19. FEJEZET
REGINA 2/2
Talán olyan öt óra lehetett, amikor elköszöntem Vikitől és hazamentem. Jó volt vele beszélgetni, de annyira Botond körül forogtak a gondolatai, hogy jobbnak láttam, ha inkább magára hagyom, hogy készülődhessen az estére. Neki is megmondtam, hogy semmi kedvem sincsen elmenni, ezért hagytuk is a témát. Haza felé menet megcsörrent a mobilom . Ádám hívott, vagyis az ő nevét mutatta a kijelzőm.
- Mit akarsz? - Szóltam bele.
- Miért nem vetted fel a mobilod? - Kérdezte tőlem elégé indulatosan, bár inkább aggodalmaskodva.
- Közöd? - Utánoztam őt, hiszen reggel ő is ezt vágta oda nekem a kérdésemre.
- Jössz ma? - Érdeklődött.
- Megmondtam, hogy nem megyek, mert minek mennék? Semmi kedvem, egy csapat tini közt ugrálni, miközben a neveiteket kiabálják, és ugrálnak, mint az őrültek.
- Inkább otthon ülsz?
- Nem mondtam, hogy otthon fogok ülni, vagy igen?
- Mi mást csinálnál?
- Mi közöd van hozzá, hogy én mit csinálok este? Rád tartozik? Nem, szóval hagyj békén, és szállj le rólam!- Szakítottam meg a beszélgetésünket. Egyre jobban kezd idegesíteni a viselkedése, meg az is, hogy egyre világosabb lesz számomra, nekünk nincs közös jövőnk, amiről mindig is álmodtam. Hazaérve már meg sem lepődtem, hogy a nappaliban találom anyámat az új ,,áldozatával".
- Szép, jó estét!- Köszöntem oda nekik, de annyira lefoglalták magukat, hogy észre sem vettek, amit nem is bántam. Semmi kedvem sem volt egy újabb kínos bemutatkozáshoz, meg nem is akartam megismerni az új apa-jelöltet, aki amúgy se marad sokáig együtt anyámmal, mert képtelenség őt elviselni hosszútávon. Talán apám is emiatt lépett le, vagy talán a szeretője miatt.
- Nincs apród? - Lépett elém hirtelen a húgom.
- Minek neked az apró? - Értetlenkedtem egy sort.
- Szerinted? - Csámcsogta a húgom, mivel kulturáltan képtelen rágózni.
- Hová akarsz menni?
- Ki vagy te? Az anyám, hogy tudni akarok?- Mért végig gúnyosan.
- Neked kell az apró, nem nekem. - Mentem el mellette. Tudtam, vagyis sejtettem, hogy utánam fog jönni, mert szüksége van a pénzre.
- Bulizni akarok menni, most örülsz?
- Kikkel?
- Biával és a többiekkel.
- Ne ázz el, és kettőre maximum érj haza! - Adtam neki aprót. Nem voltam az anyja, és amúgy is bíztam benne annyira, hogy elengedjem. Jó, ez hazugság, mivel cseszettül nem érdekelt merre jár, de legalább éli az életét, és nem a szobájában szomorkodik, és öngyilkossági terveket szövöget. Nem én leszek a világ legjobb nővére, de a legrosszabb se.
- Köszönöm! - Hálálkodott egy sort, aztán már csak a felkavart füstfelhőt láttam, amit maga után hagyott távozás után. Becsaptam az ajtómat, és ledőltem az ágyra. Elővettem a laptopomat, és felnéztem közösségire, ami szinte üres volt, mert maximum azok ültek a gépek előtt, akik hozzám hasonlóan otthon töltik az egész estéjüket. Elmehettem volna Izával bulizni, de az mindkettőnknek gáz lett volna.
Norbi üzenete: ,, Mit csinálsz ilyenkor még otthon? Nem kéne bulizni menni?" - Mondanom se kell, de kicsit megrémültem, amikor felvillant az üzenete.
Regina üzenete: ,, Nincs kedvem semmihez :( A húgom lelépett bulizni, én meg inkább itthon maradtam. Ádámmal megint összekaptam, anyám meg felszedett valami idiótát, akivel a nappaliban falják egymást."
Norbi üzenete: ,,Juj, az gáz :( "
Regina üzenete: ,, Nekem mondod, vagyis helyesbítve írod?"
Norbi üzenete : ,,Nem jössz át?"
Regina üzenete:,,Hová?"
Norbi üzenete:,, Az új lakásomba, vagy nem is említettem, hogy elköltöztem otthonról?"
Regina üzenete: ,,Nem, írd le a címet és már megyek is :) "
Miután megadta a pontos címét, már úton is voltam hozzá. Neki se volt jobb programja, így csinálunk közösen valamit.
- Basszus, azt hiszem eltévedtem!- Nyavalyogtam neki a telefonon keresztül, amikor már negyedszer mentem rossz helyre. Attól, hogy szőke vagyok, még nem vagyok hülye, csak rossz pár érzékem, ami segítene a tájékozódásban.
- Kimegyek eléd, hol vagy pontosan?
- Egy nagy tábla és egy kuka között állok éppen, a 21-es szám előtt - magyaráztam neki, bár kétlem, hogy ennyiből kiszűrte merre vagyok pontosan. Tévedtem, mert pár pillanat múlva fel is bukkant előttem.
- Idegesít ez a hangzavar.
- Vagy inkább a színpadon doboló srác?-Hajolt hozzám közelebb Norbi, amitől egy pillanatig tátva maradt a szám.
- Ne röhögtess!
- Pedig, ha jól sejtem miatta voltál, és vagy dühös. Ő az oka, hogy el akarsz menni?- Fürkészte az arcomat, hátha el tud csípni egy kosza érzelmi megnyilvánulást részemről.
- Jó, igen!- Vallottam be neki.
- Szerelmes vagy belé?
- Talán!- Ingattam a fejemet, mert ennél értelmesebb választ nem tudtam kinyögni abban a helyzetben. Norbinak hála végig szenvedtem az egészet. A legutolsó számnál, már körülbelül falat tudtam volna kaparni, de Norbi fogta a kezem, emiatt kicsit nehéz lett volna.
- Megkeresem a húgomat, meg a többieket, te addig beszélj Ádámmal. - Kiabálta bele a fülembe, mert csak így tudtam megérteni, amit mond.
- Miért kellene vele beszélnem?- Most én vágtam értetlen képet.
- Mert beszélni akarsz vele.
- Jól van, de csak miattad!
- A mobilod be van kapcsolva?
- Persze! - Vettem elő a táskámból.
- Ha végeztél, és továbbra is velem akarsz lógni, mert nem vagy álmos, hívj fel, vagy üzenj.
- Oké!- Bólintottam egyet, aztán elváltak útjaink. Ő elment megkeresni Vikiéket, akik még mindig itt voltak, pedig általában a közepénél le szoktak lépni, most kivételesen maradtak. Ellenben én, az idióta, egy olyan srácot keresek, akivel haragban vagyok, bár szeretem, sőt kifejezetten szeretek vele vitázni, de akkor is teljesen érthetetlen ez az egész. Botondot pillantottam meg, aki egy alacsony lánnyal beszélgetett tőlem nem messze. Odamentem hozzá, bár nem voltunk valami jó viszonyban, de ha egyszer megakartam találni Ádámot, akkor csak ő segíthetett nekem.
- Helló, te mit keresel itt? - Nézet rám döbbenten.
- Sziasztok!- Köszöntem nekik, - Ádám?
- Fogalmam sincsen! - Vágta rá Botond, de tudtam, hogy tudja, csak falaz neki.
- Egy lánnyal vagy? - Kérdeztem rá szomorúan.
- Igen!- Felelte Viki barátja.
- Hát, akkor mindegy!- Vontam meg a vállaimat. - Amúgy gratulálok a kapcsolatodhoz!- Szóltam oda neki még visszafordulva.
- Köszi! - Kiabálta, és visszafordult a lányhoz, akivel előttem beszélt. Sejtettem, az a csaj nem azért volt ott, hogy felszedje Botondot, mert ezt hallva, biztosra veszem ott hagyta volna, ha egy csepp esze lenne. Persze, vannak olyan lányok a világon, akiket az sem tart vissza, ha a partnerük kapcsolatban él, vagy épp házas és két gyerek várja otthon.
Gyors léptekkel vágtattam el onnét, és a mobilomban már kerestem is Norbi számát. Miután üzentem neki, hogy kint várom, elhagytam ezt a rémes helyet. Próbáltam nem elbőgni magam, de ez sajnos nem sikerült. Amire odaért hozzám, már nyoma sem volt a sírásnak, csak a piros szemeim árulkodtak, amit természetesen ki is szúrt.
- Mit akarsz? - Szóltam bele.
- Miért nem vetted fel a mobilod? - Kérdezte tőlem elégé indulatosan, bár inkább aggodalmaskodva.
- Közöd? - Utánoztam őt, hiszen reggel ő is ezt vágta oda nekem a kérdésemre.
- Jössz ma? - Érdeklődött.
- Megmondtam, hogy nem megyek, mert minek mennék? Semmi kedvem, egy csapat tini közt ugrálni, miközben a neveiteket kiabálják, és ugrálnak, mint az őrültek.
- Inkább otthon ülsz?
- Nem mondtam, hogy otthon fogok ülni, vagy igen?
- Mi mást csinálnál?
- Mi közöd van hozzá, hogy én mit csinálok este? Rád tartozik? Nem, szóval hagyj békén, és szállj le rólam!- Szakítottam meg a beszélgetésünket. Egyre jobban kezd idegesíteni a viselkedése, meg az is, hogy egyre világosabb lesz számomra, nekünk nincs közös jövőnk, amiről mindig is álmodtam. Hazaérve már meg sem lepődtem, hogy a nappaliban találom anyámat az új ,,áldozatával".
- Szép, jó estét!- Köszöntem oda nekik, de annyira lefoglalták magukat, hogy észre sem vettek, amit nem is bántam. Semmi kedvem sem volt egy újabb kínos bemutatkozáshoz, meg nem is akartam megismerni az új apa-jelöltet, aki amúgy se marad sokáig együtt anyámmal, mert képtelenség őt elviselni hosszútávon. Talán apám is emiatt lépett le, vagy talán a szeretője miatt.
- Nincs apród? - Lépett elém hirtelen a húgom.
- Szerinted? - Csámcsogta a húgom, mivel kulturáltan képtelen rágózni.
- Hová akarsz menni?
- Ki vagy te? Az anyám, hogy tudni akarok?- Mért végig gúnyosan.
- Neked kell az apró, nem nekem. - Mentem el mellette. Tudtam, vagyis sejtettem, hogy utánam fog jönni, mert szüksége van a pénzre.
- Bulizni akarok menni, most örülsz?
- Kikkel?
- Biával és a többiekkel.
- Ne ázz el, és kettőre maximum érj haza! - Adtam neki aprót. Nem voltam az anyja, és amúgy is bíztam benne annyira, hogy elengedjem. Jó, ez hazugság, mivel cseszettül nem érdekelt merre jár, de legalább éli az életét, és nem a szobájában szomorkodik, és öngyilkossági terveket szövöget. Nem én leszek a világ legjobb nővére, de a legrosszabb se.
- Köszönöm! - Hálálkodott egy sort, aztán már csak a felkavart füstfelhőt láttam, amit maga után hagyott távozás után. Becsaptam az ajtómat, és ledőltem az ágyra. Elővettem a laptopomat, és felnéztem közösségire, ami szinte üres volt, mert maximum azok ültek a gépek előtt, akik hozzám hasonlóan otthon töltik az egész estéjüket. Elmehettem volna Izával bulizni, de az mindkettőnknek gáz lett volna.
Norbi üzenete: ,, Mit csinálsz ilyenkor még otthon? Nem kéne bulizni menni?" - Mondanom se kell, de kicsit megrémültem, amikor felvillant az üzenete.
Regina üzenete: ,, Nincs kedvem semmihez :( A húgom lelépett bulizni, én meg inkább itthon maradtam. Ádámmal megint összekaptam, anyám meg felszedett valami idiótát, akivel a nappaliban falják egymást."
Norbi üzenete: ,,Juj, az gáz :( "
Regina üzenete: ,, Nekem mondod, vagyis helyesbítve írod?"
Norbi üzenete : ,,Nem jössz át?"
Regina üzenete:,,Hová?"
Norbi üzenete:,, Az új lakásomba, vagy nem is említettem, hogy elköltöztem otthonról?"
Regina üzenete: ,,Nem, írd le a címet és már megyek is :) "
Miután megadta a pontos címét, már úton is voltam hozzá. Neki se volt jobb programja, így csinálunk közösen valamit.
- Basszus, azt hiszem eltévedtem!- Nyavalyogtam neki a telefonon keresztül, amikor már negyedszer mentem rossz helyre. Attól, hogy szőke vagyok, még nem vagyok hülye, csak rossz pár érzékem, ami segítene a tájékozódásban.
- Kimegyek eléd, hol vagy pontosan?
- Egy nagy tábla és egy kuka között állok éppen, a 21-es szám előtt - magyaráztam neki, bár kétlem, hogy ennyiből kiszűrte merre vagyok pontosan. Tévedtem, mert pár pillanat múlva fel is bukkant előttem.
- Basszus, ugye tudod, hogy nem erre lakok? Nem nézted meg rendesen a leírt címet? - Meredt rám döbbenten Norbi.
- Akkor most már értem, hogy miért nem találtalak meg. - Kaptam a fejemhez, amolyan ,,ez leesett" stílusban.
- Szerencsédre, rád találtam karcolás mentesen.
- Az egyik kis vacak felkarcolta az ujjamat.
- Ki mondta neked, hogy állj a kuka mellé?
- Innét néztem fel fele, és behátráltam ide. - Mentegetőztem vigyorogva. Csak kicsit volt gáz, hogy én hülye eltévedtem, pedig jó címet adott. Most égtem egy sort előtte, de ez nem volt új dolog, mert elégé jól ismert.
- Mihez lenne kedved? - Váltott témát, pedig szívesen elmagyaráztam volna neki milyen jól összemelegedtem a szeméttárolóval. Talán nem érdekelte volna őt, de azért végig hallgatott volna, mert udvarias, amit az unokatesójáról nem lehet elmondani.
- Leinni magamat kábulásig - válaszoltam neki.
- Remek terv, de sajnos ez most nem jön össze, és amúgy is kiskorú vagy.
- Nem kell ahhoz elmúlnom 18 évesnek, hogy ihassak.
- Valóba? - ráncolta a homlokát.
- Igen, mert amikor szilveszterkor ittunk, azon a bulin, emlékszel? Akkor még nem voltam 18, de még 16 sem.
- Akkor teljesen eláztál, és én vittelek haza meg Ádám?
- Igen.
- Ma a józanság világnapja van, szóval nem iszol!
- Még vizet se? - Mosolyogtam eszméletlenül cukin rá, amivel leszoktam venni a fiúkat a lábukról.
- Mi vagy te? Nyúl, hogy vizet akarsz inni? Na, gyere!- Karolt át, és megindultunk, bár fogalmam sem volt hová is tartunk éppen. Kicsit később világossá vált, amikor bent találtam magamat egy csapatnyi visítozó lányhorda között.
- Ezt most nem mondod komolyan, hogy muszáj lesz végig néznem ezt a borzalmat? - Vicsorogtam a színpad felé bámulva.
- Pedig, igen!- Kiabálta bele a fülembe. Tutira veszem, holnapra semmit sem fogok hallani, mert mindenki sikítozott körülöttem, miközben a banda maximális hangerővel játszotta az egyik legrémesebb számukat. A ,,Szívtörő" (ahogy a fiúk elnevezték) rólam szólt, vagyis amit Ádám gondolt rólam. Egy lány, aki csak játszik mások szívével, miközben maga is összetörik, mert van egy fiú, akire vágyik, de soha sem kaphatja meg.
- Menjünk inkább moziba!- Kértem tőle, mert azt is jobban elviseltem volna, mint ezt.
- Olyan jók, miért akarsz lelépni? - Értetlenkedett Norbi.- Idegesít ez a hangzavar.
- Vagy inkább a színpadon doboló srác?-Hajolt hozzám közelebb Norbi, amitől egy pillanatig tátva maradt a szám.
- Ne röhögtess!
- Pedig, ha jól sejtem miatta voltál, és vagy dühös. Ő az oka, hogy el akarsz menni?- Fürkészte az arcomat, hátha el tud csípni egy kosza érzelmi megnyilvánulást részemről.
- Jó, igen!- Vallottam be neki.
- Szerelmes vagy belé?
- Talán!- Ingattam a fejemet, mert ennél értelmesebb választ nem tudtam kinyögni abban a helyzetben. Norbinak hála végig szenvedtem az egészet. A legutolsó számnál, már körülbelül falat tudtam volna kaparni, de Norbi fogta a kezem, emiatt kicsit nehéz lett volna.
- Megkeresem a húgomat, meg a többieket, te addig beszélj Ádámmal. - Kiabálta bele a fülembe, mert csak így tudtam megérteni, amit mond.
- Miért kellene vele beszélnem?- Most én vágtam értetlen képet.
- Mert beszélni akarsz vele.
- Jól van, de csak miattad!
- A mobilod be van kapcsolva?
- Persze! - Vettem elő a táskámból.
- Ha végeztél, és továbbra is velem akarsz lógni, mert nem vagy álmos, hívj fel, vagy üzenj.
- Oké!- Bólintottam egyet, aztán elváltak útjaink. Ő elment megkeresni Vikiéket, akik még mindig itt voltak, pedig általában a közepénél le szoktak lépni, most kivételesen maradtak. Ellenben én, az idióta, egy olyan srácot keresek, akivel haragban vagyok, bár szeretem, sőt kifejezetten szeretek vele vitázni, de akkor is teljesen érthetetlen ez az egész. Botondot pillantottam meg, aki egy alacsony lánnyal beszélgetett tőlem nem messze. Odamentem hozzá, bár nem voltunk valami jó viszonyban, de ha egyszer megakartam találni Ádámot, akkor csak ő segíthetett nekem.
- Helló, te mit keresel itt? - Nézet rám döbbenten.
- Sziasztok!- Köszöntem nekik, - Ádám?
- Fogalmam sincsen! - Vágta rá Botond, de tudtam, hogy tudja, csak falaz neki.
- Egy lánnyal vagy? - Kérdeztem rá szomorúan.
- Igen!- Felelte Viki barátja.
- Hát, akkor mindegy!- Vontam meg a vállaimat. - Amúgy gratulálok a kapcsolatodhoz!- Szóltam oda neki még visszafordulva.
- Köszi! - Kiabálta, és visszafordult a lányhoz, akivel előttem beszélt. Sejtettem, az a csaj nem azért volt ott, hogy felszedje Botondot, mert ezt hallva, biztosra veszem ott hagyta volna, ha egy csepp esze lenne. Persze, vannak olyan lányok a világon, akiket az sem tart vissza, ha a partnerük kapcsolatban él, vagy épp házas és két gyerek várja otthon.
- Történt valami?- Fogta meg az arcomat az egyik kezével, miközben aggódva vizsgált.
- Nem, csak haza akarok menni!- Nyögtem ki nehezen.
- Késő van, tényleg jobb lesz, ha haza kísérlek.
- Nem aludhatnék nálad? Semmi kedvem sincsen az anyámmal egy fedél alatt lenni, meg egyedül, ezek után.
- Mit művelt veled?
- Semmit, csak Botond mondta, hogy éppen egy lánnyal volt, amikor odaértem.
- Juj! - szisszent fel, mintha kicsit megrázta volna az áram. - Ezen esetben, ténylegesen jobb, ha nem maradsz egyedül.
- Köszi!- suttogtam, és megöleltem. Annyira jó volt, hogy ott volt mellettem. Pont olyan volt, mint régen, amikor ,,jártunk". Apám lelépet, anyám minden éjjel más pasival jött haza, a húgomat én gondoztam, miközben egyre jobban széttörtem, de jött Norbi, és ő lett az én ,,drogom". Nélküle talán még levegőt se tudtam volna venni, aztán amilyen gyorsan összejöttünk, olyan gyorsan szakítottunk, mert nekem több kellet. Na, nem házasság meg gyerekek, hanem őrület és stb..stb... . Most megint mellettem volt, és most már nem hagyom elmenni. Nesze neked Ádám! Elvesztettél egy igazi angyalt, akit soha sem fogsz megkapni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése