SZILVESZTER

MINDEN KEDVES IDETÉVEDŐNEK BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!
REMÉLEM 2014-BEN IS AZ OLDALAMRA NÉZTEK NÉHA :)

SIKERÜLT TÚLÉLNEM ÚJABB 365 NAPOT, REMÉNYEIM SZERINT MÉG TÖBB ENNYI FOGOK MEGÉLNI  <3

,,A világon sok olyan dolog van, ami felett nincsen hatalmunk: földrengések, árvizek, valóságshow-k. De a döntés sokszor a mi kezünkben van, legyen szó megbocsátásról, önzetlenségről vagy újrakezdésről. Mert csak egyvalami tudja kiűzni a magányt az életünkből, a szeretet, a szeretet minden formája. Reményt ad, hogy bízzunk az újévben. Számomra erről szól a szilveszter éjjel, a reményről és persze a bulizásról.''

Szilveszter éjjel c. film
B.Ú.É.K!

11. fejezet - Most már tényleg vége mindennek

11. fejezet

Most már tényleg vége mindennek </3

Két hétig senkivel se beszéltem. Annyira sokkolt a hír, hogy nem bírtam megszólalni, vagyis megtudtam, csak éreztem valami olyant mondanék, amivel megbántanám a szüleimet. Botondot is elkerültem messzire, bár nem volt nehéz dolgom. Hívott párszor telefonon, de kinyomtam. Biztos azt hitte pipa vagyok még rá, pedig már nem, vagyis nem annyira, mint amennyire szerettem volna.

- Beszélj már vele!- nyújtotta oda nekem a mobilját Betti.

- Óra van, ha nem tűnt volna fel! – fújtattam.

- Azt mondja, ez őt pont hidegen hagyja.

- Nem érdekel, tanulok!

- Azt mondja, bele ne halj a sok tanulásba – közölte Betti.

- Beszélj már vele!- lökött meg egy picit Regina.

- Jól van, de utána leszálltok rólam? – néztem a barátnőimre.

- Ígérjük!- adta a szavát Regina, és elvettem Bettitől a mobilt. Ki mentem a mosdóba, miután a tanár kiengedett.

- Mond gyorsan, mit akarsz!- szóltam bele.

- Csak bocsánatot akartam kérni. Nagyon sajnálom, amit mondtam, nem úgy gondoltam.

- Nem érdekel. Most van nálad fontosabb bajom is. Kérlek, ne hívogass! – Nem pont ezt akartam neki mondani, de annyira elegem volt mindenből, hogy ez csúszott ki.

- De miért?

- Amint már mondtam, van nálad fontosabb bajom is – ismételtem meg neki.

- Micsoda?

- Az ne érdekeljen téged. – Megszakítottam a beszélgetésünket, és visszamentem órára. Szünetbe még se bírták ki faggatás nélkül a lányok, de egy kérdésükre se adtam normális választ, ezért feladták. Tesin nem tesiztem, mivel beadtam, hogy nagyon görcsöl a hasam, és a tanár  bevette. Amúgy semmi bajom se volt, csak muszáj volt beszélnem Botonddal.

- Nem azt mondtad, hogy van nálam fontosabb bajod is? – emlékeztetett erre a kis apróságra miután felvette a telefont.

- Igen, ezt mondtam, szóval a memóriád legalább jó. Betti mesélte, hogy összejöttél Bogival, csak gratulálni szerettem volna.

- Viki ne kezd el!- állt meg mellettem Betti, amint meghallotta mit mondtam a bátyának.

- Ott van a húgom? – érdeklődött Botond, mire Bettina elfutott.

- Nem, nincsen, szóval mikor jöttetek össze? Miután elmentem, vagy még vártatok pár percet?

- Mi bajod van?

- Nekem? Semmi!

- Nem úgy tűnik, szóval?

- Mit szóval? Szerinted te vagy az egyetlen, akinek elmondom, ha bánt valami? Hát, már nem! Na, szia!- köszöntem el tőle, és neki vágtam a mobilomat a falnak, mire kijött az egyik ügyeletes tanár.

- Ez meg mi volt? – kérdezte tőlem.

- Neki csaptam a mobilomat a falnak – válaszoltam őszintén.

- Nem hiszem, hogy a szüleid olyan gazdagok, hogy új mobilt vegyenek neked – vágta csípőre a kezeit.

- Azt mondták, ha elromlik a mobilom vesznek egyet, hát kicsit rá segítettem. – Vigyorogtam idegfeszítően. A tanár megrázta a fejét, és visszament oda, ahonnét kijött.

- Ha véletlenül felhúználak egyszer, akkor szólj, hogy meneküljek – jött oda segíteni Kevin, felszedni a széttört készülék darabjait .

- Rendben!- mosolyogtam rá.

- Ki idegesített fel ennyire, hogy ezen a szerencsétlenen vezetted le?

- Botond – válaszoltam.

- Csinált valamit?

- Nem, csak összekaptunk múltkor és most is.

- Igen, azt látom! – röhög fel eszméletlenül cukin, de már nem annyira szívet megdobogtatóan, mint régebben.

- Még meg se köszöntem, hogy mellettem voltál, amikor Bettina kikelt magából. 

- Nincs mit, Bettinának nem volt joga beégetni téged mindenki előtt.

- Azért neked is kínos lehetett, amiket mondott.

- Nem érdekel, mit mond más, vagy mit gondol. Pár napig csámcsogtak ezen,  utána már hidegen hagyta őket a dolog. Én inkább miattad aggódok, mert András mondta Botond összejött azzal a csajjal. Mi a neve?

- Boglárka, a barátaimnak csak Bogi. Nem érdekel mit művel, nincs semmi közünk egymáshoz.

- Pedig azt hittem, hogy te meg ő … - nem tudta hogyan fejezze be a mondatot, így inkább félbehagyta.

- Csak testvérként és barátként tekintettünk egymásra, aminek innentől vége. – Magyaráztam neki szomorúan. Ezek után még beszélgettünk, de már nem Botondról, vagy Bogiról, hanem a suliról és filmekről.

- Haza kísérjelek? – órák után a gimi kapuja előtt álltunk meg egymással szemben.

- Félsz, hogy még kártokozok magamnak? – mosolyogtam édesen.

- Nem, hiszen te egy okos és megfontolt lány vagy – simogatta meg a fejemet. Örültem volna annak, ha kéz a kézben megyünk a házunkig, de helyette egymás mellett bandukoltunk, mint két idegen.  Velünk ellenben a szomszéd ház előtt álló párocskát nem lehetett úgy tekinteni, mintha idegenek lettek volna egymásnak. Azonnal elengedték egymást, amikor észrevettek minket, vagyis engem.

- Kösz, hogy hazakísértél – köszöntem meg Kevinnek.

- Nincs mit!- puszilta meg a homlokomat, és ha ebből nem lett volna világos, hogy bizony ő is érez valamit irántam, akkor semmiből.

- Viki beszélhetnénk négyszemközt? – jött oda hozzánk Botond, meg Bogi.

- Most nem érek rá, amint azt te is láthatód. – Néztem rá ráncolt homlokkal.

- Mindegy! – mondta Botond lehajtott fejjel, és se puszi, se pá elment a barátnőjével együtt.

- Miért nem beszéled meg vele a történteket? – nézet le rám kérdően Kevin.

- Mert már nincs értelme annak, hogy bármiről is beszéljek vele.

- Tudod, hogy megmentheted a kapcsolatotokat, akkor miért nem teszed?

- Nekünk soha sem volt semmilyen kapcsolatunk, vagyis nem olyan, amit annak lehetne nevezni. Úgy tekintettem rá, mint a testvéremre, aki mellett mindig ott álltam, ha bajba került, ellenben vele. Most nekem van bajom, ami még látszik is rajtam, és ő mit csinál? Na, mit csinál? Semmit!

- Nem tudja, hogy bajod van.

- Az anyám elmondta az anyjának, és Betti mondta, hogy közölte velük az anyja a jó hírt.

- Furcsa egy helyzet! – állapította meg Kevin.

- Ennyit a sírig tartó baráti kapcsolatoknak! – pufogtam.

- Holnap találkozunk, szia!- köszönt el tőlem.

- Szia! – szóltam utána és bementem a házba. Anyám mivel veszélyeztetett terhes, ezért ágybéli pihenést írt elő neki az orvos, amit úgy tűnik, nem bír betartani, mert éppen porszívózott, amikor beértem.

- Jaj! Már ennyi az idő? – nézet rám döbbenten.

- Te meg mit művelsz? – álltam meg mellette csípőre tett kézzel.

- Takarítok, vagy minek tűnik?

- Mars az ágyba! – tapsoltam párat.

- Eszemben sincsen lefeküdni, hiszen így is már a félnapom elment a pihenésre.

- Anya, te terhes vagy, szóval menj az ágyba!

- Na, nem mondod! Szerinted magamtól nem jöttem volna rá, hogy terhes vagyok?

- Nincs kérdésed a látottakkal kapcsolatban.

- Milyen látottakkal?

- Tudom, hogy leskelődtél, szóval?

- Ki volt az a lány Botond mellett?

- A barátnője.

- A micsodája? – sápadt le anyám hirtelen.

- Boglárka, a barátaimnak csak Bogi – utánoztam a hangot, ahogyan múltkor bemutatkozott nekünk, vagyis nekem.

- Utáljuk?

- Nem tudom, talán!

- Összekaptál Botonddal? – kérdezte lágy hangon.

- Igen, de csak egy kis apróságon.

- Majd kibékültök. – Minden szülő ezt mondja a gyerekének, bár sejtik, hogy nem mindig jön össze, amit mondanak.

- Nem, itt lett vége mindennek.

- Ne beszélj butaságokat! – szólt rám.

- Aki velem volt az mellékesen Kevin, és bele vagyok esve.

- Tényleg nem akarsz vele kibékülni? – anyám meg se hallotta, amit az előbb elcsicseregtem neki, pedig régebben majd kicsattant volna, ha ezt hallja a számból. Mindig olyan barátnős anya-lánya kapcsolatot akart köztünk, de nem igazán jött neki össze hiába erőlködött.

- Van barátnője, és nekem is lesz barátom, előbb vagy utóbb. Ez attól függ, hogy Kevin mikor vallja meg mély érzelmeit irántam, de szerintem erre még várhatok pár évet.

- Basszus, te belezúgtál! – kapott a szája elé anyám, mintha valamit elszólt volna. Hiába kerestem volna kifogásokat, amikkel igazoltam volna a dolog ellenkezőjét, de annyira beleélte magát, hogy nem bírta volna felfogni. Évekig éltem úgy, hogy alig láttam őt, mert későig dolgozott, és már aludtam, amikor hazaért. Most lesz pár csodálatos hónapunk, miközben bepótolhatjuk a kimaradt éveket. Jó, ez képtelenség lenne, hiszen már magam is felnőtt vagyok, de azért még szükségem van rá. Most meg pláne.

10. fejezet Help!

10. fejezet

Help!

Reggel felkelve furcsa dologra lettem figyelmes, ahogyan bementem a konyhába.

- Bocsánat, de ön kicsoda? – néztem álmosan az asztalnál reggeliző újságot olvasó nőre.

- Jaj, de vicces vagy! – Fújtat anyám, és összehajtja az újságot.

- Minek köszönhetem, hogy kivételesen itthon vagy ma, és nem hajléktalanokon segítesz? – kíváncsiskodok.

- Nem lehetek ok nélkül a saját házamban?

- Lehetsz, csak még karácsonykor is képtelen voltál apámmal együtt velem tölteni a szeretett ünnepét, mert fontosabb volt a világ, mint én. Kérlek, ne csodálkozz, ha felteszek neked egy ilyen pofon egyszerű kérdést.

- Kicsim este, ha apád haza ér, akkor elmondjuk.

- Nem leszek itthon, mivel Botond elhívott estére, hogy megismerjem pár egyetemista haverját.

- Ki engedte meg, hogy elmenj? – ráncolja a homlokát anyám.

- Eddig se nagyon kértem az engedélyeteket, szóval elengedtem magam. Tőlem most is elmondhatod, majd este, ha hazajöttem megint meglepődök. – Vettem ki a hűtőből tejet, meg lekvárt.

- Apád azt akarta, hogy együtt mondjuk el.

- Kitalálom, többet leszel itthon? – Ültem le vele szemben.

- Igen, de nem most, hanem hamarosan.

- Szóval egy ideig még marad minden úgy, ahogyan eddig. A hűtőre kiragasztott üzeneteken keresztül kommunikálunk, ünnepekkor dolgoztok, és észre se fogjátok venni, hogy elköltöztem itthonról.

- Miért akarsz elköltözni?

- Nem mindegy neked, hogy itt vagyok egyedül, vagy máshol? – kentem meg a kenyeremet.

- Múltkor is itthon voltunk, szóval nem mondhatod, hogy elhanyagolunk.

- Hány lány tölti a karácsonyát az üres házban?

- Akinek nincsenek szüle.

- Teli találat! – tapsoltam mosolyogva.

- Neked vannak szüleid.

- Ja, akiket évente talán kétszer látok, vagy még annyit se.

- Mindened megvan, míg másnak semmije sincs.

- Anya, vannak olyan dolgok, amiket a pénz nem pótol. Tudhatnád, hogy mennyire nincs igazad abban, hogy nem hanyagoltok el. Ha Botond nem lenne mellettem, szerintem már régen öngyilkos lennék, és a hullámat maximum akkor vennétek észre, ha elkezdenék bomlani.

- Hogy beszélsz? – kapkod levegő után anyám.

- Úgy, ahogy kell! – vágom rá, és felállva visszavonulok a reggelimmel a szobámba.  Este Botond jött értem Bettivel együtt, akik szintén megdöbbentek az otthon lévő anyám láttán.

- Anyád mit keres a házatokban?- suttogta Botond halkan.

- Nem tudom, majd apámmal mondják el,- vontam meg a vállamat.

- Ő is itthon van? – szállt be a suttogásba Bettina is.

- Nem! – ráztam meg a fejemet, és csendben elosontunk az alvó anyám mellett, akinek hagytam üzenetet, bár eddig se nagyon hiányolt. A közeli kis pizzázóhoz mentünk, ami előtt már ott várt ránk Ádám, Regina, Niki (a szép fogú), meg két srác és egy csinos lány. Nem mintha Regina nem számítana annak, csak arra a lányra se mondhattam, hogy csúnya. Minden volt, csak nem csúnya. Botond volt olyan kedves és bemutatta nekünk őket, vagyis nekem, mert rajtam kívül már mindenki ismert mindenkit. A srácok neveit nem jegyeztem meg, meg amúgy se érdekelt, de a lányét azt igen. Boglárka, barátainak csak Bogi, szóval mi már barátok vagyunk, mert nekünk megengedte, hogy így hívjuk. Egy nagy asztalt foglaltunk el, mivel kevesebben voltunk, mint egy hadsereg.

- Te is orvos szeretnél lenni? – kérdeztem meg Bogitól.

- Hát, nagyon úgy tűnik! – vágta rá, alapjáraton normálisan.

- Az én szüleim is azok. Apám szívsebész, anyámról fogalmam sincsen micsoda, de a gyerekosztályon van. – Tudom ez úgy hangzott, mintha annyira hülye lennék, hogy azt se tudom, mit csinál anyám, de tényleg nem tudom. Talán most mindenki azt hiszi, tényleg nagyon szőke vagyok, és nem csak kívül, de belül is.

- Juj! – fogja a fejét Regina. Az este hátralevő részében inkább nem szólalok meg, inkább csak hallgatom a vicces szituációkat, és néha felnevetek rajtuk. Néha igaz a mondás, hogy a lányok együtt mennek vécére, mert pont egyszerre álltunk fel Bogival, bár én másodpercekkel előbb.  Kézmosás közben hirtelen megszólalt, amire nem voltam felkészülve, csak kicsit zavaró volt a köztünk eddig beállt csönd.

- Te és Botond….? – szólal meg mellettem.

- Mi van velünk? – egy újabb bizonyítékot adtam Boginak, hogy baromira szőke vagyok kívül, de sötét belül.

- Van köztetek valami? – kérdez rá végre normálisan.

- Miből gondolod ezt? – semmilyen jelet nem sugároztam felé, amiből ezt vehette le. Szóval, akkor már másoknak is feltűnt valami, ami eddig csak a közelebbi ismerőseinknek volt nyilvánvaló.

- Semmiből, mindegy! – legyintett egyet zavartan. Szóval, ő belezúgott Botondba, és most ki akarja szedni belőlem, hogy a barátnője vagyok, vagy sem.  Ha azt mondom nem, akkor tutira veszem, rástartol, mint méh a mézre. Viszont, ha azt mondom igen, akkor békén hagyja, csak ezzel fix, hogy magamra haragítom Botondot. Nem válaszoltam, bár az arcomra volt írva a válaszom, vagyis Bogi nem kérdezgetett tovább. Kilépve a vécé ajtaján belebotlottam Botondba, aki vigyorogva jött ki a fiú vécéből. Utána már nem vigyorgott, amikor visszatartottam és kettesben maradva vele elmondtam mit képzel Bogi rólunk.

- Mit mondtál neki? – támadt nekem kicsit dühösen.

- Semmit, ő kérdezte, hogy mi van köztünk, én meg megkérdeztem miből gondolja ezt.

- Ugye, elmondtad neki, hogy mi nem?

- Azt mondta mindegy, szóval inkább én is hagytam.

- Most meg azt hiszi? Oh, a fenébe! – kapott a fejéhez.

- Olyan durva lenne, ha azt hinné? – ráncoltam a homlokomat.

- Igen, mert……- erőlködött, hogy normális választ tudjon adni nekem, amivel nem sért meg, de nem ment neki.

- Na, kösz! - ingattam a fejemet. Visszamentem a többiekhez, - további jó szórakozást, jó éjt! – köszöntem el tőlük, és a kabátomat megragadva elhagytam a pizzázót.

- Viki, várj már! – kiabált utánam Botond. – Nem úgy gondoltam, állj meg!

- Miért kellene megállnom? Hogy tovább folytasd, miért nem lennék méltó arra, hogy a barátnődnek képzeljenek az idióta egyetemi lányok? Kösz, de inkább hagyj békén!

- Tudod mit? Menj csak!- ordibálta idegesen, és hagyta, hogy elmenjek. Talán azt vártam, hogy majd megpróbálja velem tisztázni a dolgot, de helyette, hagyott haza menni. A bejáraton belépve megláttam a nappaliban ülésező kupaktanácsot, akiknek éppen apám tartott kiselőadást. Jelen voltak: Ádám szülei, Norbi anyja, Norbi, anyám és a nagyszüleim is apámmal együtt.

- Sziasztok, mi történt?- mentem oda hozzájuk sírástól piros szemekkel.

- Ezt mi is kérdezhetnénk, - szólalt meg Ádám anyja Timi.

- Meg tudhatnám, mi folyik itt? – tudakoltam.

- Most, hogy te is időben ideértél elmondhatjuk közösen az örömteli hírt. – Kezdett bele anyám.

- Ugye, nem vagy terhes?- csattantam fel, mire mindenki döbbenten meredt rám.

- Viki, most lelőtted a jó hírt!- szólt rám apám.

- Bocs, hogy okos vagyok, és magamtól rájöttem. – Aztán leesett, amit mondott, és amit én mondtam. – Mi van?

- Egy új taggal bővül a család – mondták egyszerre a szüleim, mintha előre betanulták volna. Rajtam meg Norbin kívül mindenki reagál valamit erre a ,,jó” hírre, de mi összenézve sokkos állapotba kerültünk. Ő se akart kistestvért, és ebben az egyben egyetértettünk életünkben először.

KARÁCSONY

MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!
SOK-SOK AJÁNDÉKOT <3

9.Fejezet Csalódás

9.Fejezet

Csalódás

Talán ezer év se lenne elég ahhoz, hogy rájöjjek, mi értelme van az életnek. Olykor csodálatos, amíg nem üt be valami probléma. 

- Szerinted az unokatesód normális? – állt meg előttem Regina, miközben éppen Botondnak meséltem mit kaptam a szüleimtől tegnap karácsonyra.

- Soha sem volt az, szóval nem! – legyintettem vigyorogva. Bírom őt, de Ádám néha elégé nehéz esett, főleg ha picit sokat iszik. Múltkor a kerti slagunkkal küzdött, mert azt képzelte kígyó és megtámadja őt.

- Írtam neki egy baromira hosszú üzenetet, erre tudod mit ír vissza?

- Nem, mit? – kicsit mellőzöm Botondot, és a barátnőmre koncentrálok.

- Egy p betűt, mert vigyori fejet akart, csak félrenyomta.

- A p nem a kinyújtott nyelvhez kell? – nézek rá értelmes fejjel.

- Mindegy! – csattan fel Regina elégé indulatosan, és Betti már menekül. – Már előre sajnálom azt a hülyét, aki ezzel összejön, és hozzá megy feleségül.

- Nem lehet, hogy te szeretnél lenni az a ,,hülye”? – hajoltam közelebb hozzá, mire sokkos állapotba került. Szó szerint lesápadt, majd megmerevedett az egész arca, ha ez nem sokk, akkor nem tudom mi.

- Botond írt, hogy nem reagálsz, ezért nézem, meg mi van veled. – Jött oda hozzánk Betti, aki az előbb olyan gyorsan elmenekült a dühöngő Regina elől.

- Jaj!- néztem rá a barátnőmre, aztán gyorsan visszatértem Botondhoz, aki vagy tíz üzenetet írt nekem.

- Reginát mi lelete? – mutatott rá a mi kissé lefagyott barátnőnkre, aki még mindig nem mozdult meg, és már kezdtem aggódni miatta.

- Rájött, hogy szerelmes. – Nevettem fel.

- Kibe?- faggatott ki Bettina, de aztán Regina végre megmozdult, amivel tudatta velünk még él.

- Senkibe! – jelentette ki a sokkos lány, majd otthagyott minket.

- Most hogy vagy Kevinnel? – ült le mellém.

- Sehogyan, és bár szerintem tudja, hogy szeretem, mert nem hülye még se hívott randevúra.

- Rajtad kívül senki se nevezné randevúnak, maximum a mamám.

- Az, amelyikkel szemben él az enyém?

- Mivel nincs más, így kizárásos alapon yes!

- Jézusom! – nyögtem fel kicsit hangosan. Az ő mamája meg az enyém egy utcában élnek, sőt egymással szembe, és mikor náluk vagyunk, végig kell hallgatnunk a napi vitájukat. Esetükben az a normális, ha vitáznak, bár mindegy min, csak vitázzanak. Becsöngetés után eltettem a mobilomat, mivel a tanár elkezdett járkálni dolgozatírás közben. Ez volt az utolsó óránk a héten, így alig vártuk, hogy elteljen az a 45 perc és mehessünk végre. A csöngő édes hangja megmentette az életemet, mivel az osztályfőnökink elmarad, mehetünk haza.

- Lassú csiga! – gúnyolódik velem Regina, aki már régóta felöltözött, én meg még mindig csak a sálamat kerestem a táskámban.

- Bocsi, csak gondolkodom.

- Aztán, micsodán?

- Hogy milyen kapcsolatban van Kevinnel, - válaszolta helyettem Bettina, pedig nem ezt akartam mondani.

- Megválaszoljam, ahogyan te tetted nekem? – néz rám szúrósan Regi.

- Magam is tudom, szóval nem kell. – Utasítóm vissza a megtiszteltetést.

- Botond meg Ádám kint várnak ránk, szóval siessetek! – parancsolt nekünk Betti, mint valami hajcsár. Neki hála öt perc se kellet, hogy elkészüljünk, mert még húztuk volna a tanár idejét, aki így is mérges volt ránk. A gimitől nem messze tényleg ott vártak ránk a fiúk.

- Ezt figyeld! – dobta le a táskáját a latyakba Betti, és teljes nekifutásból felugrott a bátya háttára. Szegény Botond nézet egy nagyot, mivel éppen valami gitárral kapcsolatos dologról magyarázott az unokatesómnak.

- Ugye, te nem akarsz rám ugrani? – fordult felém Botond.

- Nem, elég volt neked a Betti támadás, - veregettem hátba. Betti amúgy a földön kötött ki, mert lecsúszott a tesójáról, de szerintem egy életre megtanulja, hogy ezt ne csinálja olyan helyen, ahol mindenki láthatja. Elégé sokan megbámultak minket, ami kicsit ciki volt, pláne ahogyan Bettina festett feltápászkodva a havas sáros egyvelegből.

- Azt hiszem eltörtem a farcsontomat, vagy farkcsont? – nézett rá a bátyára, aki megsúgta neki mi az, mivel orvosnak készül. Én természetesen szikét se adnék Botond kezébe, de úgy tűnik másnak megfordult az eszébe, mert elégé magasztalják.

- Norbi hívott, hogy délután menj át hozzájuk – mondta nekem Ádám.

- Miért nem engem hívott fel? – teszem csípőre a kezeimet, és elégé feldühített, hogy drága bátyám nem engem, hanem az unokatestvérünket hízta. Azzal nincs bajom, hogy beszéltek egymással, hanem őt kérte meg olyan dologra, amit neki kellet volna.

- Fogalmam sincs!- vonta meg a vállait.

- Mi történt? – kérdezte Botond, miután segített a húgán.

- Ádám üzente Vikinek, hogy Norbi kérte menjen át hozzájuk délután – vázolta a dolgot Regina.

- Miért nem ő kéri? – értetlenkedett Betti is, de aztán csak legyintettem a dologra. Ismerem annyira a bátyámat, mármint a valódit, hogy tudjam soha a büdös életben nem fog engem személyesen, vagy telefonon keresztül megkérni semmire. Elköszönve a többiektől bementem az üres házba. Gyorsan ettem, és összeszedtem a kis táskámat, majd útra keltem Norbiék házához. Körülbelül annyit voltam náluk, amíg közölte velem adjak át egy levelet apánknak és ennyi. Ő rám csukta az ajtót, én pedig ott álltam kezemben a borítékkal, mint egy faszent.

- De gyorsan visszafordultál! – állapította meg Botond, aki éppen akkor lépett ki a házukból.

- Mérted az időt? – néztem rá szomorúan.

- Nem, csak előbb mentél el – motyogta.

- Miért nem lehet Norbi olyan, mint te? – öleltem át őt.

- Örülj neki, hogy nem olyan, mint én, mert gáz lenne, ha vele is csókolóznál.  – Röhögött fel, bennem meg a vér is megállt egy pillanatra.

- Amúgy már beszélni szerettem volna veled erről.

- Miről is pontosan? – tölt el magától.

- Hogy mi is van köztünk, bár tudom már megbeszéltük, de akkor is jobb, ha megint tisztázzuk.

- Barátok vagyunk, vagy nem?

- De, azok vagyunk!- vágtam rá zavartan, amihez még tárult egy idióta vigyorgás is. Szerettem volna, ha azt mondja: szeret, és azt akarja, hogy a barátnője legyek, de nem ezt mondta.

- Na, mesélj mit művelt már megint Norbert? – váltott témát, szóval ennyit rólunk.

- A kezembe nyomta ezt, és rám vágta az ajtót – magyaráztam el neki mi is történt velem.

- Meg se kérdezte, hogy vagy, vagy valamit? – ráncolta a homlokát.

- Nem, semmit! – ráztam meg a fejemet. Ha lett volna Norbira pazarolandó könnycseppem, akkor most kitört volna belőlem a sírás, de ez elmaradt.

- Úgy terveztem ma délután tanulok egy kicsit, mert elégé rám fér, de így nem tudlak magadra hagyni. Bár ismerlek annyira, hogy tudjam, nem követsz el hülyeséget, de jobb félni, mint megijedni. Öt perc és nálatok vagyok pár könyvemmel és megnézünk valami jó kis filmet.  Na, benne vagy?

- Igen! – bólintottam rá, és ő el is tűnt. Botondban eddig kevesebbszer csalódtam, mint a saját bátyámban, akit elvileg szeretnem kell, még se tudom. Apai részről egyezik bennünk a vér, de olyanok vagyunk, mint két idegen, akik messziről elkerülik egymást, és csak akkor beszélgetnek, ha nagyon muszáj. Ha valaki megkérdezné, kit mentenék meg egy lakatlan szigetről, Botondot, vagy Norbit, akkor egy pici habozás után az előzőt választanám. Sőt kedveskedési alapon oda vinném a szigetre Norbertnek Barbarát, had boldogítsák egymást.

8.Fejezet Szilveszteri csók

8.Fejezet

Szilveszteri csók

Minden napom csodálatosnak tűnt, mert ő velem volt. Nélküle már nem bírtam volna kimászni a házból,de talán az ágyamból se. Nekem olyan volt, mint a friss levegő, ami életben tartott. Ma reggel is együtt ébredtünk fel, csak én pár perccel előtte. Annyira cuki, amikor alszik, és olyan jó nézni közbe.

- Nem unod még, hogy engem bámulsz? – szólalt meg hirtelen, amitől picit megijedtem.

- Mióta vagy ébren? – fordultam el tőle.

- Amióta te! – emelkedik kicsit feljebb.

- Amúgy én nem bámultalak, csak rád tévedt a tekintetem –magyarázkodtam égő fejjel, mert a kis tükrömben pont láttam magam.

- Ja, vagy egy órán keresztül – puszilja meg az arcomat és ezzel teljesen megsemmisülök. – Hol töltöd a szilvesztert? Egyedül? Vagy rokonoknál? Szüleiddel esetleg?

- Tudod, hogy szilveszterkor, mindig dolgoznak, így nálatok dekkoltam, vagy nagyiéknál.

- Ez úgy hangzott, mintha nem szerettél nálunk lenni. – Játssza a megsértettet, de tudjuk mindketten ez nem komoly.

- De, csak most biztosan nem ott leszek – mondtam szomorúan utalva a Betti meg köztem kialakult helyzetre.

- Fellép a banda, eljössz Reginával? Andris meg Kevin is ott lesz, szóval remélem nem fognak elrabolni téged, bár amilyen szerencsés vagy.

- De, jó! - tapsikoltam, mint egy öt éves.

- Amúgy ezt az elrablós részt nem gondoltam komolyan, mert ki lenne olyan hülye, hogy ingyen elvigyen. Maximum, ha fizetnének, de még akkor is meggondolnám ezt.

- El akarsz rabolni? Azt mondtad, ,,meggondolnám”, szóval?

- Belül van egy rablói kényszerem, de csak a csinos fiatal lányokat rabolom el.

- Ugye, most csak ugratsz?

- Nem, tényleg ilyen vagyok, de mivel te nem vagy szép, így megkímélek.

- Nem vagyok szép? - marad tátva a szám a döbbenettől.

- Az vagy, a legszebb, vagyis nekem – suttogja a fülembe. Felé fordulok, de aztán megbánom, mivel valami megfogalmazhatatlan érzés lesz úrrá rajtam. Túl közel van hozzám a szája, és már képtelen vagyok normálisan gondolkodni.

Botond szemszöge:

 Nem tudom elhinni, hogy már megint megcsókoltam őt. Én marha! Jó, hír, hogy most gyorsabban kapcsoltam, mint múltkor és ellöktem magamtól. Ő is pontosan annyira zavart, mint én, talán még jobban is.

- Nem tudom mi üthetett belém – szabadkozók felállva.

- Én se, hiszen testvérek vagyunk. – Már megint ezzel a hülye dumával jön. Nem, mi nem vagyunk testvérek, és ez se azt bizonyítja. Jó, még kiskorunkban működött, de mára már mindketten kinőttünk ebből.

- Most jobb, ha megyek, de ígérd meg, hogy eljössz ma velünk bulizni!- kérem meg rá, mivel képtelen lennék nyugodtan a színpadon állni tudván ebbe a baromira nagy házban van egyedül. Tudom, ott se veszélytelen, de legalább szemelőt lesz és Andris vagy Kevin megvédi, ha nem érnék oda időben. Beérve a házba Bettina fogad, aki újabban már nem csak Vikivel, de velem is bunkó.

- Nála aludtál? – állja el az utamat.

- Közöd?- lököm arrébb, és a hűtőt látogatom meg legelőször. Apa elköltözése óta nincsen, aki sört vegyen nekem, így be kell érnem egy hideg ásványvizes flakonnal, hogy lehűtse a bennem dúló őrületet.

- Mi lesz Tinával?

- Mégis mi lenne? Semmi!

- Ha megint összejönnétek, akkor megszabadulnánk attól a kis….!

- Fejezd be! – kiáltok rá, mivel sejtem mit akar mondani. – Tinára illik, amit mondani akartál, nem pedig Vikire. Neked teljesen elmentek otthonról, hogy ilyeneket mondasz a legjobb barátnődre?

- Volt legjobb barátnő, addig, amíg meg nem tudtam mit művelt veled.

- Nos, mit művelt? – Vonom kérdőre, pedig világosan elmagyaráztam neki mit művelt velem Tina, amihez Vikinek semmi köze.

- Kihasznált, és azóta is a bolondját járatja veled, miközben Kevint is próbálja becserkészni. – Dünnyögte a húgom, én pedig nekicsaptam az üveget a falnak. Még eddig soha se borult el ennyire az agyam, vagyis nem valami olyanon, ami Vikit is érinti.

- Nincs köztem és közte semmi!- kiabáltam. – Foglalkozz a magad dolgával, ne merd beleütni az orrodat az enyémbe! – Figyelmeztetem, és bemegyek a szobámba. Este neki kezdtem a készülődésnek, és csak pár perccel a megbeszélt után esek be a megbeszélt találkozó pontra. Mindenkit valamiért elkezd foglakoztatni miért is vagyok olyan szétszórt mostanság, de én inkább nem válaszolok, mivel elkönyvelik a szüleim válása keltette utóhatásnak. Éjfél előtt hagyjuk csak abba a zenélést, mivel a helyünket átveszi egy Dj.

- Iszunk valamit? – ordibálja a fülembe Ádám, pedig nem is szól a zene, sőt a normális hangját is megértettem volna, így meg pár ember ránk nézett.

- Igyunk, de előtte keressük meg Andrást meg a többieket.

- Merre vannak? - még mindig kiabál.

- Megsüketültél, vagy mi a fenének kiabálsz? – pont ez után kezdett el játszani az a Dj gyerek, így a továbbiakban már jogosan kiabált a fülembe. Vesszünk két üveg sört, és kimegyünk megkeresni a többieket, akik levegőzni mentek, mivel bent kicsit elszabadult a pokol tőlünk. Viki, Regina mellett ácsorog, miközben Kevinnel beszélget. Ott van még köztük az unokabátyám András, Barbara, Norbi, és valami csaj, akiről azt se tudom kicsoda, pedig még nem is ittam annyit.

- Jók voltatok!- vereget hátba Andris.

- Kösz!- biccentek felé, vigyázva a sörömre, nehogy még kifolyón belőle egy értékes csepp, vagyis még annyi se.

- Hol a húgod? – támad le Kevin.

- Gőzöm sincs!- vágom rá röhögve, de belül tudom mennyire béna bátya vagyok az egyetlen húgomnak, akiről azt se tudom merre is jár.

- Botond, ő itt a barátnőm  Nóra – mutatja be nekem Barbi a lányt, pedig baromira hidegen hagyott a csaj, csak ez fordítva sajnos nem volt igaz.

- Már annyi mindet hallottam rólad, szerettelek volna megismerni, ezért megkértem Barbit, hogy mutasson be. – Nyávogja a haját tekergetve. Totál gáz fejet vághatok, mert a csajszi egy pillanatra megfagy, de aztán újra elkezd fecsegni. Miközben nekem dumál, én csak Vikit nézem, vagyis csak néha téved,,véletlenül” oda a tekintetem. Olyan jól szórakozik, miközben én vele szemben másra se tudok gondolni, mint rá.

- Nincs kedved arrébb húzni, mert  idegesítő, hogy a nyakamba lehelsz? – Regina dühös megszólalása térit észhez, aki Ádámot próbálta levakarni magáról.

- Nem is!- tiltakozott a haverom. Ő soha a büdös életben nem nő fel, megmarad az öt éves szintjén, de mi ezért bírjuk.

- Ádám menj onnét!- szólt rá Viki vigyorogva.

- Nekem egy nő se parancsolgat!- mondja határozottan az a dilis.

- Persze!- bólogat röhögve Viki, és megöleli az unokatesóját. A mi kis csapatunkban mindenki valakinek a rokona, ezért is vagyunk olyan jó viszonyba, mivel többségében mindig látjuk egymást.

- Hamarosan éjfél! – Kiabálja el valaki magát a tömegből.

- Adsz éjféli csókot? – simogatja meg a karomat az a Dóri, vagy Nóri nevű csaj, amitől kiköpöm a sörömet.

- Nem!- utasítom vissza a számat törölgetve.

- Hali emberek!- érkezik meg közénk a húgom.

- Ha azért jöttél, hogy Vikit bántsd, akkor mehetsz is! – förmed Bettire Kevin, és ettől meg még jobban elkezdek fuldokolni.

- Bocs, a hülye viselkedésemért, csak elhittem egy szemét dög szavait. Tudom, hogy te képtelen lennél kihasználni a bátyámat. Meg mellékesen bocsi a titkod kikotyogása miatt. Rémes barátnő vagyok! – öleli meg Vikit a szemét törölgetve.

- Nem haragszok, de soha többé ne csinálj ilyent!- ölelik át egymást, és Viki meg Betti között ismét szent a béke.

- Bocsika, egy pillanatra!- rángatom arrébb a húgomat, hogy a többiek ne hallják miről beszélünk. – Mi ez a hirtelen jött békülési kényszer? Remélem nem valami mocskos szándék áll a háttérben, vagy tévednék?

- Tina átvert, és tudok a verekedős múltadról.

- Ki mondta el? – kerekedik ki a szemem a döbbenettől.

- András, de csak is azért, mert kiszedtem belőle. Ő soha se hazudna nekem, szóval most már nem tartom Vikit olyan szemét dögnek, sőt még hálás is lehetnék neki, amiért megmentett téged.

- Ajánlom neked, hogy soha többé ne ócsárold őt!

- Mikor vallod be neki, hogy belezúgtál, hiszen csókolóztatok?

- Ezt meg honnét tudod?- egy újabb sokk ért.

- András elmondta, hogy kicsit rágjam meg a füledet, hogy szed végre össze magad, még mielőtt Kevin lecsapja őt.

- Ő csak olyan nekem, mint a húgom, neki meg olyan vagyok, mint a bátyja.

- És te beveszed ezt a dumát?

- Igen, mivel ez az igazság.

- Ide figyelj! Viki csak azt hiszi, hogy szereti őt, pedig nem, mivel ez csak, amolyan első szerelmi őrültet nála. Ha nem mész oda, és nem vallod be neki mit érzel, akkor előbb, vagy talán utóbb, de összejön Kevinnel. Ezt akarod?

- Megmondtam, nekem ő csak olyan, mint egy testvér – próbálom bemesélni neki, de sajnos már nem veszi be.

- Én vagyok a testvéred, vagy elfelejtetted?

- Nem!

- Na, gyere menjünk vissza hozzájuk!- karolja át a derekamat én meg nyomok egy puszit a feje tetejére, és ketten együtt megyünk a többiekhez. Általában jó testvérek vagyunk. Csak néha szeretném megfojtani, vagy ő engem, de még így se cserélném el őt senkire, mivel számomra fontos. Viki is csatlakozik hozzánk, így nem csak Bettit ölelem, hanem őt is. Hideg van, és éjfél elmúlik. Megkezdik a tűzijátékozást.

- BUÉK coca!- kiabálja el magát Ádám, aki elégé meghúzta a kicsempészett pálinkás üveget, meg a sörömből is lopott.

- Nekem már jól indul az évem – mondja nekünk Viki, és elmosolyodik. – Tudjátok, milyen rossz volt nélkületek?

- Nekem is, és amíg élek nem felejtem el miket műveltem. Legjobban azt sajnálom, amikor fellöktelek – szomorkodik a húgom.

- A barátnők barátnőknek való, mert ellenségeknek elégé rémesek – nevet fel Viktória. A tűzijátéknak vége szakad, így már csak a petárdák durrognak.

- Nagyölelést?- csapódik oda hozzánk Regina.

- Nem bánom, te is elférsz itt még. – Viccelődök, bár tudom mire is gondolt pontosan.

- A barátnőimmel! – kiáltja el magát nevetve.

- Nyugi, te is kapsz egy ölelést!- szólal meg Viki és szorosan megölel. Azt se bántam volna, ha ott egymást átölelve ért volna minket utol a világvége.

7. Fejezet Karácsony

7. Fejezet

Karácsony

Eddig még soha se töltöttem egyedül egy karácsonyt se, de mindent el kell kezdeni valahol. Reggel vidáman ébredtem, mivel még tombolt bennem az öröm. Úgy írták a papíron anyuék, hogy itthon lesznek, de leérve a nappaliba már csak hűlt helyüket találtam. Megint egy újabb üzenet várt a szekrényen, miszerint sajnálják, de muszáj besegíteniük. A továbbiakban arról is írt anya, hogy el kell fogadnom ezt a helyzetet, mivel másoknak még annyi se adatott meg, mint nekem. Igen ám, de én nem akarom, hogy a szüleim vadidegenekkel legyenek ezen a napon, mert ez a szeretett ünnepe. A papír alján ott díszelgett még pár sor, miszerint menjek át a rokonokhoz, de ezt inkább hanyagoltam. Bírtam Ádám szüleit, sőt még Norbi anyát is,a nagyszüleimről már nem is beszélve, de elment a kedvem mindentől. Felöltözve bementem a kórházba anyámhoz, ahol közölték velem mennyire  elfoglalt, így nem ér rám. Már megszoktam, hogy mindenkire van ideje csak a gyerekére nem. Apámnál dettó ez fogadott, és nem tehettem ellene semmit, mint elmentem az egyik bevásárlóközpontba. Bárcsak ne tettem volna!

- Szegény kicsi lány, de szomorú egyedül!- kiabált oda Tina, aki Bettina meg Öcsi társaságában volt.

- Inkább hagyj békén!- kértem tőle, és elmentem mellette.

- Mert mi lesz? Beköpsz Botondnak?- gúnyolódott rajtam Betti, aki vérig volt sértve teljesen, mert Kevin szólt a bátyának, akit, azóta se láttam.

- Nem az én hibám volt – fordultam meg, de őket teljesen hidegen hagyta mit mondtam, mert csak kiröhögtek. Ha Bettina is velük érzi jól magát, akkor tőlem legyen velük, engem már nem érdekel. Hazaérve neki láttam kidekorálni a műfenyőt. Anya már akkor sejtette nem lesznek itthon karácsonykor, amikor nem vettek apával igazi fenyőt. Mély levegőt vettem, mivel kezdtem úgy érezni elsüllyedek a fájdalomban és a szomorúságban. Vannak, akik rosszabb körülmények között élnek, mint én, de akkor is jogom van a nyugis boldog karácsonyhoz, és ezt senki se veheti el tőlem. Bár, nem nyugis, sőt boldog se, de legalább van, vagyis én megtartom. A fa előtt ülve visszaemlékeztem mennyire is élveztem a tavalyit, pedig elégé zűrös volt, mégis az volta életem egyik legnagyobb élménye. Korán keltem és apuval elmentünk megvenni a fát, sőt még Norbi is elkísért minket. Anya sütőt és főzőt is egyszerre, de annyira aggódott miattunk, mert nem értünk haza időre, hogy minden odaéget, mire tényleg megérkeztünk. Kínai kaja lett az ünnepi menü, bár egyikünket se érdekelte  mit is eszünk, csak legyen együtt a család, ami estére ki is bővült Botonddal. Filmet néztünk és zenehallgatás közben bontogattuk ki az ajándékainkat. Most viszont egyedül vagyok, mint a kisujjam és még ajándékot se kapok. Jó, az utóbbival meg tudtam békélni, de az előbbivel nem. Nyolc után már a tévében keresgéltem valami normális műsor után, hiába. A forralt borom társaságában keresgéltem valami nézhető után, és találtam is egyet. Micsoda jó, a meleg szobába, forralt borral a kézben megnézni a Micsoda nőt karácsonykor. Kopogást hallottam, ami kicsit megrémített, hiszen eddig nem sokan akartak ilyenkor meglátogatni engem. Bevallom először ki se akartam csukni a kulcsra zárt ajtót, de csak nem hagyta abba a dörömbölést. Megnyugodtam, amikor Botond állt ott az ajtóba, de mégis elkapott egy nagyon rossz érzés.

- Mit keresel itt? – meredtem rá tátott szájjal, de aztán összecsuktam az ajkaimat. Nem nézet rám, ami még jobban megrémített.

- Muszáj beszélnünk!- jelentette ki nekem.

- Gyere be!- engedtem be, és becsuktam az ajtót. Pár percig habozva ott álltam a bejárati ajtónk előtt magam elé bámulva, mielőtt még utána mentem volna a nappaliba. Azon gondolkodtam, ha követem, akkor biztosan összekapunk megint egy apró hülyeségen, és soha többé nem látom viszont. Ez a pár nap nélküle maga volt a pokol számomra. Mindig azt vártam mikor jön át, vagy mikor hív fel, de egyiket se tette, sőt rám se nézet. Erőt véve magamon követtem, és leültem mellé a kanapéra.

- Elmondtam Bettinek mindent Tináról – mondja halkan, miközben a megállítót film jelenetét figyeli.

- Miért jöttél? – ülök közelebb hozzá, és szerencsémre nem megy arrébb.

- Magam se tudom.

- Hogyan fogadta?- választok témát, mivel kezd idegesíteni a köztünk beállt csend.

- Először nem értette meg, aztán meg nem akarta elhinni.

- Beszéltél neki a verekedős korszakodról is?

- Nem, csak azokról miket művelt velem az a boszorkány.

- Majd egyszer elmondod neki a teljes igazságot?

- Nem, szerintem jobb, ha soha se tudja meg, mennyire lesüllyedt az idióta bátya.

- Kevin mondta, de szerintem én is, hogy engem okol azért, mert inkább velem voltál helyette.

- Nehéz időszakon megy keresztül. Sajnálom, amiket művelt veled, és azt is, ahogyan beszéltem veled múltkor.

- Már megszoktam, hogy vagy elhanyagolnak, vagy megbántanak.

- Egyedül vagy?- végre rám néz.

- Látsz még valakit itt körülöttem? – rázom meg a fejemet, és végre kitör belőlem a sírás. – Te nem tudod mennyire rossz, hogy Bettina minden nap megalázott, sőt az egész osztály előtt tette, sőt még Kevint is figyelmeztette ne kezdjen ki velem. Miatta beírást kaptam, és a szüleimnek tudod mi volt erre a válaszuk?

- Nem, mi?- fogta meg a vállamat.

- Egy papír fecnire írták rá, hogy csalódtak bennem. – Zokogtam, meg még fulladoztam is, mivel alig kaptam levegőt a sírástól. – Nem akartam nekik csalódást okozni. Mindig jeles osztályzatot hoztam haza, és soha se rosszalkodtam, sőt még egyszer se fordult elő, hogy elfelejtettem megcsinálni a házimat. Most meg haza se jönnek a gyerekükhöz, mivel mások sokkalta fontosabbak nekik, mint én. A testvéremet meg pláne nem érdeklem, hiszen általában is csak pár szót váltunk egymással, de soha se visszük túlzásba. Te se voltál mellettem, olyan egyedül voltam. Nem bírtam enni, aludni és nélküled teljesen képtelen voltam levegőt venni. Annyira hiányoztál, meg amúgy is jó viszonyt kell ápolni a jövendőbeli férjem rokonaival.

- Micsoda? – ráncolta a homlokát.

- Tudod, ha Kevin végre észrevenne és bevallaná mennyire halálosan belém eset, mint vak a gödörbe, akkor összejönnék végre és mi rokonságban kerülnénk. Tudom, nem lenne vérszerinti a rokonságunk, de a barátom unokatesója vagy, én meg a barátnője leszek talán.

- Már több alkalommal sikerült megrémítened, de ez vitt mindent. Ennyire beleestél?

- Aha! Ő olyan aranyos, meg majd elolvadok, amikor rám néz és .. és … és tetszik a haja.

- A volt barátnőmnek a foga tetszett, míg az unokatestvéremnek a haja?

- Annyira selymesnek tűnik messziről – sóhajtoztam.

- Honnét tudod, hogy nem azért tűnik olyan selymesnek, mert zsíros? – fogott meg a hülye kérdésével.

- Most akkor szent a béke köztünk? – tereltem a témát,mivel semmi kedvem se volt arról vitázni vele miért jön be nekem Kevin haja.

- Nagyon úgy tűnik, vagy minek látszik?

- Hurrá!- ugráltam egy sort, és a napi tesi mennyiségem is bőven meg volt. – Maradsz még egy kicsit?

- Ha szeretnéd, még itt is alszok – ölelt szorosan magához, amitől újra volt kedvem levegőt venni. Miatta volt emlékezetes a karácsonyom, mert ez egy szokványosnak se nevezhető emlék lesz számomra. Pizzát ettünk, és rémes romantikus számokat hallgattunk, meg kemény párnacsatát vívtunk egymással.

Az egyik kedvenc sorozatom a Pretty Little Liars. Hanna (Ashley Benson) benne a best számomra, így őt képzeltem el Vikinek. Hamarosan ez is benne lesz :) Nektek mi a kedvenc sorozatotok?

Summer love

Az egyik kedves barátnőm létrehozott egy blogot, amit én ügyeskedtem össze, de azon csak az ő története szerepel.

Eddig megismert szereplői :

• Bius ---> Bianka, akin keresztül látjuk, érezzük az események alakulását.

  
  

  • Ákos --> Bianka öccse, és ő egy elégé bulizós srác :)

    
    

    • Szabina---> Ő Bianka barátnője, kedves lány, és mindig meghallgatja őt.

      
      
      
      

      • Tomi --> Tamás, Bianka barátja. Annyit elárult az írónő, hogy ő elégé érdekes szereplő lesz, de ezt nem tőlem tudjátok :)

      
      

Részlet : 

,,"Imposibble imposibble" James Arthur hangjára ébredtem reggel Ákos a testvérem már megint üvöltve hallgatott zenét.
-Halkítsd már le aludni próbálok!! -rontottam be a szobájába kiabálva.
-Mit mondtál Bius? Nem értetem.
-Talán ha nem teljes hangerőn hallgatnád a zenét, akkor értetted volna!-odamentem a gépéhez és kinyomta a hangfalát.
-Hé, éppen próbálom élvezni a nyári szünet első napját.
-Én meg éppen piheni szeretnék mert este megyek dolgozni.
-Én meg bulizni- benyomta a hangfalát és még hangosabban kezdett zenét hallgatni, ezzel jelezte számomra hogy nincs több mondani valója. Szép is a testvéri szeretet."

 

Facebook oldala :  https://www.facebook.com/bianka4044

A blog : http://samsung4044.blogspot.hu/

Jó olvasást kívánok! Nekem bejött, és remélem nektek is tetszeni fog <3

U.i.: Nézzétek el neki, ha valamit elgépel, még új neki.

6.Fejezet Karácsonyi buli

Boldog Mikulást, így utólag :) remélem sok ajándékot kaptatok <3 

6.Fejezet

Karácsonyi buli

 

A napok szálltak, és minden ment a maga kerékvágásában, bármennyire is rémes volt. A szüleik komolyabbra fordították azon szándékaikat, hogy végérvényesen is megszabaduljanak a másiktól. Betti megváltozott, de sajnos nem a jó irányba, hanem az ellenkezője felé. Ő lázadással dolgozza fel ezt a traumát, míg Botond próbál erős maradni, de ő is tökéletesen tisztában van azzal az apró ténnyel, nem fogja tudni sokáig elfojtani az érzéseit.

- Mit találtatok ki a karácsonyi bulira? – várt tőlünk ötleteket a diákparlament hivatalos elnöke. Diákparlamenti képviselőként muszáj volt megjelenem az ülésen Reginával együtt. Míg engem az eszem, addig Reginát a kinézete és népszerűsége miatt választották meg.

- Én azt találtam ki, hogy mi lenne, ha karácsonyi számokat hallgatnánk és kis lufikat dobálnánk egymásnak – jött a remek ötlet Reginától, mire mindenki ledermedt egy pillanatra.

- Te ennyire hülye vagy, vagy csak megjátszod? – támadt neki az egyik évfolyamtársunk.

- Van jobb ötleted?- támadt vissza barátnőm, így ezek elkezdték egymást marni.

- Szerintem hívjuk meg Viki unokatesójának a bandáját – köpte be az egyik végzős, aki jól ismerte Ádámot.

- Jó ötlet, amúgy is a tavalyi buli tökre bejött mindenkinek. – Bólintott rá az elnökünk, de ez várható volt, mivel ő is elégé nagy Sons of Darkness fanatikus. Eddig Darkness volt, de most megint más lett a banda neve.– Ki szervezi be őket?- fordult körbe.

- Majd én! – jelentkezett az, akinek eszébe jutott az ötlet, miszerint az unokatesóm bandájának kellene fellépni. Szerintem Botond nem fog belemenni, és nélküle a banda elégé keveset ér, hiszen ő egy pótolhatatlan figura, a csapat lelke. Visszatérve a termünkbe megkezdődött a következő óra.

- Mi van? – fordult dühösen hátra Betti, amikor megböködtem.

- Azt tervezik, hogy megkérik a fiúkat lépjenek fel a karácsonyi bulin – újságoltam el neki miről volt szó még pár perce az ülésünkön.

- Ha megtudjátok győzni a bátyámat, akkor sok sikert hozzá, de szerintem neked még kútba is ugrik.

- Ezzel pontosan, mire akarsz célozni? – Kezdett az agyamra menni ez az új énje, amiből enyhén kiveszett a kedvesség.

- Ne néz vaknak!- vicsorgott, de szó szerint értve. – Ölelgetések, egy ágyban alvás, puszi meg a többi. Szerinted mi ez? Közlöm veled, hogy ez távol áll a barátság fogalmától, te kis olcsó k…..a! – ordibálta magából kikelve tanóra közben. Hirtelen állt fel, és senki se sejtette mire készül, bár gondoltam ellenem fog tenni valamit. Ha ilyen könnyen ki tudnám találni mindig, akkor bizony lottóznom kellene, mert ezt eltaláltam. – Figyelem, mindenki! – zavarta meg az órát és felállt a székére.

- Fejezd be!- szóltam rá.

- Hiszen még csak most kezdtem belejönni. – Röhögött fel gúnyosan.

- Ott meg mi folyik? Azonnal szálljon le! – parancsolt rá a tanár, de Bettinát nem érdekelte.

- Ugye mindenki ismeri Miss Tökéletest, vagy akad, aki nem?- mutatott a kezével rám, mire mindenki felénk nézett. – Akinek nem rémlene ez a kis szürke egér, hát bemutatom Viktóriát a volt legjobb barátnőmet. Azt hiszi magáról, hogy olyan szép, pedig nem is, sőt gázul néz ki. A helyébe zsákot húznék a fejemre, amikor emberek közé mennék, mivel nála nincsen ocsmányabb. Az orra nem azért lett ilyen, mert elesett, Tina is megmondta, hogy ő verte be, mivel szétszedte őt meg a bátyámat. Én lányok a helyetekben félteném a pasijaimat és a fiú testvéreiteket, mert ez a szemét kis pióca tönkreteszi őket, sőt még el is veszi tőletek. Különösebben te vigyáz Kevin, mivel most rád vetette ki a hálóját – vágta oda az unokatesójának, amivel még ennél is jobban a mélybe taszított engem.

- Hogy te mekkora egy szemét dög vagy!- álltam fel, hogy a székem is hátra dőlt.

- Nálad nem nagyobb!- hajolt közelebb hozzám, mire egy elégé erős kézlendítéssel képen töröltem. Tudom, nem megoldás, de annyira felhúzott, képtelen lettem volna nem megtenni.

- Honnét ismered te Tinát?- kérdeztem rá az előbb hallottakra, és reméltem nem arról beszél, akire én gondoltam.

- Mi közöd neked hozzá? Nem volt neked elég, hogy tönkre tetted a bátyám kapcsolatát vele, sőt még ki is használtad szegényt? Tina elmondta miért is viselkedett furcsán 2 évvel ezelőtt Botond, te szemét ribanc!

- Kifelé! – ordibálta el a tanár magát, - az én órámon nem lesz több ilyen. Ellenőrzőket elő, most!- követelte tőlünk.

- De én nem csináltam semmit! – tiltakoztam.

- Mi van félsz egy beírástól?- gúnyolódott Bettina.

- Veled ellenben én nem az utcát akarom pucolni reggeltől egészen estig – vágtam a képébe dühösen. Igaz a mondás, hogy legjobb barátnőkből lesznek a legnagyobb ellenségek. Mivel a tanár nem fogadott el semmiféle mentséget, így ki lettünk kergetve egy beírással az ellenőrzőnkbe a folyosóra. Óra után kicsit piros szemmel mentem vissza a terembe, mivel kint ülve a földön kitört belőlem az, amit próbáltam sikertelenül elfojtani magamból. A napjaim ezek után rémesen ugyanilyenek voltak. Betti beszólt, kibeszélt a hátam mögött, vagy mellettem úgy, hogy én is halljam miket dumál rólam. Egy ideig nem törődtem vele, mivel Regina mellettem állt, és miatta senki se kezdett el szívózni velem, pedig Betti csak is azt akarta, hogy kiközösítsenek. A szüleim a beírásomra csak annyit írtak a mi kis kommunikációs falunkra, hogy csalódtak bennem. Ez is bőven elég volt az összeomláshoz. Magamra maradtam, és senkit se érdekelt mi van velem, vagy mi lesz. A szüleim dolgoztak, meg segítettek a hajléktalanokon, Betti megkeserítette az életemet, Botond magasról tett rám, a szüleik a válással voltak elfoglalva, míg bátyám szokásához híven messziről elkerült. A karácsonyi buli napján Reginával beszélgettem, amikor Betti nekem jött direkt, és mocskos módon még élvezte is, hogy elestem miatta.

- Nem ütötted meg magad? – segített fel a földről Regina.

- Viki, jól vagy?- szaladt oda hozzánk Kevin.

- Igen, csak kicsit bevertem a kezemet – nyöszörögtem, mivel a ,,kicsi” alatt azt értettem, ,,nagyon”.

- Ennek a lánynak elmentek otthonról! – állapította meg Kevin.

- Csak a szülei válása miatt ilyen – keltem a védelmére a volt legjobb barátnőmnek, aki leégetett az egész osztály előtt, és még Kevinnek is elmondta mit érzek iránta, vagyis figyelmeztette.

- Ebből elegem van!- toporzékolt dühösen Regina. – Észre se veszi, de úgy viselkedik, mint egy nem normális. Képes rajtad levezetni a fájdalmát, pedig te semmiről se tehetsz.

- Reginának igaza van ebben. Nem rajtad kéne bosszút állnia azért, mert haragszik a szüleire. – Nézet rám aranyosan Kevin, és a fájdalmam tovább szállt.

- A tanárok se tudnak vele semmit se kezdeni, rátok meg még úgy se fog hallgatni, ha beszélnétek vagy ordibálnátok vele. Majd megnyugszik – bizakodtam.

- Addigra te már gipszben leszel, - humorizált Regina.

- Délután jön a banda, és akkor beszélek Botonddal – fogta meg a vállamat álmaim hercege. Nem tudtam neki ellentmondani, így hagytam tegyen azt, amit jónak lát. Három után kicsit unottan mentem vissza egyedül a suliba, mivel kötelező volt megjelenem, bár szívesen cseréltem volna bárkivel, mert minden lelki erőm elhagyott.

- Már azt hittem el se jössz – ült le mellém a lelátóra Regina.

- Muszáj volt, pedig szívesebben maradtam volna otthon egyedül.– Néztem rá unottan, majd az ideiglenes színpadot fürkésztem, hátha meglátom Botondot.

- Mondtam már neked, hogy Ádám egy tapló?- böködött meg barátnőm.

- Mindent mondtál rá, de idézem ,,tapló”, még nem szerepelt az eddigiek között. – Mosolyogtam.

- Na, akkor most már ez is felkerül a listára!- tapsolt kettőt.

- Megint mit művelt? – félve kérdeztem rá, mivel ismervén a hibbant unokabátyámat, mindig tudott újat produkálni.

- Flörtöltünk egymással, amikor közölte velem, elfelejtette feltenni a szemüvegét, és nem látta kivel beszélt. Most szerinted ez mégis micsoda, ha nem taplóság? – várt tőlem valami okos választ, de szó szerint szóhoz se tudtam jutni, mert felbukkant Ádám és ezek ott folytatták a vitát, ahol abbahagyták.

- Ádám! – szakítottam félbe őket egy pillanatra.

- Mond!- tolta arrébb Reginát, ami a lánynak nem tetszett, mivel már nagyon beleélte magát a szituációba.

- Hol van Botond?- érdeklődtem.

- Kevinnel beszélt még az előbb, de gőzöm sincs! – rázta meg a fejét. Én pedig csak akkor kapcsoltam miről is beszélhetett vele Kevin. Hát, persze, hogy rólam. A folyosón még hallani lehetett pár elő karácsonyi számot, amivel a buli hangulatát adták meg a szervezők. A két vitázó srácra a fiú vécétől nem messze bukkantam rá, de egyből elhalkultak, amikor megláttak engem.

- Megzavartam valamit?- szólaltam meg elsőnek, mivel nagyon úgy látszott egy ideig biztosan senki se lett volna képes kinyögni egy normális mondatot, vagy egy szót.

- Éppen Bettiről beszéltünk – árulta el Botond. – Igaz, hogy neked ment, meg miatta kaptál beírást? – kért tőlem megerősítést, mintha nem hitte volna el az unokaöccse szavait.

- Igen!- vágtam oda neki, bár vacilláltam pár percig mit mondjak neki.

- Te tudhatnád, min megy most keresztül, és cserbenhagyod, aztán csodálod, hogy így viselkedik veled. Gratulálok, hát szép kis barát vagy!- a várt vigasztalás elmaradt, mert helyette inkább nekem támadt.

- Tudom is, és ez nem igaz, mert eszembe se jutott cserbenhagyni, sőt én vagyok a dühlevezetésének egyetlen célpontja. – mondtam érthetően.

- Miért Kevin mondja el helyetted, ha neked bajod van a húgommal? Már idáig is eljutottatok? A következő az lesz, hogy majd Kevin fog helyetted beszélni és gondolkodni is, mert képtelen leszel rá? – Szórt szikrákat a szemeivel Botond. A régi jó barátomnak már nyoma se volt a szavai mögött, mivel felváltotta egy hideg szemétláda. Elé lépve azon tanakodtam képen vágjam, vagy inkább hagyjam, és mivel belül tudtam, nem gondolja komolyan egyetlen egy szavát se, ezért nem csináltam semmit.

- Elmondhattam volna, ha nem kerültél volna, mint egy leprást. Kevinnel sehová se jutottunk, és tudok önállóan beszélni, sőt még gondolkodni is. Nem szorulok rá, hogy a szememre vess bármit is, mivel nincs jogod kioktatni engem. Amúgy meg elmondhatnád a kedves testvérednek, hogy nem én miattam lettél két évvel ezelőtt olyan más, hanem Tina miatt. Én próbáltam, de nemek nem hitt, mivel engem okol valami olyanért, amit nem követtem el. Mellékesen amiatt is engem hibáztat, hogy elhanyagoltad, de most már örülhet, mert már csak neki leszel a testvére. Amíg nem tér vissza a régi Botond, addig kerülj el messziről. – Fordultam meg, és fájó szívvel, de visszamentem a még megmaradt barátnőm mellé. A banda fergeteges formát nyújtott, amitől másoknak jobb kedvük lett, míg nekem nem. Aztán Regina lehívott táncolni, és rájöttem semmi értelme keseregnem. Őrült módon táncoltam, de legalább volt egy jó pár órácskám, amit Regina még színesebbé tett.