21. FEJEZET
VÁLTOZÁS
Mindig úgy hittem, hogy semmi sem változik, és minden úgy marad, ahogyan van. Most már tudom, ez hazugság, és az állandó dolgok unalmasak lesznek egy idő után, így muszáj változtatni rajtuk. Bár, Bettina nem nyerte meg azt a versenyt, mégis felkapott sztár lett, mivel vagy ezren töltötték le a produkcióját. Az anyja először hallani sem akart arról, hogy az ő kicsi lánya szupersztár legyen, de aztán pár feltétellel megengedte neki, hogy igent mondjon az egyik pasasnak, aki felfigyelt a tehetségére. Amúgy a pasas neve Kornél, és valami nagykutya a szakmájában, így nem igazán kellet attól félni, hogy kihasználja szegény Bettinát, bár ki tudja, hiszen az ilyenek a legnagyobb mocsadékok. Neki köszönhetően, Bettina tényleg elkezdhette a karrierjét, ami még a bátyjáét is felülmúlja, hiszen Botond csak egy kis bandában játszik, míg a húgát már külföldről is felkeresték. Ennek köszönhetően picit elszállt magától, de hamar visszatért a régi Betti, mert kezdett az agyamra menni, mint amikor összehaverkodott a bátya szemét múltbéli barátnőjével, aki azóta is rühell engem. Apropó Botond. Hát, mi már lassan 2 hónapja vagyunk együtt, ami furcsa, mert nem mertem volna rá fogadni, hogy eddig kibírjuk egymás mellett. Igaz, régebben barátként álltunk közel egymáshoz, de ez most megváltozott, ahogy minden más is. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb ez lesz, de nem hittem volna, hogy ilyen jó lesz vele, sőt jobb is, mint azelőtt. Szóval, most mi egypárt alkotunk. Regina életében is nagy változások álltak be. Az anyja kezét megkérte a pasija, így hamarosan összeházasodnak, amit a barátnőm nem igazán néz jó szemmel. Már beletörődött, hogy a szülei soha sem lesznek újra együtt, de akkor se képes elfogadni az új helyzetet, amivel csak magát bosszantja, mert az anyja erre is magasról tesz, mint minden másra, ami a gyerekeivel kapcsolatos.
- Hahó, itt vagy?- legyezett előttem Regina a lányvécében, mivel elégé elbambultam. Órák után Bettinának el kellett rohannia a vécére, így mi követtük.
- Persze, csak elgondolkodtam.
- Most megint micsodán? - Nézet rám, amolyan ,,ne, már megint min?" nézéssel.
- Csak, hogy minden elégé megváltozott, vagyis kezd megváltozni. Bettina énekes lett, neked nevelőapád lesz, nekem pasim van, és hamarosan jön a kistestvérem.
- Ezen töröd a fejed?
- Igen, mert hamarosan már nem fogunk ugyanígy együtt lenni, mert minden megváltozik.
- Ezektől még minden úgy maradhat, mint azelőtt.
- Valamiért úgy érzem, hogy már semmi sem lesz olyan, mint régen. - Suttogtam halkan, bár még ő is hallotta. Belül már napok óta kísértett egy különös érzés, ami azt sugallta, itt bizony változás fog beállni, ami nem mindig jelent jót.
- Ezen kár rágódnod, inkább élvezd, amíg megteheted. - Ölelt meg vigaszképpen Regina, majd bekiabált Bettinának, hogy siessen, mert már vagy egy órája bent ragadt a fülkében. Miután sikerült kijutnunk a vécéből, pont belebotlottunk az egyik zenetanárba, aki régebben hegedülni tanított, kisebb sikerekkel. A nőt, azóta is üldöz engem, sőt néha még rémálmaim is vannak miatta. Juj!
- Te, az ott nem Tina ? - lökött meg kicsit Bettina a kapun kilépve. Először nem tudtam kire céloz, aztán megláttam azt a boszorkányt tőlünk nem messze, miközben minket bámult.
- Na, már csak ő hiányzott!- sziszegtem, mint egy kígyó. A valóságban ő volt a kígyó, míg én csak egy védtelen rágcsáló, akit elfogyaszthat, mivel sokkalta harciasabb volt nálam.
- Nyugi, nem lesz semmi baj, de ha mégis, akkor mi itt vagyunk mögötted. - Biztatott Regina, mivel látta rajtam, kezdek sápadni. Pár hónapja láttam Tinát, amikor még Bettina barátnője volt, és teletömte hülyeségekkel a fejét, miszerint én voltam az, aki megpróbálta tönkre vágni Botond életét, meg miattam lett olyan, amilyen. Jó érzés volt tudni, hogy a barátnőim mellettem vannak, de jobban szerettem volna egyedül szembenézni vele, mivel ez mégis csak az én harcom, amit nekem kell megvívnom.
- Állj meg!- kiáltotta el magát Tina, amikor elhaladtunk mellette, mivel pont ott állt, amerre a hazavezető út volt.
- Nekem szóltál? - Fordult felé Regina.
- Nem, te rib@nc! - csattant fel a hárpia, és közelebb jött hozzánk. Most is úgy nézett ki, mint mindig, és mellette tényleg csak átlagosnak látszottam.
- Mit akarsz? - Szólalt meg Bettina engem megelőzve.
- Nem hozzátok jöttem, hanem hozzá, szóval kopjatok le!- adta ki a parancsot, amitől kitört a röhögés Reginából és Bettiből.
- Te akarod megmondani nekem, hogy mit csináljak? - Lépett hozzá közelebb fenyegetően Regi, de még időben visszafogtam.
- A barátnőim maradnak, és gyorsan mond mit akarsz, aztán kopj le!- Vágtam oda neki. Tisztára büszke voltam magamra, mivel nem igazán lehet észrevenni rajtam, hogy mennyire félek tőle, pedig féltem.
- De nagy lett itt valakinek a szája!- Fújtatott. - Amit mondani akarok, az csak rád tartozik, nem pedig a .... barátnőidre. - Tina direkt húzta el a végét, mivel még ezzel is megakarta sérteni őket. Regina már így is készen volt arra, hogy beverjen neki kettőt, míg Bettina indulatosan méregette.
- Amint már mondtam, ők maradnak és nem érdekelsz, szóval szia!- hagytam ott őt, és megindultunk, de utánam kiabált.
- Jössz Botond mai meccsére? - ettől megtorpantam. Mögöttem egy sátáni kacaj visszhangzott, mivel tudta, hogy ezzel célba talált.
- Menj a fenébe! - kiáltottam oda neki, és gyorsabbra vettem a tempót.
- Áll már meg!- rohant utánam Bettina, akit Regina követett.
- Miért nem hagytad, hogy beverjem a képét? - Érdeklődött Regina.
- Menj vissza és tőlem azt csinálsz vele, amit csak akarsz!- ordibáltam dühösen. Én voltam a hülye, hogy megálltam, mert hagynom kellet volna, és inkább eljönni, amíg még megtehettem.
- Botond újra kezdte?- Támadott le Bettina.
- Nem tudom, nem mondta, csak akkor került ez szóba, amikor kiderült, hogy Bogi nem is a barátnője.
- Mindegy, majd elkapom!- jelentette ki Bettina.
- Nem lehetne kicsit lassabban?- kérdezte Regina, mivel ő magassarkúban csoszogott utánunk. Lassabbra vettük a tempót, hogy ő is tudjon minket követni. Többet nem beszéltünk, se Botondról, se Tináról, mivel csak magunkat húztuk volna fel. Este 6 óra után jött át Botond, mivel később ért haza, meg arra végeztem a házimmal.
- Mit csináljunk? - Kérdezte meg a nappaliban ülve. Apám dolgozott, anyám meg a szobájában pihent, így olyan, volt, mintha megint csak mi ketten lennénk a házban.
- Beszélgessünk!
- Miről akarsz? Csak nem történt valami? - Aggodalmaskodott.
- Ma odajött a sulihoz Tina, és megkérdezte, hogy megyek-e a mai meccsedre. Ugye, nem kezdted újra?- Tettem fel neki a kérdést, amitől azonnal elengedett.
- Ezt már vagy ezerszer megbeszéltük. Most muszáj megint?
- Igen, mert járunk, vagy nem tűnt fel?
- Ez a kettő, hogy vág össze?
- Úgy, hogy a barátom vagy, és ezzel kockáztatod az egész jövődet, amibe állítólag engem is beleképzelsz.
- Figyelj Viki, én szeretlek meg minden, de már ezerszer elmondtam, hogy ez nekem jó, és ha nem tudod elfogadni, akkor nem érdekel.
- Szóval a bunyót választod helyettem? - Csattantam fel.
- Nem mondtam ilyent, szóval kérlek ne forgasd ki a mondandómat!
- Akkor mire céloztál? Arra, hogy nekem el kell viselnem továbbra is, hogy minden este szétvereted magad, miközben kockára teszel mindent, amiért annyit küzdöttél már eddig is.? Szerinted még meddig csinálhatod úgy, hogy ne bukj le? Ha elkapnak, remélem tudod, hogy kicsaphatnak a suliból, és akkor annyi lesz az orvosi jövődnek.
- Most muszáj elrontanod ezt a boldog pillanatot?
- Igen, mert ezt meg kell beszélnünk.
- De, én nem akarok erről beszélni!- Tiltakozott Botond. - Először Bettina esik nekem, amikor hazaérek, most meg te támadsz le. Komolyan, nem tudnátok békén hagyni?
- Aggódunk miattad.
- Tudom, és hálás is vagyok, de meg kell értened, hogy ilyen vagyok. Viki, szeretem ezt az életemet, nem tudok rajta változtatni, mert nem is akarok. A barátnőm vagy, szeretlek, sok éve ismerjük egymást, bármennyire is rossz, én akkor se fogom abbahagyni.
- Szóval, akkor azt választod? Mert a kettő nem megy együtt,ezt te is jól tudod. Nem lehetsz a barátom, ha tovább műveled ezt. Mért nem tudsz inkább számítógépes játékokkal játszani?
- Mert én ilyen vagyok!
- Én meg ilyen!
- Kérlek Viki, fejezzük be ezt a beszélgetést és csináljunk úgy, mintha semmi sem történt volna.
- Nem, nem tudunk úgy csinálni, mintha semmi sem történt volna, mert ez a mi életünk. Több hónapja már nem csak te meg én vagyunk, hanem mi, érted? Innentől a te dolgaid az enyémek is, ahogy már régóta, de úgy tűnik, mi képtelenek vagyunk több lenni egyszerű barátoknál.
- Szakítani akarsz? - Döbbent meg, pedig már biztos vagyok benne, hogy sejtette.
- Ha nem hagyod abba ezt az egészet, akkor nincs más választásom. Nem akarok mindig azon izgulni, hogy mikor kerülsz kórházba.
- Szóval legyünk csak barátok?
- Nem, mert nem tudok csak a barátod lenni, és mivel a kapcsolatos próbálkozásaink kudarcba fulladtak, így kétlem, hogy megint képesek leszünk csak barátok lenni.
- Akkor vége?
- Vége!- mondtam ki.
Na, ennyit a nagy szerelemről!
Nem akartam, hogy így legyen vége, de nem volt más megoldás. Hallottam, ahogy bevágja a bejárati ajtót, és csak aztán tört darabokra a szívem. Tudom, hogy hülyeséget csináltam ezzel, mert meg lehetett volna valahogy oldani, de képtelen lettem volna tovább elviselni ezt az egészet.
- Minden oké?- szólt be anyám a szobámba kicsit később.
- Nem, semmi sem oké!- tört ki belőlem a sírás, ő meg bejött, és leülve mellém megölelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése