebédeltem, mert anyáék együtt mentek el, vizsgálatra, majd vásárolni is elmennek, mert anya már nem igazán fér bele a ruháiba, mert elégé meggömbölyödött. Egy óra előtt csengettek, és nagy nehezen sikerült ajtót nyitnom.

- Szia!- köszöntöttem Reginát.

- Szia!- Suttogta könnyes szemmel.

- Mi a baj? - Kérdeztem aggódva.

- Beszélhetnénk négyszemközt bent? - Törölte meg a szemeit a barátnőm.

- Persze, gyere be! - Engedtem be, és bementünk a szobámba. - Bocsi a kupiért, de nem volt időm rendet rakni.

- Semmi baj, nem emiatt jöttem.

- Mi történt? - Kérdeztem tőle, és leültünk az ágyra.

- Múltkor összekaptam Bettivel, és nem akartam, hogy tőle tud meg. 

- Mégis miért vesztetek össze? Ugye, nem azért, mert elment? Figyelj, nekem is rosszul esett, de ... - kezdtem bele, de közbevágott.

- Nem, nem erről van szó!

- Akkor meg? - fogtam meg a kezeit.
- Pár évvel ezelőtt elment az apám, és én rettentően magányos voltam, de volt egy fiú, aki megvigasztalt.Összejöttünk, de nem volt komoly, mert ő se szeretett, és én se őt.
- Ki volt az?
- Norbi!- nyögte ki.
- Az én testvérem? - döbbentem meg.
- Igen, mi összejöttünk, de csak pár hónapig tartott. Senki sem tudott róla, mivel nem volt jelentősége. Aztán pár hete ismét el kezdtünk beszélgetni, és olyan jó volt vele.
- Hű!- nem tudtam erre mást mondani, mert meglepett.
- Aztán Betti megtudta. Eljött, hogy elköszönjön Norbitól, és ott talált engem.
- Nem úgy volt, hogy te Ákost szereted?
- De, vagyis nem tudom.
- Mit nem tudsz?
- Ákossal csak vitatkozunk, de Norbival más is történt köztünk.
- Miért nem mondtad el nekem?
- Nem voltam rá büszke, és egyikünk se akarta, hogy más tudja.
- Bettina meg rátok nyitott?
- Nem, szerencsére nem, már éppen öltöztem.
- Gratulálok! - simítottam végig a hajamat. - Most azért jöttél, hogy elmond, a hátam mögött kavartál a testvéremmel régebben, most meg szereted az unokabátyámat, de azért még Norbival hancúrozol? Komolyan, most mit vársz, erre mit mondjak?
- Azt akartam, hogy tőlem tud meg, és ne mástól.
- Most mi lesz? Továbbra is arról fogsz nekem beszélni, hogy mennyire szerelmes vagy Ákosba, miközben továbbra is Norbival leszel? Talán összejössz Ákossal, és folytatjátok ezt Norbival? Vagy mit tervezel?
- Nem tudom!- Csattant fel.

- Inkább most menj haza, és gondolkodj el ezen, és ha eldöntötted melyik fiút választod, akkor szólj.
- Viki, könyörgöm hallgass meg! - Könyörgött, de inkább nem hallgattam végig. Amint elment felhívtam skype-on a drága testvéremet, és számon kértem. Persze, jött azzal,hogy ehhez nekem semmi közöm, meg a többivel, amivel ilyenkor jönni szoktak az emberek, de nem érdekelt. Végre, jól megmondtam neki a magamét, és még jól is esett. Kihasználta a legjobb barátnőmet, amikor maga alatt volt az apja miatt. A legdurvább ebben az egészben az volt, hogy kiderült Botond tudott erről az egészről, mégse mondta el nekem, pedig a barátja voltam akkor még, most meg a barátnője. 16: 30 - kor ott álltam az épület ellőt, és vártam Botondot. Annyira ideges volt, hogy nem bírtam kivárni, mire megérkezik, így felhívtam, de nem tudtam elérni. 17:00-kor még mindig semmi hír sem volt róla, így elakartam indulni, amikor megjelent Botond unokabátya András.
- Szia, mit keresel itt?- Mentem hozzá közelebb, ő meg leállította a motorját.

 - Képzeld, én már órák óta várok a drága unokatesódra, aki cseszik nekem felvenni a mobilt, pedig vagy ezerszer hívtam, és üzenetet is hagytam neki. Nem hiszem el, hogy képtelen válaszolni, vagy visszahívni. Nagyon nem okés a dolog, mert muszáj vele beszélnem. - Keltem ki magamból, és elkezdtem neki magyarázni.
- Először is szia!- Kezdett bele Andris, és látszott rajta, hogy valami nincs rendben.
- Mi történt? - Kérdeztem rá félve, aztán elkezdett kattogni az agyam. - Ugye, nem ..? - Ráztam meg a fejemet, és elkezdtek folyni a könnyeim.
- De, sajnálom!- motyogta nehezen.
- Mi történt?
- A parkban találtak rá, a rendőrség szerint rablótámadás volt.
- Nem!- Hátráltam, ő meg egyre csak közeledett felém, majd egy pontnál már nem jött közelebb. András haza kísért, mert magamtól szerintem képtelen lettem volna hazatalálni. Botondék háza előtt még ott állt a rendőrautó.
- Most közlik a hírt az édesanyával - árulta el András.
- Te honnét tudod akkor, és honnét tudtad, hogy én hol várok Botondra?
- Az apját már értesítették, és reggel beszéltem az unokaöcsémmel, akkor mesélte el, hogy délután moziba visz téged, mert most jelent meg valami új film, amire kíváncsi volt. Éppen hozzád igyekezett, amikor megtámadták.
- Köszönöm, hogy haza kísértél. - Motyogtam, aztán elköszöntem tőle, és bementem a házba. Anyáék még nem tudták a hírt, és nem is tőlem fogják megtudni, mert egyenesen bementem a szobámba, és az ágyra dőlve kitört belőlem a fájdalom. Még akkor sem voltam képes elhinni, hogy Botond meghalt, amikor a rendőrség hozzánk is eljött feltenni nekem pár kérdést.

Az ember csak akkor tanul meg valamit igazán értékelni, amikor már nem szerezheti vissza többé.

 

24. FEJEZET- Búcsú

24. FEJEZET

Búcsú

Egyesek szeretnek búcsúzkodni, ők inkább csendben lépnek le, amikor mások nem figyelnek.

 Ilyen volt Regina apja is, aki egyik reggel elment dolgozni, és soha többet nem ment haza. Na, nem azért, mert baleset történt vele, hanem elmondása szerint(amit Reginától tudtam meg) ,,belefáradt" az életébe, és változtatott rajta. Ezt a változást nem ő szenvedte meg, hanem a két gyereke és a felesége, akiket magukra hagyott. Egyeseknek ilyen könnyen megy.

- Magántanuló? Most viccelsz, ugye?- Döbbentem meg Bettina szavain, amiket elsőre fel sem tudtam fogni. Nem, nem azért, mert annyira hülye vagyok, hanem szó szerint sokkot kaptam. Ha, a legjobb barátnőd kinyögi, hogy szupersztár lesz, és elmegy, az nem sok örömre ad okot. Persze, támogatom meg minden, mert mellette állok, de ez akkor is odavágott egyet.

- Anya is belement, mert a keresztanyám mellettem lesz, és bár félt meg minden, de annyira könyörögtem, sőt sztrájkoltam is. 

- Sztrájkoltál meg könyörögtél? Komolyan, ezektől anyád azt mondta, hogy ,,jól van, menj csak"? - Ráncoltam össze a homlokomat. Az én anyámnál ezekkel semmire se mennék, maximum adna két taslit, és a szobámba zavarna, ha bejelenteném a sztársági álmaimat.

- Nem, keresztanyám vette rá, ő aztán nagyon hatásos tud lenni. Szóval, a pasas beszélt anyámmal, miszerint, ha énekes akarok lenni, akkor most kell belevágnom, én meg örültem, mint a vadalma. Utána meg már arról folyt a beszélgetés a szüleim meg mindenki között, hogy hogyan is legyen a továbbiakban. Nem hagyom abba a tanulást, hanem magántanuló leszek addig, amíg jók a jegyeim, és nem romlanak, mert akkor vissza kell jönnöm a suliba.

- Hányadikától leszel magántanuló? - Kicsit nehezen ment a beszéd, mivel a könnyeimmel harcoltam.

- Mától, mivel holnap indulok AMERIKÁBA.

- Hogy, mi van?

- Szerinted mi más miatt leszek sulikerülő?

- Arról eddig nem volt szó, hogy kimész külföldre.

- Az igazság az ... - Kezdett bele, de inkább nem folytatta, hanem felállt és a helyére ment, mivel bejött a tanár. Történelem után kaptam el Bettinát, hogy folytassa azt, amibe belekezdett, mivel nagyon kíváncsivá tett. 

- Nem akartam szólni, és azt se akartam mondani, hogy viszlát. - Törölgette a szemeit a barátnőm.

- Mi ez a nagy ,,össznépi" bőgés? - Jött oda Regina, aki most ért be a suliba, mivel orvosnál volt. Az osztályfőnökünk már hetek óta tudott róla, mivel kedves Regike, minden nap figyelmeztette, amivel szépen az agyára is ment.

- Bettina elmegy külföldre, méghozzá átáll az amcsikhoz. - Magyaráztam neki én.

- Mi van? Most magyarul is, ha megkérhetném, mert ebből nem értettem semmit!- Ingatta a fejét Regina idegesen.

- Bettina magántanuló lesz, és külföldre megy - pontosítottam az előbbieken.

- Erről miért csak most hallok először? - Döbbent meg ő is pont, mint én.

- Amúgy nem is akart szólni, meg el se akart búcsúzni tőlünk - folytattam a magyarázást.

- Te, képes lettél volna csak úgy lelépni, hogy még el se köszönsz tőlünk? - Regina döbbenete átváltott valami mélyebb érzésre, amit nem is Bettina iránt érzett, hanem egy személy iránt, akire nem szívesen emlékezik.

- Értsétek meg, hogy szeretlek titeket, de képtelen lennék köszöni, mert akkor meggondolnám magam, amit nem akarok. - Vallotta be őszintén Bettina.

- Szóval, neked csak így megy? Meggondolnád magad? Lehet! Akkor is tartozol nekünk annyival,de most már mindegy. Viszlát, és vissza se gyere!- Vágta oda neki Regina idegesen, és kivágtatott a teremből. 

- Inkább most utána megyek - mondtam Bettinának, aki megtörölve a szemét némán bólintott egyet. A vécében találtam rá Reginára, bár sejtettem hol kell keresnem, mert mindig idejön, ha valami baja van.

- Nem hiszem el, hogy képes lett volna se szó, se beszéd lelépni.- Tört ki belőle a sírás, miután odaértem mellé.

- Most Bettinára célzol vagy ...? - Nem akartam kimondani az ,,apádra" szót, mert azzal még ennél is jobban felhúztam volna, így inkább csak utaltam rá.

- Az előbbire! - vágta rá gyorsan.

- Bettina énekes lesz, és ennek örülnünk kellene.

- Mond, te örülsz annak, hogy itt hagy minket? 

- Nem, de ha tényleg ez az utolsó napja velünk, akkor ki kell élveznünk.

- Élvezd ki te, én inkább passzolom.

- Regina, tudom, most sértve érzed magad, de ha pár év múlva visszagondolsz erre a napra, akkor báni fogod, hogy nem voltál Bettinával. - Még próbáltam a lelkére beszélni, nem sok sikerrel, így fogtam magam, és bementem a terembe. Suli után egyedül mentem haza. Bettina előttem elment, mert az anyja érte jött, és elvitte vásárolni, míg Regina bent maradt még a suliban.

• Regina szemszöge :

Az utcán sétálgattam céltalanul, amikor megpillantottam Norbit a túloldalon. Ő is kiszúrt, és elköszönt azoktól, akikkel csevegett, majd odajött hozzám.

- Szia!- köszönt.

- Szia!- suttogtam szomorúan.

- Történt valami? Mi a baj?- Érdeklődött kedvesen.

- Semmi!- Hajtottam le a fejemet.

- Nem hiszek neked, szóval mi történt? Megint Ádám művelt valamit?

- Nem, most nem ő, hanem Bettina. - Mondtam neki, amit persze nem értett, hiszen Botond húga eddig cseppet se adott okot bánatra számomra, most viszont úgy néztem ki miatta, mint egy zombi az elfolyt szemfestékemmel.

 - Megbántott?

- Elmegy, és engem itt hagy - tört ki belőlem a zokogás, ma már vagy századjára.

- Gyere, beülünk egy forrócsokira és megbeszéljük. - Átölelt, ami tökre jól esett nekem, majd képszakadás lett, mert amikor megint magamhoz tértem, már egy kis kávézóban ültünk, és csoki helyett almalét ittam.

- Vikinek igaza volt, amikor azt mondta, hogy nem is Bettinára haragszok, hanem az apámra. 

- Ezt mondta a húgom? - Nézet rám döbbenten.

- Igen, és igaza volt. 

- Apád lelépése visszatért, amikor Bettina bejelentette, hogy ott fogja hagyni a sulit és elmegy külföldre sztárnak?

- Igen, és ez elrontotta a kedvemet. Szegény lányon vezettem le egész nap, az apám által okozott fájdalmat, miről ő persze nem tehetett. Nagyon fáj, hogy megint magamra maradok.

- Nem maradsz magadra, mert ott van neked Viki meg én is.

- Tudom, de akkor is rossz.

- Figyelj, Bettina ezt választotta, az ő dolga, és nem maradsz egyedül. Ha a fejedre állsz, akkor sem fog itt maradni, amikor ekkora lehetőség érte. Botond szerint a húga elégé begyulladt, amikor közölték vele a nagyszerű hírt. 

- Botond, hogy fogadta a húga ,,lehetőségét"? - Kérdeztem rá, bár nem igazán érdekelt, mivel Botonddal nem igazán vagyunk jóban.

- Nagyon félti, de ez érthető, hiszen a kishúga. - A továbbiakban már más dolgokról beszélgettünk, hogy jobb legyen a kedven, aztán a lakásán kötöttünk ki.

A megérkezésünk után félórával csöngettek.
- Norbi!- Lökődtem meg, mert elégé mélyen aludt.
- Mi az? - Nézett fel álmosan.
- Csengettek, - szóltam neki.
- A fenébe!- ült fel, majd megkereste a szétdobált cuccait és felöltözött. Én is felültem az ágyban, és elkezdtem készülődni, amikor meghallottam Bettina hangját, ami beszűrődött a szobába.
- Jöttem elköszönni, mivel holnap utazok külföldre, és volt egy kis problémám az elköszönés kapcsán, így eljöttem, hogy legalább te ne sértődj meg.
- Ja, jól van!- Nyögte ki Norbi.
- A húgod amúgy nem tudja, hogy idejöttem, mert nem beszél velem, ahogyan Regina sem.
- Miért? - Érdeklődött Norbi, pedig tisztában volt a válasszal.
- Elárultam nekik, hogy el se akartam tőlük köszöni.
- Ezen esetben érthető. - Értett egyet Norbi velem.
- Regina még a mobilját sem veszi fel nekem, pedig vagy százszor hívtam. - Magyarázta Bettina, amikor eszembe jutott, hogy kikapcsoltam.
- Biztos kikapcsolta, - okoskodott Norbi.
- Az ott nem az ő sálja? - Ezek után már esélyem se volt, hogy elrejtőzzek, mert ahogyan ki mondta, már be is vágtatott a szobába, amiben én voltam. Ismerte a járást, mert múltkor eljött Botonddal megnézni Norbi lakását. - Mi a fészkes fene folyik itt? - Maradt tátva a szája, és hol rám, hol pedig a kissé idegesé vált Norbira nézett.
- Bettina, várj!- Kiáltottam utána, majd felvettem a cipőmet, és utána szaladtam. A ház előtt értem utol, mert gyorsabban tudok futni, mint ő.
- Viki tudja, hogy a bátyával kavarsz?
- Ez nem kavarás, és Vikinek ehhez semmi köze.
- Persze, hiszen rólad van szó.
- Ezzel meg mire célzol?
- Mióta művelitek ezt Norbival az állítólagos legjobb barátnőd háta mögött, és ne hazudj nekem, mert ismerlek, vagyis eddig azt hittem ismerlek.
- Mi csak jó barátok vagyunk.
- Ja, barátság extrákkal, mi?- Förmedt rám Betti.
- Ezt te nem értheted!- Jelentettem ki.
- Igen, ezt nem is. Eddig azt hittem, te meg Ádám, de most már kezdek abban is kételkedni, hogy egyáltalán van emberi érzésed is.
- Soha sem mondtam olyant, hogy halálosan szerelmes vagyok Ádámba.
- Ja, csak akkor, amikor Viki szobájában bőgtél, mert rájöttél mit érzel. Akkor már már te és Norbi?
- Nem, ez túl hosszú történet.
- Van időm, magyarázd el!
- Régebben összejöttünk Norbival titokban, de aztán szakítottunk és jó viszonyban maradtunk.
- Ja, láttam mennyire!- Horkant fel.

- Mondtam, hogy ezt nem értheted.
- Nem vagyok hülye!- fújtatott, - fel tudtam fogni, de szánalmasnak tartalak.
- Nem vagyok szánalmas!- Tiltakoztam.
- Szívesen megnézném Viki képét akkor, amikor megtudja az igazat. Ha az én tesómmal csinálnád azt, amit Norbival, hát nem tudom hogyan is reagálnék rá. És én egész nap szarul éreztem magam, mert megbántottalak, és megpróbáltalak kiengesztelni, erre meg ezt látom. Gratulálok, te vagy a világ legjobb barátnője!- Tapsolt meg, mire pofon csaptam, amit persze viszonzott, miután kicsit észhez tért.
- Neked nincs jogod ítélkezni felettem.
- Pedig igen van, mert én soha sem leszek akkora ribanc, mint amilyen te vagy! - Vágta oda nekem, aztán hátat fordított és ott hagyott. Mi így búcsúztunk el egymástól. Este Viki írt egy üzenetet, hogy mi történt köztem meg Betti között, mert nem akar velem beszélni, mire én is inkább passzoltam a dolgot. Bettina nem köpött be, de alig várja már, hogy kiderüljön. Azt hiszem, ennyi volt a barátságunknak, és hamarosan Vikivel is lesz elszámolni valóm.

 

 

 

23. FEJEZET- Hazugságok

23. FEJEZET

Hazugságok 

Regina szemszöge :

Már korán reggel elegem volt a húgomból. Nem elég neki, hogy szabadon azt csinálhat, amit csak akar, mert senki sem mondja meg neki mi a helyes, hiszen anyánk szerintem azt is elfelejtette, hogy van két lánya. Ha, mondjuk 20 percre elszakadna a pasijától, és leülne Izával csevegni, már nem itt tartanánk, ahol most vagyunk. Az elején még örültem neki, hogy nem a szobájában dekkol, és az ereit vagdossa, de mára már kiborítóvá vált a viselkedése. Kívül aranyos, de belül olyan aszott, mint egy mazsola.
- Ugye, ezt csak viccnek szántad?- meredtem rá döbbent képpel a nappaliban.
- Úgy hangzott, mint egy vicc? - ráncolta a homlokát az idegesítő húgom.
- Neked elment az eszed?
- Nem tudom, most mit vagy úgy oda, hiszen nem is jársz Ádámmal.
- Attól, te még túl fiatal vagy hozzá, meg amúgy se járna veled.
- Honnét veszed ezt?
- Onnét, hogy engem utál, így nem kezdene veled, meg túl fiatal vagy hozzá, és pisisekkel nem foglalkozik.
- Nem vagyok pisis!- tiltakozott Iza.
- Erre később visszatérünk, most menj és hozd a táskádat!- parancsoltam rá, de meg se mozdult. Annyira utáltam, amikor nem azt csinálta, amit éppen mondtam neki, hanem felvette az idegölő állását, és úgy meredt rám, mintha ott se lettem volna.
- Ma nem megyek suliba!- Jelentette be nekem hidegen.
- Iza, ha nem hozod ki a táskádat, akkora pofont adok, hogy meg fog látszódni, aztán elrángatlak a sulihoz, és ott is felpofozlak. Válasz! Most mész és elmész a suliba magadtól, vagy nekem kell elrángatnom téged, de az fájni fog? - Vázoltam neki a felállást.
- Menj a fenébe!- sziszegte idegesen, de azért végül belátta, hogy nem vagyok tréfás kedvemben, így jobbnak látta, ha végre azt csinálja, amit én mondok neki. A suli előtt álltam meg, mivel tudtam, ha együtt megyünk be, akkor tutira kiszalad a suliból és elmegy bandázni a ,,haverjaival". Becsöngetés után mentem csak be a termünkbe, ahol Viki már várt rám. Mosolygott, így sejthető volt, hogy szent lett a béke közte meg a verekedős idióta között. Ebben nem volt szerepem, de azért támogattam.
- Jó reggelt!- köszöntöttem, majd levágódtam mellé a helyemre.
- Neked is!- vigyorgott rám.
- Betti? - kérdeztem, mivel őt sehol se láttam.
- Megint megbetegedett.Már kezdek félni attól, hogy valami komolyabb baja van, mert mindig beteg.
- Szerintem csak simán nem akar suliba jönni.
- Jaj, már Regi! - rázta meg a fejét Viki röhögve.
- Kibékültetek Botonddal? - Váltottam témát.
- Aha, bár még mindig rezeg a léc, de kezdünk normalizálódni.
- Szóval, ez egy nyálas szerelem lesz?
- Nem, hiszen ismersz, utálom a nyálas dolgokat.
- Azért, nem áll tőled távol.
- Kövez meg, mert lány vagyok, és néha bírom a romantikus filmeket és számokat. Láttam az ablakból, hogy kint állsz, kire vártál?
- Ja, csak a húgomat ellenőriztem, hogy tényleg bent marad a suliban, mert őt ismerve, amint eltűntem, már le is lépett volna.
- Sajnállak, hogy neked kell rá figyelned. Anyád tudja miket művel?
- Nem, mivel miután apám lelépet, azóta nem önmaga, meg ott van a vőlegénye.
- Rám mindenben számíthatsz, de ne hívj fel éjszaka, mert nincs ásom.
- Miért kellene, hiszen nekünk van, és nagy a kert. - Viccelődtünk. Tudom, egyeseknek morbid a humoruk, de ez van. 8 órám volt, így elégé fáradtan estem haza, meg amúgy se akartam vitatkozni Izával,mégis rám talált.

- Mennyi apród van? - Támadt le.
- Hová akarsz menni?
- Csak lazulni a csajokkal, tizenegyre itthon leszek.
-  Nem hallottam jól, mit mondtál?
- Tízre itthon leszek.
- Khm!
- Kilenc..
- Iza!- förmedtem rá.
- Nyolc? Ez most komoly? 14 vagyok, nem várhatod el, hogy nyolcra hazaérjek.
- 14 évesen más lányok örülnek, ha egyáltalán elengedik őket, nem még azon vitáznak, hogy meddig maradhatnak. Suli időben eszedbe se jusson ilyen.
- Nem vagy az anyám, nem mondhatod meg mit tehetek, és mit nem.
- Tényleg nem vagyok az anyád, és ez egyben a szerencséd is, mert már régen megfojtottalak volna.
- Ádám tényleg tökre dedósnak fog tartani. - Csúszott ki a száján.
- Mi van Ádámmal? - Ezzel sikerült sokkolnia.
- Ma fellép az egyik bandájával.
- Ezt honnét tudod?
- Beszélgettünk, és ő írta, hogy nem ér rá a talira, mert ma az egyik hülye bandában fog dobolni, vagy valami ilyesmit írt.
- Szóval, azért akarsz te kint maradni tizenegyig? - Kapkodtam levegő után.
- Miért, szerinted mi más miatt?
- Szó, se lehet róla!
- Add a pénzt, és már itt sem vagyok, nem idegesítelek többet.
- Köszönöm a megtiszteltetést, de nincs pénzem.
- Vagy csak nem akarsz adni, mindegy, akkor is elmegyek!- vágta oda nekem, és szedte a táskáját, majd lelépett. Nem tudtam megállítani, mert gyorsabb volt nálam.

A szobámban keseregtem, amikor megcsörrent a mobilom. Ádám hívott, én meg felvettem.
- Remélem most örülsz? - Támadtam le, és nem hagytam, hogy megszólaljon. - A húgom most miattad eltűnt, mert elmondtad neki hol léptek ma fel.
- Én csak szimplán lekoptattam, mert enyhén nyomult. Meglátszik kitől tanulta, mivel te is éppen olyan vagy, mint a húgod. - Olvasott be nekem Ádám.
- Hol léptek ma fel?
- Sehol sem! - Vágta oda.
- Akkor miért mondtad a húgomnak?
- Azért, hogy vegye a lapot és leszálljon rólam.
- Ezzel koptattad le? Gratulálok! - Ingattam a fejem.
-  Amúgy idővel rájön, hogy a megadott cím egy háznak a címe, ami a tiétek.
- Mi van?
- Azt mondtam a fellépés helye, pont a ti házszámotokkal egyezik meg.
- Hogy te mekkora egy ....! - nem tudtam mit mondjak. A húgomnak fel sem tűnt az egyezés, de miért is tűnt volna fel. Még beszélgettem egy kicsit Ádámmal,de amúgy is csak szidtuk egymást, így nem sok értelmes hagyta el a szánkat. Este hazajött az idióta húgom, és bevágtatott a szobájába. Kicsit sértődött volt, mert elégé beégett a barátnői előtt, de majd kiheveri.

22. FEJEZET- Őrült :)

22. FEJEZET

Őrült:)

Nyáron több rész jön, így már alig várom, hogy elkezdődjön a szünet. Remélem ti is így vagytok ezzel. Jó olvasást kívánok! u.i.: bocsi a hibákért :(

- Tényleg végig akarod nézni? - kérdezte tőlem András, miközben én összeszorított fogakkal bámultam a semmibe.

- Aha!- bólogattam nagy nehezen. Próbáltam nyugton maradni, de egy ilyen helyzetben képtelen voltam, és amúgy is látszott rajtam, hogy nincs minden rendben velem.

-  Bármikor elmehetünk, csak ..... - kezdett bele, én meg közbevágtam.

- Nem, maradunk!- Jelentettem ki, és ekkor kezdett megtelni a helyszín diákokkal.

 

 Pár órával előtte

Boton meg én összekaptunk, ami nem akkora hír, mert mi mindig összekapunk valami kis hülyeségen. Jó, most nem egy kis hülyeségen kaptunk össze, hanem a lejárt lemeznek számító verekedés váltotta ki a viszonyunk változását. Én még mindig azt akarom, hogy hagyja abba, mert csak magának árt vele, míg ő kitart mellette, mivel elmondása szerint neki szüksége van rá. Itt jön elő a kérdés, hogy akkor rám nincsen szüksége?

- Mit nézünk meg? - kérdezte tőlem anyám este, amikor mindketten fáradtan ültünk a nappaliban. A mai nap kész katasztrófa volt számomra,  mivel nagyi reggel beállított, és elvitt magukhoz pakolászni. Mondanom sem kell, korán reggel senki sem akar arra kelni, hogy egy idős hölgy ott áll az ágya mellet, és közli vele, hogy a padláson lévő régi holmikat kell leltárba venni, és szortírozni. A napom másik csúcspontja a Norbival való vitám volt, mivel ő is eljött, mert nem hagyták volna nagyiék, hogy kihagyja ezt a ,,remek" szórakozást. Adott volt egy padlás, egy csomó gönc és két idióta testvér, akik mindenen összevesznek.

- Mi van?

- Tökéletes hang,27 idegen igen, Mamma Mia!, és a  Római vakáció. Na, melyik legyen?

- Legyen az első!- böktem rá, majd elrohantam kukoricát pattogtatni, mert nálunk csak úgy jó a film. Miközben kint ácsorogtam a nyuszis papucsomban, csöngettek. Tudtam, hogy nem apám az, mivel szokásához híven ma is sokáig kell dolgoznia, meg amúgy is bejött volna, mert neki van kulcsa. Anya nyitotta ki, mivel ő közelebb volt, meg amúgy is unta már az állandó ücsörgést.

- Viki, hozzád jöttek!- kiabált be nekem anyám a konyhába.

- Ki az? - kérdeztem vissza, de szerintem anyám nem hallotta, mert válasz nélkül maradt a kérdés. Amúgy, magamtól is rájöttem, hogy Botond jött át.

- Szia!- köszönt oda nekem.

- Szia!- Köszöntöttem én is.

- Ráérsz pár percre? - Érdeklődött Botond, mire én csak bólintottam, és megindultunk a szobám felé. Mikor becsuktam az ajtót, vettem egy hatalmas levegőt, mivel kezdtem szédülni. Totálisan úgy éreztem magam, mint egy szerelmes tini, mert az is voltam.

- Miért jöttél?- fordultam felé.

- Tudom, hogy nem bírod, amikor verekszem, de ha legalább egy meccset látná, talán más lenne a véleményed. Ma lesz este egy, amire eljöhetnél.

- Már láttam egyet, és az bőven elég volt.

- Jó, de ez most más lesz!- Próbált rám hatni, de elhatároztam magam, így még ő is kevés volt hozzá, hogy megváltoztassa a véleményemet.

- Mégis miben lesz más? Itt talán nem arra megy ki az egész, hogy egymást agyonverjétek? 

- Nem szoktunk egymást ,,agyonverni", mi csak bunyózunk egy jót, és a végén az egyikünk nyer egy rakás pénzt.

- Ha, csak ezért jöttél, akkor szia!- intettem neki, és kinyitottam a szobám ajtaját.

- Viki, én nem akarom, hogy így legyen vége, hiszen olyan nehezen jöttünk össze.

-  Én se szeretném, de választottál, és a választásod nem rám esett. 

- Hát, rendben!- bólintott szomorúan. - Ha, mégis elakarnál jönni, akkor hívd fel Andrist.

- Miért? - Néztem rá értetlenül.

- Hogy biztonságban légy, mert ő talán még nálam is jobban megtud védeni. - Válaszolta,majd megpuszilta a homlokomat, és elment. Még vártam pár percet, mielőtt bementem a nappaliba, mivel elégé fel voltam dúlva.

- Bocsánatot kérni jött? - Nézett rám anyám, amikor leültem mellé a kanapára.

- Nem, más miatt.

- Mit akart?

- Csak beszélgetni. - Vágtam oda neki röviden.

- Szerintem jobb is, hogy befejeztétek, mert az a fiú, csak bajt hozott volna rád!

- Micsoda? - Döbbentem meg anyám mondatán. Eddig mindig azon volt, hogy mennyire összeillünk, meg mennyire örül neki, hogy Botond mellettem van stb..., most meg ezt mondja. Igen, van rá példa, hogy valakinek a véleménye ennyire gyökeresen megváltozzon.

- Az anyja elmesélt pár dolgot róla, amitől teljesen tátva maradt a szám. Te tudtad, hogy pénzért verekedett? - Megint tátva maradt a szája, mert leolvasta a válaszomat az arcomról. - Te, tudtad!- bökte ki sokkos állapotban.

- Anya, én ...- kezdtem volna magyarázkodni, de felemelte a kezét, jelezve, fogjam be.

- Mióta tudod?

- Két éve, lassan már három.

- Nekem meg, nem szóltál róla?

- Jobb volt, hogy nem tudod.

- Kislányom, most csalódtam benned!- jelentette ki nekem.

- Anya, régen, ha el is akartam volna mondani, akkor se tudtam volna. Mindig sokáig dolgoztál, és csak egy kis lapon kommunikáltunk egymással. 

- Jó, elismerem, hogy elhanyagoltalak, de ez akkor sem egy kis dolog, meg kellet volna beszélned velünk, vagy legalább velem.

- Tudom, de ezer okom volt akkor, miért volt jobb megoldás a hallgatás. - Nem kiabáltam, és ő sem. Eszembe se jutott vitatkozni vele, mert terhes, és egy kis idegesség is árthat a babának. Ha miattam vetélne el, soha sem bocsátaná meg, mivel már most többet foglalkozik az új kistesómmal, mint velem annak idején, pedig még meg se született.

- Ilyen többet elő ne forduljon!- szólt rám anyám parancsolóan.

- Rendben!- egyeztem bele, hogy innentől nem lesz több ekkora titkom az édesanyám előtt.

- Akarsz róla beszélni? - Kérdezte meg pár perc eltelte után.

- Nem igazán, de annyit tudnod kell, hogy cseszettül, de szerelmes vagyok Botondba, és ezen semmi sem változtathat.

- Szerintem ezzel én előbb tisztában voltam, mint te. Egy rendes anya, amilyen én szeretnék lenni, azt mondaná, verd ki a fejedből, de tudom, hogy ez nem így működik. Eltilthatlak tőle, mert jogom van hozz, de ismerlek már, tudom milyen makacs vagy. Tudom, ezen vitatkozhatnánk évekig, aminek az lenne a vége, hogy évekig nem beszélnénk egymással. Már nagy lány vagy, hamarosan nagykorú leszel, így magad is el tudod dönteni mit akarsz, de tud, rám számíthatsz bármiben, mert melletted állok.

- Tudom, és köszönöm!- töröltem meg a szemem. Ez volt életem első olyan beszélgetése vele, amit megkönnyeztem. - Most muszáj elmennem, de 11-re itthon leszek. - Ígértem meg.

- Hová mész?

- Beszélnem kell Reginával, - hazudtam, vagyis csak félig, mert felakartam keresni őt is, de más terveim voltak az estével kapcsolatban. Felöltöztem és elmentem a barátnőmhöz. Regina természetesen bármikor falazott volna nekem, mivel tisztában volt vele, képtelen lennék  őrültségeket elkövetni, mint ő.

- Én is mehetek? - Már előre sejtettem mi lesz az első kérdése, amikor elmondtam neki mindent a szobájában.

- Előbb beszélek Andrással, aztán válaszolok, oké?

- Oké!- mondta, majd kiment, mert a húga valamit széttört kint a folyosón. Gyorsan kikeresem András számát, és felhívtam. Körülbelül 15 percig győzködtem, mire hajlandó volt átgondolni a hallottakat. Ő azon a véleményen volt, hogy nekem nincs semmi keresnivalóm ott, amivel az egyik részem egyetértett, míg a másik hajthatatlannak bizonyult. Innentől az események olyan gyorsan teltek, hogy szinte azt se tudtam hol is áll a fejem. Még az egyik pillanatban Regina ágyán ültem, míg a másikban András mellett álltam körbevéve egy csomó idegennel. Már ismerős volt a helyzet, mivel volt benne részem egyszer vagy talán többször, de ez tényleg más volt.

- Tényleg végig akarod nézni? - kérdezte tőlem András, miközben én összeszorított fogakkal bámultam a semmibe.

- Aha!- bólogattam nagy nehezen. Próbáltam nyugton maradni, de egy ilyen helyzetben képtelen voltam, és amúgy is látszott rajtam, hogy nincs minden rendben velem.

-  Bármikor elmehetünk, csak ..... - kezdett bele, én meg közbevágtam.

- Nem, maradunk!- Jelentettem ki, és ekkor kezdett megtelni a helyszín diákokkal.

Regina még se jöhetett el, mivel motorral jöttünk, és nem fért volna fel rá. Kicsit félve engedett el, de megkért, hogy majd hívjam fel, mert kíváncsi mi lesz a végeredmény. 

- Nyugi, nem lesz semmi baj!- nyugtatott meg, és átkarolta a vállamat biztatásképpen. 

- Nem fogom ezt, annyiban hagyni, mert még mindig őrültségnek tartom.

- Én se, de elégé önfejű, így vagy megszoksz, vagy megszöksz.

- Bárcsak minden másképpen történt volna!- suttogtam, és a verekedésre készülő fiúmat kezdtem figyelni. Botond egy nálánál sokkalta magasabb, és izmosabb sráccal került szembe, akinek feltett szándéka volt kicsinálni őt. Talán húsz perc se telt el, amikor behúzott egyet a barátomnak, aki picit megingott.  A kiabáló tömeg miatt, alig tudtam kivenni a saját gondolataimat is, nem hogy még beszélni tudtam volna Andrissal, aki szintén hangosan drukkolt. A mérkőzés (nagy csodára) Botond  győzelmével zárult le.

- Nem hittem volna, hogy nyer!- ordibálta bele a fülembe Andris.

- Én se!- suttogtam, inkább magamnak, mint neki. Kicsit később sikerült csak odakeverednünk Botondhoz, aki a sok gratulációt fogadta, amit a lelkes rajongóitól kapott.

- Mégis eljöttél? - Mosolygott rám, azzal a cuki mosolyoval, amitől mindenki eltudna olvadni ott helyben.

- Muszáj volt!- kiabáltam, mert halláskárosodást kaptam.

- Nincs semmi bajod? - Vizsgálgatott.

- Nem, szerencsére túl éltem, de kicsit megsüketültem. Legszívesebben szétrúgnám a segged, de azt már más megtette helyettem. 

- Szeretlek!- mondta ki.

-  ŐRÜLT VAGY!- suttogtam, majd megcsókoltam. Az orra kicsit véres volt, és tutira veszem, hogy lesz egy monoklija, de legalább ennyivel megúszta és nem kellet hozzá mentőt hívni. 

- Nálam alszol?- Kérdezte Botond.

- Igen!- vágtam rá habozás nélkül. Andrásnak megköszöntem, hogy elhozott, meg még vigyázott is rám, bár arra nem volt szükség, mégis jó volt, hogy számíthattam rá. Regina csalódott volt, hogy ki kellet hagyni, de örült Botond sikerének, és kijelentette, hamarosan fogadni is fog rá. Anyám nem repesett az örömtől, amikor közöltem vele 11 után, hogy a barátomnál alszok, akivel sikerült kibékülnöm. Na, ennyit azokról,amiket elmondott nekem a megértésről meg a többiről. Mindegy! Újra volt fiúm, és ha nem is igazán értünk mindenben egyet, attól még szeretjük egymást.

A kedvenc könyvem ihlette a történetemet, és én így képzelem el a verekedést : 

 

21. FEJEZET - VÁLTOZÁS

21. FEJEZET 

VÁLTOZÁS 

Mindig úgy hittem, hogy semmi sem változik, és minden úgy marad, ahogyan van. Most már tudom, ez hazugság, és az állandó dolgok unalmasak lesznek egy idő után, így muszáj változtatni rajtuk. Bár, Bettina nem nyerte meg azt a versenyt, mégis felkapott sztár lett, mivel vagy ezren töltötték le a produkcióját. Az anyja először hallani sem akart arról, hogy az ő kicsi lánya szupersztár legyen, de aztán pár feltétellel megengedte neki, hogy igent mondjon az egyik pasasnak, aki felfigyelt a tehetségére. Amúgy a pasas neve Kornél, és valami nagykutya a szakmájában, így nem igazán kellet attól félni, hogy kihasználja szegény Bettinát, bár ki tudja, hiszen az ilyenek a legnagyobb mocsadékok. Neki köszönhetően, Bettina tényleg elkezdhette a karrierjét, ami még a bátyjáét is felülmúlja, hiszen Botond csak egy kis bandában játszik, míg a húgát már külföldről is felkeresték. Ennek köszönhetően picit elszállt magától, de hamar visszatért a régi Betti, mert kezdett az agyamra menni, mint amikor összehaverkodott a bátya szemét múltbéli barátnőjével, aki azóta is rühell engem. Apropó Botond. Hát, mi már lassan 2 hónapja vagyunk együtt, ami furcsa, mert nem mertem volna rá fogadni, hogy eddig  kibírjuk egymás mellett. Igaz, régebben barátként álltunk közel egymáshoz, de ez most megváltozott, ahogy minden más is. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb ez lesz, de nem hittem volna, hogy ilyen jó lesz vele, sőt jobb is, mint azelőtt. Szóval, most mi egypárt alkotunk. Regina életében is nagy változások álltak be. Az anyja kezét megkérte a pasija, így hamarosan összeházasodnak, amit a barátnőm nem igazán néz jó szemmel. Már beletörődött, hogy a szülei soha sem lesznek újra együtt, de akkor se képes elfogadni az új helyzetet, amivel csak magát bosszantja, mert az anyja erre is magasról tesz, mint minden másra, ami a gyerekeivel kapcsolatos.

- Hahó, itt vagy?- legyezett előttem Regina a lányvécében, mivel elégé elbambultam. Órák után Bettinának el kellett rohannia a vécére, így mi követtük.

- Persze, csak elgondolkodtam.

- Most megint micsodán? - Nézet rám, amolyan ,,ne, már megint min?" nézéssel.

- Csak, hogy minden elégé megváltozott, vagyis kezd megváltozni. Bettina énekes lett, neked nevelőapád lesz, nekem pasim van, és hamarosan jön a kistestvérem. 

- Ezen töröd a fejed? 

- Igen, mert hamarosan már nem fogunk ugyanígy együtt lenni, mert minden megváltozik.

- Ezektől még minden úgy maradhat, mint azelőtt.

- Valamiért úgy érzem, hogy már semmi sem lesz olyan, mint régen. - Suttogtam halkan, bár még ő is hallotta. Belül már napok óta kísértett egy különös érzés, ami azt sugallta, itt bizony változás fog beállni, ami nem mindig jelent jót. 

- Ezen kár rágódnod, inkább élvezd, amíg megteheted. - Ölelt meg vigaszképpen Regina, majd bekiabált Bettinának, hogy siessen, mert már vagy egy órája bent ragadt a fülkében. Miután sikerült kijutnunk a vécéből, pont belebotlottunk az egyik zenetanárba, aki régebben hegedülni tanított, kisebb sikerekkel. A nőt, azóta is üldöz engem, sőt néha még rémálmaim is vannak miatta. Juj! 

- Te, az ott nem Tina ? - lökött meg kicsit Bettina a kapun kilépve. Először nem tudtam kire céloz, aztán megláttam azt a boszorkányt tőlünk nem messze, miközben minket bámult.

- Na, már csak ő hiányzott!- sziszegtem, mint egy kígyó. A valóságban ő volt a kígyó, míg én csak egy védtelen rágcsáló, akit elfogyaszthat, mivel sokkalta harciasabb volt nálam.

- Nyugi, nem lesz semmi baj, de ha mégis, akkor mi itt vagyunk mögötted. - Biztatott Regina, mivel látta rajtam, kezdek sápadni. Pár hónapja láttam Tinát, amikor még Bettina barátnője volt, és teletömte hülyeségekkel a fejét, miszerint én voltam az, aki megpróbálta tönkre vágni Botond életét, meg miattam lett olyan, amilyen. Jó érzés volt tudni, hogy a barátnőim mellettem vannak, de jobban szerettem volna egyedül szembenézni vele, mivel ez mégis csak az én harcom, amit nekem kell megvívnom.

- Állj meg!- kiáltotta el magát Tina, amikor elhaladtunk mellette, mivel pont ott állt, amerre a hazavezető út volt.

- Nekem szóltál? - Fordult felé Regina.

- Nem, te rib@nc! - csattant fel a hárpia, és közelebb jött hozzánk. Most is úgy nézett ki, mint mindig, és mellette tényleg csak átlagosnak látszottam.

- Mit akarsz? - Szólalt meg Bettina engem megelőzve.

- Nem hozzátok jöttem, hanem hozzá, szóval kopjatok le!- adta ki a parancsot, amitől kitört a röhögés Reginából és Bettiből.

- Te akarod megmondani nekem, hogy mit csináljak? - Lépett hozzá közelebb fenyegetően Regi, de még időben visszafogtam.

- A barátnőim maradnak, és gyorsan mond mit akarsz, aztán kopj le!- Vágtam oda neki. Tisztára büszke voltam magamra, mivel nem igazán lehet észrevenni rajtam, hogy mennyire félek tőle, pedig féltem.

- De nagy lett itt valakinek a szája!- Fújtatott. - Amit mondani akarok, az csak rád tartozik, nem pedig a .... barátnőidre. - Tina direkt húzta el a végét, mivel még ezzel is megakarta sérteni őket. Regina már így is készen volt arra, hogy beverjen neki kettőt, míg Bettina indulatosan méregette.

- Amint már mondtam, ők maradnak és nem érdekelsz, szóval szia!- hagytam ott őt, és megindultunk, de utánam kiabált.

- Jössz Botond mai meccsére? - ettől megtorpantam. Mögöttem egy sátáni kacaj visszhangzott, mivel tudta, hogy ezzel célba talált.

- Menj a fenébe! - kiáltottam oda neki, és gyorsabbra vettem a tempót. 

- Áll már meg!- rohant utánam Bettina, akit Regina követett.

- Miért nem hagytad, hogy beverjem a képét? - Érdeklődött Regina.

- Menj vissza és tőlem azt csinálsz vele, amit csak akarsz!- ordibáltam dühösen. Én voltam a hülye, hogy megálltam, mert hagynom kellet volna, és inkább eljönni, amíg még megtehettem. 

- Botond újra kezdte?- Támadott le Bettina.

- Nem tudom, nem mondta, csak akkor került ez szóba, amikor kiderült, hogy Bogi nem is a barátnője.

- Mindegy, majd elkapom!- jelentette ki Bettina.

- Nem lehetne kicsit lassabban?- kérdezte Regina, mivel ő magassarkúban csoszogott utánunk. Lassabbra vettük a tempót, hogy ő is tudjon minket követni. Többet nem beszéltünk, se Botondról, se Tináról, mivel csak magunkat húztuk volna fel. Este 6 óra után jött át Botond, mivel később ért haza, meg arra végeztem a házimmal.

- Mit csináljunk? - Kérdezte meg a nappaliban ülve. Apám dolgozott, anyám meg a szobájában pihent, így olyan, volt, mintha megint csak mi ketten lennénk a házban.

- Beszélgessünk!

- Miről akarsz? Csak nem történt valami? - Aggodalmaskodott.

- Ma odajött a sulihoz Tina, és megkérdezte, hogy megyek-e a mai meccsedre. Ugye, nem kezdted újra?- Tettem fel neki a kérdést, amitől azonnal elengedett.

- Ezt már vagy ezerszer megbeszéltük. Most muszáj megint?

- Igen, mert járunk, vagy nem tűnt fel?

- Ez a kettő, hogy vág össze?

- Úgy, hogy a barátom vagy, és ezzel kockáztatod az egész jövődet, amibe állítólag engem is beleképzelsz.

- Figyelj Viki, én szeretlek meg minden, de már ezerszer elmondtam, hogy ez nekem jó, és ha nem tudod elfogadni, akkor nem érdekel.

- Szóval a bunyót választod helyettem? - Csattantam fel.

- Nem mondtam ilyent, szóval kérlek ne forgasd ki a mondandómat!

- Akkor mire céloztál? Arra, hogy nekem el kell viselnem továbbra is, hogy minden este szétvereted magad, miközben kockára teszel mindent, amiért annyit küzdöttél már eddig is.? Szerinted még meddig csinálhatod úgy, hogy ne bukj le? Ha elkapnak, remélem tudod, hogy kicsaphatnak a suliból, és akkor annyi lesz az orvosi jövődnek.

- Most muszáj elrontanod ezt a boldog pillanatot?

- Igen, mert ezt meg kell beszélnünk.

- De, én nem akarok erről beszélni!- Tiltakozott Botond. - Először Bettina esik nekem, amikor hazaérek, most meg te támadsz le. Komolyan, nem tudnátok békén hagyni?

-  Aggódunk miattad.

- Tudom, és hálás is vagyok, de meg kell értened, hogy ilyen vagyok. Viki, szeretem ezt az életemet, nem tudok rajta változtatni, mert nem is akarok. A barátnőm vagy, szeretlek, sok éve ismerjük egymást, bármennyire is rossz, én akkor se fogom abbahagyni.

- Szóval, akkor azt választod? Mert a kettő nem megy együtt,ezt te is jól tudod. Nem lehetsz a barátom, ha tovább műveled ezt. Mért nem tudsz inkább számítógépes játékokkal játszani?

- Mert én ilyen vagyok!

- Én meg ilyen!

- Kérlek Viki, fejezzük be ezt a beszélgetést és csináljunk úgy, mintha semmi sem történt volna.

- Nem, nem tudunk úgy csinálni, mintha semmi sem történt volna, mert ez a mi életünk. Több hónapja már nem csak te meg én vagyunk, hanem mi, érted? Innentől a te dolgaid az enyémek is, ahogy már régóta, de úgy tűnik, mi képtelenek vagyunk több lenni egyszerű barátoknál.

- Szakítani akarsz? - Döbbent meg, pedig már biztos vagyok benne, hogy sejtette.

- Ha nem hagyod abba ezt az egészet, akkor nincs más választásom. Nem akarok mindig azon izgulni, hogy mikor kerülsz kórházba.

- Szóval legyünk csak barátok?

- Nem, mert nem tudok csak a barátod lenni, és mivel a kapcsolatos próbálkozásaink kudarcba fulladtak, így kétlem, hogy megint képesek leszünk csak barátok lenni.

- Akkor vége?

- Vége!- mondtam ki. 

Na, ennyit a nagy szerelemről! 

Nem akartam, hogy így legyen vége, de nem volt más megoldás.  Hallottam, ahogy bevágja a bejárati ajtót, és csak aztán tört darabokra a szívem. Tudom, hogy hülyeséget csináltam ezzel, mert meg lehetett volna valahogy oldani, de képtelen lettem volna tovább elviselni ezt az egészet. 

- Minden oké?- szólt  be  anyám a szobámba kicsit később.

- Nem, semmi sem oké!- tört ki belőlem a sírás, ő meg bejött, és leülve mellém megölelt.

A változás mindig jót hozz, de van, amit nem lehet megváltoztatni. Azt hittem, hogy képesek vagyunk többé válni, mint egyszerű barátok, de rájöttem, hogy a félve várt változás már beállt, és ez cseppet sem volt jó. 

 

20. FEJEZET -SZTÁRNAK SZÜLETTEM

20. FEJEZET

SZTÁRNAK SZÜLETTEM <3
Bettina szemszöge :

6:30 előtt keltem, mert képtelen voltam tovább alvást színlelni. Tegnap vége lett a rövidre sikerült kapcsolatomnak, ami enyhén padlóra küldött. Na, nem a szakítás, hanem a sok vélemény vágott vissza, miszerint én meg az a szemét összeillők voltunk. Annyira beleéltem magam, hogy elkezdtem tervezgetni az esküvőnket, bár még korai lett volna, hiszen 2 hete ismertük egymást, és alakult ,,szerelemmé'' a dolog köztünk. Most már tudom, hogy ez nem volt az, és csak is az én fejemben volt több, hiszen annyira akartam, sőt vágytam egy fiúra, miközben rádöbbentem, cseppet sem akarok barátot magamnak. Talán most sokan kiröhögnek a korombeliek, hiszen egyeseknek abból áll a fiatalság, hogy mindenkivel összejön, de én nem ilyen vagyok. Én olyanra vágyom, aki sírig elkísér, csak ez sajnos még túl korai, mert elviselhetetlen vagyok, így kétlem, hogy lenne a Föld nevű bolygón olyan, aki képes lenne velem egy egész életre elkötelezni magát. 

- Ébresztő!- Kiabálta be nekem anya, pedig már ezerszer megmondtam neki, magam is fel tudok kelni, nem vagyok ovis.

- Már fent vagyok! - Kiabáltam neki vissza, és elkezdtem a készülődést. Gyorsan öltözködtem, mert a lányok már vártak rám, mert tegnap értesültek a hírről, hiszen újra egyedülálló lett a családi állapotom a közösségin. 

Mikor kiértem az utcára észrevettem a bátyámat, aki éppen a legjobb barátnőm manduláit vizsgálta, miközben Regina Ádámmal vitatkozott valami régebbi okból kifolyólag. Ők mindig is ilyenek voltak, sőt talán még rosszabbak is, de az újdonság az mégis csak Vikiék voltak, hiszen eddig még soha sem kellet korán reggel hányingerrel küszködnöm. Jó, tudtam, hogy ők össze fognak jönni, csak ez olyan furcsa így.

- Jó reggelt!- Köszöntem oda nekik.

- Jól vagy?- Támadt le Regina, aki megtapogatta az arcomat.

- Mért ne lennék jól? - Nevettem fel kissé átlátszóan.

- Amikor én szakítok egy sráccal, mindig csokiba fojtom a bánatomat. - Magyarázta nekem Regina.

- Akkor már értem miért emelték a csokik árát. - Vágta oda neki gúnyosan Ádám, mire újra kezdték a civakodást.

- El fogunk késni!- Kiabáltam nekik, mert tényleg késésben voltunk. Nehéz művelet volt Vikit elrángatni Botondtól, de Reginát még nehezebbnek bizonyult. Nekem köszönhetően nem késtünk el, ezért nem mi kaptuk a 10 perces  lecseszést, hanem az utánunk befutó lány, akire amúgy is pikkeltem, ezért még élveztem is a beégetését. Ezt nevezik az élet apró örömeinek :)

- Mit csináltok hétvégén? - Fordultam hátra a két barátnőmhöz, miután kicsöngettek óráról.

- Botonddal moziba megyünk, meg egy kicsit lógunk. - Valamiért nem akartam tudni mit is értett pontosan a ,,Lógunk" alatt, mert még ahhoz túl kicsi vagyok.

- Nem tudom elhinni, hogy ennyire összenőttél vele!- Morgolódott Regina, amivel egyet kellet értenem, mert szerintem is elégé egymásra találtak. Ami, persze nem baj, hiszen örülök neki, de az egyik részem elégé dühös, mivel kevesebbet vagyunk együtt, már szinte csak a suliban.

- Eddig is így voltam vele, ezek után sem változott semmi. Szeretem meg minden, de megmaradtunk a baráti szinten, és veletek is találkozok, ahogyan ő is a barátaival. - Magyarázta nekünk Viki, bár ő is tisztában van vele, hogy már semmi sem olyan, mint régen. 

- Regina, te ugye ráérsz? - Fordultam a másik barátnőm felé, hátha ő még megmenthető.

- Nem, más programom van, méghozzá egy fiú. - Tévedtem, Regina is menthetetlen.

- Ádám? - Érdeklődött Viki, mire Regina megrázta a fejét, de elégé látványosan elpirult. Mikor már nagyon untam őket, meg a szerelmes sz@rságaikat, előrefordultam, és belemélyedtem a könyvembe. Utolsó óra után már meg sem döbbentem, amikor egyedül mentem ki a suliból, mert többségében mindig ez ment. Vikiért eljött a tesóm, aztán kettesben leléptek valahová, míg Regina felszedett valami koloncot és együtt húztak el. De most, minden másképpen történt. Kiérve a kapun ott vártak rám. 

- Mit kerestek itt? - Meredtem rájuk kérdően.

- Rád várunk, vagy szerinted miért állunk a suli előtt? - Tette csípőre a kezeit Regina.

- Azt hittem elmentetek már, mint mindig!- Mondtam nekik szomorúan.

- Te vagy a barátnőnk, és most szűkséged van ránk. Milyen barátnőnek néznének minket, ha ilyen helyzetben magadra hagynánk? - Ölelt meg Viki.

- Köszi!- Suttogtam, és majdnem elkezdtem bőgni, de sikerült visszafojtanom a könnycseppeket. Délután a nappalinkban ültünk, miközben a kedvenc sorozatunkat bámultuk. Nem volt otthon a bátyám, így nyugiban tudtunk beszélgetni Vikivel, mert sejtettem, amint hazaér, onnantól kezdve Viktóriának megszűnik a világ. Nagyon beleesett a tesómba, helyesbítve  mindig is szerette, csak most esett le neki mennyire.

- Jézus!- Kiáltott fel hirtelen Regina, amitől minden megváltozott számomra. Na, azért nem a kiabálásától, hanem amiatt, amiért felkiáltott. - Ezt nézzétek!- Nyomta az orrunk alá a készüléket.

- Mit kell ezen nézni? - Értetlenkedett Viki, bár én se igazán vágtam még akkor, hogy mitől sipákolt az előbb.

- Ma lesz egy énekes izé...verseny, amire 16 év felett lehet nevezni, és mi lenne jobb búfelejtő, mint egy kis éneklés?- Ujjongott, mi meg tátott szájjal  meredtünk rá.

- Szerintem egy kis alkohol jobb megoldás, mint az éneklés. 

- Betti!- Kiáltott rám Regina.

- Azt akarod, hogy induljunk rajta? - Kérdezett rá Viki.

- Nem mi, hanem csak ő! - Mutatott rám, amitől kezdett nekem gyanús lenni a dolog, miszerint rám céloz ezzel.

- Az ki van zárva!- Jelentettem ki nekik, amikor összemosolyogtak. Addig erősködtek, meg győzködtek, hogy végül is belementem. A helyszínen felvették az adataimat, és kaptam egy számot, méghozzá pont a legszerencsétlenebbet. Időközben Botond, Ádám és Norbi is csatlakozott hozzánk, akik  a lányokhoz hasonlóan szintén azon voltak, hogy ne hagyjanak elmenekülni ez elől, hiszen ezt a lehetőséget meg kell ragadnom. 

- Nagy levegőt!- Állt meg előttem Norbi.

- Szerintem rajtam még az sem segít! - Rinyáltam egy sort neki is.

- Menni fog!- Biztatott a bátyám, ami jól esett.

- Nyerd meg, és a nyereményt megfelezzük, vagy oda is adhatod nekem mindet. - Suttogta a fülembe Ádám.

- Azt se tudom mi a nyeremény!- fújtattam idegesen.

- Sejtem mit mondhattál neki!- Ingatta a fejét Regina.

- Most mit csináltam már megint?- Adta az ártatlant elégé bénán.

- Te jössz!- Ordibálta az egyik csaj nekem, mert az előttem éneklőt hatalmas tapssal jutalmazta a közönség. Ezek után még nagyobb lett rajtam a pánik.

- Ha nem nyersz, nem baj, élvezd, egyszer élsz!- Nyomkodta meg kicsit a hátamat Regina, hogy képletesen levegye róluk a terhet.

- Megpróbálom!- Kiáltottam hangosan, és elvettem a mikrofont, amit felém nyújtottak. Kicsit inogva mentem fel a lépcsőn, és még sutábban álltam oda a zsűri elé. Cseppet se tűntem nagy tehetségnek, vagy bizalom keltőnek, mert a négy zsűritag   úgy nézet rám, mint akik készek a mentőket hívni szűkség esetén. Most szerencsémre nem volt rájuk szűkségem, bár nem bántam volna, ha előtte megittam volna egy vagy két felest.

- Helló, kit köszönthetünk? - Kérdezte az egyik, én meg úgy éreztem magam, mintha az X faktorban lennék, és nem egy kis klubban.

- Sziasztok!- Kezdtem bele, és elmondtam a nevemet, meg a többi adatomat, amit már amúgy is tudtak.

- Mit fogsz előadni ? - Jött egy másik kérdés.

- Patti Smith - Because the night   

- Sok sikert! - Mondta a negyedik tag, és elkezdődött a zene. Reggel felkelve még álmodni sem mertem arról, hogy este ott fogok állni a színpadon, és az egyik kedvenc számomat fogom énekelni.Mindenki engem bámult, és várták mit produkálok. Voltak olyanok is, akik alig várták, hogy röhöghessenek rajtam, de ezt az élvezetet nem akartam megadni nekik.

Take me now baby here as I am
Hold me close, try and understand
Desire is hunger is the fire I breathe
Love is a banquet on which we feed

Come on now try and understand
The way I feel when I'm in your hands
Take my hand come undercover
They can't hurt you now,
Can't hurt you now, can't hurt you now
Because the night belongs to lovers
Because the night belongs to lust
Because the night belongs to lovers
Because the night belongs to us

Have I doubt when I'm alone
Love is a ring, the telephone
Love is an angel disguised as lust
Here in our bed until the morning comes
Come on now try and understand
The way I feel under your command
Take my hand as the sun descends
They can't touch you now,
Can't touch you now, can't touch you now
Because the night belongs to lovers
Because the night belongs to lust
Because the night belongs to lovers
Because the night belongs to us

With love we sleep
With doubt the vicious circle
Turns and burns
Without you I cannot live
Forgive, the yearning burning
I believe it's time, too real to feel
So touch me now, touch me now, touch me now
Because the night belongs to lovers
Because the night belongs to lust
Because the night belongs to lovers
Because the night belongs to us

Because tonight there are two lovers
If we believe in the night we trust
Because tonight there are two lovers
Because the night belongs to lust
Because the night belongs to lovers
Because the night belongs to us

Forrás : youtube : Patti Smith : Because the night

https://www.youtube.com/watch?v=xACZHv-sLCg
(itt találtam a szöveget)

Mikor vége lett a közönségem hangosan tapsolt, sokan még fütyültek is, meg kiabáltak. 

- Hű!-Szólalt meg az egyik zsűritag, de a zaj miatt még várt egy kicsit, aztán folytatta. - Amikor bejöttél, azt hittem ez valami vicc, de most már tudom, hogy nem. Eszméletlen volt, és szóhoz sem tudok jutni.

- Köszönjük!- Tessékelt le a színpadról a másik, én meg remegő lábakkal sétáltam le a lépcsőn. Vagyis csak akartam volna, de annyira bennem volt még az érzés, hogy megbotlottam, és tutira veszem, ha nincs ott az a srác eltaknyoltam volna.

- Köszönöm!- Hálálkodtam neki egy sort.

- Remek voltál!- Mondta a fiú nekem, én meg virultam.

- Szerintem egyszerűen borzalmas voltam, annyira paráztam, hogy először meg se bírtam szólalni.

- Szerencsénk volt akkor, mert baromira jól nyomtad. Énekelsz valahol?

- Nem, csak otthon, bár a tesómnak van egy bandája.

- Figyelj, ha lenne kedved énekelni egy bandában, akkor hívj fel.

- Komolyan mondod? - Maradt tátva a szám.

- Pont énekest keresünk, ezert is vagyok most itt. Tessék, a névjegy, amin eltudsz érni, ha szeretnéd. - Nyomott egy kis kártyát a kezembe.

- Ha a szüleim megengedik, akkor benne vagyok.

- Remélem is, mert vétek lenne elszalasztani egy ilyen tehetséges énekest, mint amilyen te vagy. - Bókolt nekem. Mindenki tudja, ha valamit elakarsz érni, azt csak is szép szavakkal tudod, ha az se megy, akkor erővel. Hát, engem nem kell fenyegetni, remélem anyám is belemegy ebbe, bár kétlem. A srácot elsodorta mellőlem a Regina és Viktória által keltett hullám, mert amint kiszúrtak egyből odarohantak hozzám. Még jó két órát kellet várnunk az eredményre. Sajnos nem én nyertem, hanem egy csaj, aki még nálam is bénábban énekelt, de mindegy. Egyesek szerint bunda volt, mert a csaj a klub tulajának húga, és még beszélni se tud rendesen. Erre csak meg vontam a vállamat, és elmosolyodtam.

19. FEJEZET REGINA 2/2

 19. FEJEZET

REGINA 2/2

 

 Talán olyan  öt óra lehetett, amikor elköszöntem Vikitől és hazamentem. Jó volt vele beszélgetni, de annyira Botond körül forogtak a gondolatai, hogy jobbnak láttam, ha inkább magára hagyom, hogy készülődhessen az estére. Neki is megmondtam, hogy semmi kedvem sincsen elmenni, ezért hagytuk is a témát. Haza felé menet megcsörrent a mobilom . Ádám hívott, vagyis az ő nevét mutatta a kijelzőm.
- Mit akarsz? - Szóltam bele.
- Miért nem vetted fel a mobilod? - Kérdezte tőlem elégé indulatosan, bár inkább aggodalmaskodva.
- Közöd? - Utánoztam őt, hiszen reggel ő is ezt vágta oda nekem a kérdésemre.
- Jössz ma? - Érdeklődött.
- Megmondtam, hogy nem megyek, mert minek mennék? Semmi kedvem, egy csapat tini közt ugrálni, miközben a neveiteket kiabálják, és ugrálnak, mint az őrültek. 
- Inkább otthon ülsz?
- Nem mondtam, hogy otthon fogok ülni, vagy igen?
- Mi mást csinálnál?
- Mi közöd van  hozzá, hogy én mit csinálok este? Rád tartozik? Nem, szóval hagyj békén, és szállj le rólam!- Szakítottam meg a beszélgetésünket. Egyre jobban kezd idegesíteni a viselkedése, meg az is, hogy egyre világosabb lesz számomra, nekünk nincs közös jövőnk, amiről mindig is álmodtam. Hazaérve már meg sem lepődtem, hogy a nappaliban találom anyámat az új ,,áldozatával".

- Szép, jó estét!- Köszöntem oda nekik, de annyira lefoglalták magukat, hogy észre sem vettek, amit nem is bántam. Semmi kedvem sem volt egy újabb kínos bemutatkozáshoz, meg nem is akartam megismerni az új apa-jelöltet, aki amúgy se marad sokáig együtt anyámmal, mert képtelenség őt elviselni hosszútávon. Talán apám is emiatt lépett le, vagy talán a szeretője miatt.
- Nincs apród? - Lépett elém hirtelen a húgom.

- Minek neked az apró? - Értetlenkedtem egy sort. 
- Szerinted? - Csámcsogta a húgom, mivel kulturáltan képtelen rágózni.
- Hová akarsz menni?
- Ki vagy te? Az anyám, hogy tudni akarok?- Mért végig gúnyosan.
- Neked kell az apró, nem nekem. - Mentem el mellette. Tudtam, vagyis sejtettem, hogy utánam fog jönni, mert szüksége van a pénzre.
- Bulizni akarok menni, most örülsz?
- Kikkel?
- Biával és a többiekkel.
- Ne ázz el, és kettőre maximum érj haza! - Adtam neki aprót. Nem voltam az anyja, és amúgy is bíztam benne annyira, hogy elengedjem. Jó, ez hazugság, mivel cseszettül nem érdekelt merre jár, de legalább éli az életét, és nem a szobájában szomorkodik, és öngyilkossági terveket szövöget. Nem én leszek a világ legjobb nővére, de a legrosszabb se.
- Köszönöm! - Hálálkodott egy sort, aztán már csak a felkavart füstfelhőt láttam, amit maga után hagyott távozás után. Becsaptam az ajtómat, és ledőltem az ágyra. Elővettem a laptopomat, és felnéztem közösségire, ami szinte üres volt, mert maximum azok ültek a gépek előtt, akik hozzám hasonlóan otthon töltik az egész estéjüket. Elmehettem volna Izával bulizni, de az mindkettőnknek gáz lett volna.
Norbi üzenete: ,, Mit csinálsz ilyenkor még otthon? Nem kéne bulizni menni?" - Mondanom se kell, de kicsit megrémültem, amikor felvillant az üzenete. 
Regina üzenete: ,, Nincs kedvem semmihez :( A húgom lelépett bulizni, én meg inkább itthon maradtam. Ádámmal megint összekaptam, anyám meg felszedett valami idiótát, akivel a nappaliban falják egymást."
Norbi üzenete: ,,Juj, az gáz :( "
Regina üzenete: ,, Nekem mondod, vagyis helyesbítve írod?"
Norbi üzenete : ,,Nem jössz át?"
Regina üzenete:,,Hová?"
Norbi üzenete:,, Az új lakásomba, vagy nem is említettem, hogy elköltöztem otthonról?"
Regina üzenete: ,,Nem, írd le a címet és már megyek is :) " 
Miután megadta a pontos címét, már úton is voltam hozzá. Neki se volt jobb programja, így csinálunk közösen valamit.
- Basszus, azt hiszem eltévedtem!- Nyavalyogtam neki a telefonon keresztül, amikor már negyedszer mentem rossz helyre. Attól, hogy szőke vagyok, még nem vagyok hülye, csak rossz pár érzékem, ami segítene a tájékozódásban.
- Kimegyek eléd, hol vagy pontosan? 
- Egy nagy tábla és egy kuka között állok éppen, a 21-es szám előtt - magyaráztam neki, bár kétlem, hogy ennyiből kiszűrte merre vagyok pontosan. Tévedtem, mert pár pillanat múlva fel is bukkant előttem.

- Basszus, ugye tudod, hogy nem erre lakok? Nem nézted meg rendesen a leírt címet? - Meredt rám döbbenten Norbi.

- Akkor most már értem, hogy miért nem találtalak meg. - Kaptam a fejemhez, amolyan ,,ez leesett" stílusban.

- Szerencsédre, rád találtam karcolás mentesen. 

- Az egyik kis vacak felkarcolta az ujjamat.

- Ki mondta neked, hogy állj a kuka mellé?

- Innét néztem fel fele, és behátráltam ide. - Mentegetőztem vigyorogva. Csak kicsit volt gáz, hogy én hülye eltévedtem, pedig jó címet adott. Most égtem egy sort előtte, de ez nem volt új dolog, mert elégé jól ismert. 

- Mihez lenne kedved? - Váltott témát, pedig szívesen elmagyaráztam volna neki milyen jól összemelegedtem a szeméttárolóval. Talán nem érdekelte volna őt, de azért végig hallgatott volna, mert udvarias, amit az unokatesójáról nem lehet elmondani.

- Leinni magamat kábulásig - válaszoltam neki.

- Remek terv, de sajnos ez most nem jön össze, és amúgy is kiskorú vagy.

- Nem kell ahhoz elmúlnom 18 évesnek, hogy ihassak.

- Valóba? - ráncolta a homlokát.

- Igen, mert amikor szilveszterkor ittunk, azon a bulin, emlékszel? Akkor még nem voltam 18, de még 16 sem.

- Akkor teljesen eláztál, és én vittelek haza meg Ádám? 

- Igen.

- Ma a józanság világnapja van, szóval nem iszol!

- Még vizet se? - Mosolyogtam eszméletlenül cukin rá, amivel leszoktam venni a fiúkat a lábukról.

- Mi vagy te? Nyúl, hogy vizet akarsz inni? Na, gyere!- Karolt át, és megindultunk, bár fogalmam sem volt hová is tartunk éppen. Kicsit később világossá vált, amikor bent találtam magamat egy csapatnyi visítozó lányhorda között.

- Ezt most nem mondod komolyan, hogy muszáj lesz végig néznem ezt a borzalmat? - Vicsorogtam a színpad felé bámulva.

- Pedig, igen!- Kiabálta bele a fülembe. Tutira veszem, holnapra semmit sem fogok hallani, mert mindenki sikítozott körülöttem, miközben a banda maximális hangerővel játszotta az egyik legrémesebb számukat. A ,,Szívtörő" (ahogy a fiúk elnevezték) rólam szólt, vagyis amit Ádám gondolt rólam. Egy lány, aki csak játszik mások szívével, miközben maga is összetörik, mert van egy fiú, akire vágyik, de soha sem kaphatja meg. 

- Menjünk inkább moziba!- Kértem tőle, mert azt is jobban elviseltem volna, mint ezt.

- Olyan jók, miért akarsz lelépni? - Értetlenkedett Norbi.
- Idegesít ez a hangzavar.
- Vagy inkább a színpadon doboló srác?-Hajolt hozzám közelebb Norbi, amitől egy pillanatig tátva maradt a szám.
- Ne röhögtess!
- Pedig, ha jól sejtem miatta voltál, és vagy dühös. Ő az oka, hogy el akarsz menni?- Fürkészte az arcomat, hátha el tud csípni egy kosza érzelmi megnyilvánulást részemről.
- Jó, igen!- Vallottam be neki.
- Szerelmes vagy belé?
- Talán!- Ingattam a fejemet, mert ennél értelmesebb választ nem tudtam kinyögni abban a helyzetben. Norbinak hála végig szenvedtem az egészet. A legutolsó számnál, már körülbelül falat tudtam volna kaparni, de Norbi fogta a kezem, emiatt kicsit nehéz lett volna.
- Megkeresem a húgomat, meg a többieket, te addig beszélj Ádámmal. - Kiabálta bele a fülembe, mert csak így tudtam megérteni, amit mond.
- Miért kellene vele beszélnem?- Most én vágtam értetlen képet.
- Mert beszélni akarsz vele. 
- Jól van, de csak miattad!
- A mobilod be van kapcsolva?
- Persze! - Vettem elő a táskámból.
- Ha végeztél, és továbbra is velem akarsz lógni, mert nem vagy álmos, hívj fel, vagy üzenj.
- Oké!- Bólintottam egyet, aztán elváltak útjaink. Ő elment megkeresni Vikiéket, akik még mindig itt voltak, pedig általában a közepénél le szoktak lépni, most kivételesen maradtak. Ellenben én, az idióta, egy olyan srácot keresek, akivel haragban vagyok, bár szeretem, sőt kifejezetten szeretek vele vitázni, de akkor is teljesen érthetetlen ez az egész. Botondot pillantottam meg, aki egy alacsony lánnyal beszélgetett tőlem nem messze. Odamentem hozzá, bár nem voltunk valami jó viszonyban, de ha egyszer megakartam találni Ádámot, akkor csak ő segíthetett nekem.
- Helló, te mit keresel itt? - Nézet rám döbbenten.
- Sziasztok!- Köszöntem nekik, - Ádám?
- Fogalmam sincsen! - Vágta rá Botond, de tudtam, hogy tudja, csak falaz neki.
- Egy lánnyal vagy? - Kérdeztem rá szomorúan.
- Igen!- Felelte Viki barátja.
- Hát, akkor mindegy!- Vontam meg a vállaimat. - Amúgy gratulálok a kapcsolatodhoz!- Szóltam oda neki még visszafordulva.
- Köszi! - Kiabálta, és visszafordult a lányhoz, akivel előttem beszélt. Sejtettem, az a csaj nem azért volt ott, hogy felszedje Botondot, mert ezt hallva, biztosra veszem ott hagyta volna, ha egy csepp esze lenne. Persze, vannak olyan lányok a világon, akiket az sem tart vissza, ha a partnerük kapcsolatban él, vagy épp házas és két gyerek várja otthon.

Gyors léptekkel vágtattam el onnét, és a mobilomban már kerestem is Norbi számát. Miután üzentem neki, hogy kint várom, elhagytam ezt a rémes helyet. Próbáltam nem elbőgni magam, de ez sajnos nem sikerült. Amire odaért hozzám, már nyoma sem volt a sírásnak, csak a piros szemeim árulkodtak, amit természetesen ki is szúrt.

- Történt valami?- Fogta meg az arcomat az egyik kezével, miközben aggódva vizsgált.

- Nem, csak haza akarok menni!- Nyögtem ki nehezen.

- Késő van, tényleg jobb lesz, ha haza kísérlek. 

- Nem aludhatnék nálad? Semmi kedvem sincsen az anyámmal egy fedél alatt lenni, meg egyedül, ezek után.

- Mit művelt veled?

- Semmit, csak Botond mondta, hogy éppen egy lánnyal volt, amikor odaértem. 

- Juj! - szisszent fel, mintha kicsit megrázta volna az áram. - Ezen esetben, ténylegesen jobb, ha nem maradsz egyedül. 

- Köszi!- suttogtam, és megöleltem. Annyira jó volt, hogy ott volt mellettem. Pont olyan volt, mint régen, amikor ,,jártunk". Apám lelépet, anyám minden éjjel más pasival jött haza, a húgomat én gondoztam, miközben egyre jobban széttörtem, de jött Norbi, és ő lett az én ,,drogom". Nélküle talán még levegőt se tudtam volna venni, aztán amilyen gyorsan összejöttünk, olyan gyorsan szakítottunk, mert nekem több kellet. Na, nem házasság meg gyerekek, hanem őrület és stb..stb... . Most megint mellettem volt, és most már nem hagyom elmenni. Nesze neked Ádám! Elvesztettél egy igazi angyalt, akit soha sem fogsz megkapni.