18. Fejezet - REGINA :) 2/1

18. Fejezet

REGINA

2/1

 

Regina szemszöge:

Már a reggelem se indult jól. Ádám hívott telefonon, ami nem sok jót jelentett.

- Jó reggelt! - Szólt bele a készülékbe, amitől már  felment bennem a pumpa. Ő volt az egyetlen ezen a világon, aki egy mondattal, vagy egy szóval elérte nálam a felrobbanást. Jól tudtam, hogy ő is tudja milyen hatással van rám, ami természetesen szórakoztatta is.

- Neked is! - Üdvözöltem álmos hangon.

- Ma mit csinálsz? - A kérdése úgy hatott rám, mintha belém vágott volna a villám. Rohamos hirtelenséggel ültem fel, amitől majdnem lefejeltem a kis lámpámat.

- Van két randim, miért? - Vettem fel a szemét stílusomat, amit vele szemben szoktam használni. Régebben mindig a képembe vágta, milyen mocsok módon használom ki azokat a fiúkat, akikkel jártam. Azután lettem ilyen szemét vele, hiszen magam is tudtam, hogy nagyképűnek születtem, de rossz volt az ő szájából hallani. Ő sem volt jobb nálam, sőt még rosszabb is.

- Két randi? 

- Csak nem megdöbbentél? 

- Nem tudsz olyant mondani, amivel megdöbbentenél, mert elégé jól ismerlek. -Kezdettben sokkalta barátságosabb volt a hangja, de mostanra kicsit hidegebb lett.

- Csak azt hiszed, hogy ismersz, de semmit sem tudsz rólam.

- Tudom, hogy halálosan szerelmes vagy belém, az nem elég?

- Te is szoktál piásan hülyeségeket mondani. - Keltem a magam védelmére.

- Már bánom, hogy felhívtalak.

- Én is! - Kiabáltam bele a mobilba, és kinyomtam. Hogy lehet, ekkora egy szemét? És én mért vagyok képes szeretni?

 - Csak nem felhúzott valaki? - Állt az ajtóban Iza. Rólam annyit kell tudni, hogy egyke vagyok, őt leszámítva. Iza a húgom, közismertebb nevén Izabella, aki örömmel teszi elviselhetetlenebbé az életemet, csak úgy, mint Ádám. 

- Húz ki! - Dobtam felé egy vánkost, ami nem találta el. Még mondott valami sértőt, de nem érdekelt, aztán kiment, hiszen neki nincs annál jobb program, mint egy hosszanti gépezés az idióta barátnőivel.Miután felöltöztem és reggeliztem nekiláttam tanulni. Nálam a tanulás  egyfajta megnyugvást jelentett, ami egyesek esetében eltér a normálisnál, de az én esetemben jobb megoldás, mint a tárgyak összetörése. Miközben a matek fölött görnyedtem, nem tudtam kiverni a fejemből Ádámot, és az ő rövid hívását. 

- Mi az? - Szólt bele a hatodik csörgetés után. Már kezdtem feladni, hogy felveszi, aztán csodálkozásomra még se nyomott ki.

- Miért hívtál?- Érdeklődtem.

- Komolyan emiatt voltál képes megzavarni? 

- Mi fontosat csináltál?

- Közöd? - Támadt nekem, ami nem igazán tetszett.

- Csak, bocsánatot akartam kérni tőled, tényleg bunkón viselkedtem, elismerem. 

- Te ilyent is tudsz?

- Akkor mégis tudok olyant, mondani, amitől ledöbbensz. - Elmosolyodtam, és rádöbbentem,  biztos volt valami óriási oka annak, hogy belezúgtam, sőt még annál is jobban beleestem.

- Jó, rendben! 

- Akkor, elárulod miért hívtál?

- Mindegy, azt mondtad randid lesz, és nem is egy.

- Az csak poén volt.

- Vagy inkább dobtak a partnerek, mert rájöttek, hogy egyszerre kettőt is hülyítesz?

- Tudod, hogy az régen volt, és kinőttem már belőle! - Hirtelen fagyott le az arcomról a vigyor, ami még pár perce ott díszelgett rajta.

- Csak vicceltem!

- Elárulod végre? 

- Ma fellépünk, és eljöhetnél megnézni minket.

- Már láttam a bandát.

- Tudom, hogy láttál már minket, de úgy értem, hogy ma eljöhetnél Vikivel és Bettivel, mert ők is jönnek.

- Már azt hittem más miatt hívsz.

- Eljössz?

- Eszemben sincsen! - Tiltakoztam, és kicsit csalódott voltam, mert beleéltem magamat, hogy majd elhív randizni, ahol nem egy csapat tini csorgatja utána a nyálát, hanem csak mi ketten leszünk. 

- Akkor mindegy! Most mennem kell, próbám van. Szia!- Zárta le a beszélgetésünket, mivel  említette éppen próbája van. Ebéd után írtam egy üzenetet Vikinek, hogy  átmennék egy kicsit hozzá, hiszen úgyis olyan régen beszélgettünk, meg mindkettőnkre ráfér már egy igazi csak csajos csevegés. Magamra vettem a kabátomat, és kiléptem az ajtón. Pár lépés után megakadt a szemem egy plakáton, amin keresztül Ádám vigyorgott vissza rám. Kicsit felbosszantott, hogy ennyire reklámozzák magukat(plakát, internet), amikor így is tudják, hogy anélkül is vagy ezren elmennek megnézni őket. Valaki nekem jött hátulról.

- Basszus! - Kiáltottam fel,amikor megéreztem.

- Bocsi!- Kért elnézést Norbi, Viktória barátnőm bátya. Elsőre fogalmam sem volt róla, kivel is állok szembe, de aztán kitisztult a kép.

 - Látom, te is elbambultál ezek láttán. - Szólalt meg.

- Ja, gondolom Ádám nagyszerű ötlete volt ez is.

- Botond mesélte, hogy mivel egyre kevesebbszer lépnek fel, így elkezdett csökkenni a rajongóik létszáma. 

- Ma fellépnek, mész?

- Nem, valahogy nincs most kedvem hozzá.

- Történt valami? Tudod, hogy nekem elmondhatod, szívesen meghallgatlak. - Mivel jó viszonyban vagyunk, meg van egy kis közös múltunk, ezért elégé baráti a viszonyunk. Ő, nem vagyunk olyanok, mint a barátnők, de jó sok titkot tudunk a másikról.

- Nem szívesen terhelek a saját problémáimmal.

- Nyugi, nem okoz nagy gondot, vagyis annál nem, amit Ádám okozni tud.

- Most mi  a helyzet veletek?

- Ha elmondod mi bánt, akkor én is megosztom veled.

- Nem igyekszel sehová?

- Vikihez tartottam éppen, vagyis hozzátok, de amúgy ráérek.

- Remek, mert én is oda megyek.- Bólintott, és együtt mentünk tovább. Közben elmesélte, hogy szakított Barbarával, aki miatt annak idején dobott. Erről a rövid tartalmú kapcsolatról senki sem tud, illetve Botond, aki megpróbálta lebeszélni Norbit rólam, de nem sikerült neki. A barátja, tisztában volt vele, hogy elégé nagy hülyeséget követ el, meg amúgy is kihasználom, hiszen akkor mást nem is akartam, mint egy srácot, akit élvezettel irányíthattam. Aztán jött Barbi, és felnyíltak a szemei, mivel ő nem akart úgy járni, mint Botond azzal az idióta csajjal, aki ténylegesen csak hülyítette őt, ahogyan én Norbit. Ennek már jó pár éve, és azóta se derült ki, így reményeim szerint soha sem fog. Csak egy gond van a titkokkal, előbb, vagy utóbb úgyis napvilágot látnak. Amúgy, meg mindenki azt hiszi, hogy Barbi meg ő már ezer éve járnak, ami nem igaz és fogalmam sincsen róla, hogy miért gondolják ezt.

- Szóval, akkor végleges? - Kérdeztem rá kicsit félve, mivel nem akartam neki fájdalmat okozni.

- Úgy tűnik, igen. - Válaszolta szomorúan.

- Szerinted, ha ő nincs, akkor mi még együtt lennénk?

- Hát, ha nem tudtam volna meg, hogy rajtam kívül még egy sráccal kavarsz, meg belezúgtál az unokatesómba, akkor talán igen.

- Nem kavartam azzal a gyerekkel, mivel kikötötted, hogy nekünk nincs kapcsolatunk, meg amúgy se volt azon kívül semmi köztünk.

- Azért, voltak jó pillanataink is, például jókat beszélgettünk.

- Persze!- Bólintottam.

- Miért, szerinted még mindig együtt lennénk? - Ismételte meg a kérdésemet.

- Nem, vagyis nem tudom!- Vontam meg a vállaimat. - Furcsa lenne belegondolni, meg amúgy is most szakítottál a barátnőddel, nálam meg alapból össze van kuszálva minden.

- Sziasztok! - köszönt ránk Botond, aki éppen akkor lépett ki a házukból.

- Szia! - Köszöntünk mi is egyszerre.

- Neked nem próbán kellene lenned? - Néztem rá furán.

- Miféle próbán? - Ő még nálam is furábban nézett rám.

- Ádám, azt mondta próbán van, mert ma felléptek. - Magyaráztam neki. - Vagy valami ilyent mondott.

- Igen, fellépünk, de tegnap volt az utolsó próbánk, mivel ma az egyik srácnak fontos dolga akadt, és csak este ér rá.- Felelte nekem Botond, és kezet rázott Norbival.
- Akkor már megint átvert, de már megszoktam. - Legyintettem egyet. - Megyek, Viki már biztosan vár.
- Regina! - Kiáltott utánam Norbi, én meg megfordultam. - Köszi a beszélgetést.
- Nincs mit! - Mosolyogtam rá, aztán elköszöntem a két sráctól, és bementem a kapun.
- Mi tartott eddig? - Tárta ki az ajtót Viki a csöngetésemre.
- Csak nem aggódtál értem? - Vigyorogtam kínomban.
- Már egy órája várlak, és eddig mindig pontosan szoktál érkezni, meg amúgy se laksz olyan messze.
- Bocsi, csak összefutottam a tesóddal és elbeszélgettük az időt.
- Ő is itt van? - Nézett el mellettem a barátnőm.
- Aha, Botonddal beszélget. - Válaszoltam neki belépve a házba. Ekkor csörrent meg a mobilom először, de nem vettem fel, mert alapjáraton semmi kedvem sem volt megint Ádámmal vitázni.
- Képzeld, összejöttünk Botonddal!- Újságolta nekem a jó hírt, amit először fel se tudtam fogni, mert annyi dolog kavargott a fejembe. - Hahó, itt vagy? - Kalimpált előttem a kezeivel, amitől kicsit elfelejtkeztem a bajaimról.
- Mi? Mit mondtál? - Zavaromat látva, ismét elmondta, amit az előbb mondott. Most már képes voltam normálisan lereagálni a dolgot.