23. FEJEZET- Hazugságok

23. FEJEZET

Hazugságok 

Regina szemszöge :

Már korán reggel elegem volt a húgomból. Nem elég neki, hogy szabadon azt csinálhat, amit csak akar, mert senki sem mondja meg neki mi a helyes, hiszen anyánk szerintem azt is elfelejtette, hogy van két lánya. Ha, mondjuk 20 percre elszakadna a pasijától, és leülne Izával csevegni, már nem itt tartanánk, ahol most vagyunk. Az elején még örültem neki, hogy nem a szobájában dekkol, és az ereit vagdossa, de mára már kiborítóvá vált a viselkedése. Kívül aranyos, de belül olyan aszott, mint egy mazsola.
- Ugye, ezt csak viccnek szántad?- meredtem rá döbbent képpel a nappaliban.
- Úgy hangzott, mint egy vicc? - ráncolta a homlokát az idegesítő húgom.
- Neked elment az eszed?
- Nem tudom, most mit vagy úgy oda, hiszen nem is jársz Ádámmal.
- Attól, te még túl fiatal vagy hozzá, meg amúgy se járna veled.
- Honnét veszed ezt?
- Onnét, hogy engem utál, így nem kezdene veled, meg túl fiatal vagy hozzá, és pisisekkel nem foglalkozik.
- Nem vagyok pisis!- tiltakozott Iza.
- Erre később visszatérünk, most menj és hozd a táskádat!- parancsoltam rá, de meg se mozdult. Annyira utáltam, amikor nem azt csinálta, amit éppen mondtam neki, hanem felvette az idegölő állását, és úgy meredt rám, mintha ott se lettem volna.
- Ma nem megyek suliba!- Jelentette be nekem hidegen.
- Iza, ha nem hozod ki a táskádat, akkora pofont adok, hogy meg fog látszódni, aztán elrángatlak a sulihoz, és ott is felpofozlak. Válasz! Most mész és elmész a suliba magadtól, vagy nekem kell elrángatnom téged, de az fájni fog? - Vázoltam neki a felállást.
- Menj a fenébe!- sziszegte idegesen, de azért végül belátta, hogy nem vagyok tréfás kedvemben, így jobbnak látta, ha végre azt csinálja, amit én mondok neki. A suli előtt álltam meg, mivel tudtam, ha együtt megyünk be, akkor tutira kiszalad a suliból és elmegy bandázni a ,,haverjaival". Becsöngetés után mentem csak be a termünkbe, ahol Viki már várt rám. Mosolygott, így sejthető volt, hogy szent lett a béke közte meg a verekedős idióta között. Ebben nem volt szerepem, de azért támogattam.
- Jó reggelt!- köszöntöttem, majd levágódtam mellé a helyemre.
- Neked is!- vigyorgott rám.
- Betti? - kérdeztem, mivel őt sehol se láttam.
- Megint megbetegedett.Már kezdek félni attól, hogy valami komolyabb baja van, mert mindig beteg.
- Szerintem csak simán nem akar suliba jönni.
- Jaj, már Regi! - rázta meg a fejét Viki röhögve.
- Kibékültetek Botonddal? - Váltottam témát.
- Aha, bár még mindig rezeg a léc, de kezdünk normalizálódni.
- Szóval, ez egy nyálas szerelem lesz?
- Nem, hiszen ismersz, utálom a nyálas dolgokat.
- Azért, nem áll tőled távol.
- Kövez meg, mert lány vagyok, és néha bírom a romantikus filmeket és számokat. Láttam az ablakból, hogy kint állsz, kire vártál?
- Ja, csak a húgomat ellenőriztem, hogy tényleg bent marad a suliban, mert őt ismerve, amint eltűntem, már le is lépett volna.
- Sajnállak, hogy neked kell rá figyelned. Anyád tudja miket művel?
- Nem, mivel miután apám lelépet, azóta nem önmaga, meg ott van a vőlegénye.
- Rám mindenben számíthatsz, de ne hívj fel éjszaka, mert nincs ásom.
- Miért kellene, hiszen nekünk van, és nagy a kert. - Viccelődtünk. Tudom, egyeseknek morbid a humoruk, de ez van. 8 órám volt, így elégé fáradtan estem haza, meg amúgy se akartam vitatkozni Izával,mégis rám talált.

- Mennyi apród van? - Támadt le.
- Hová akarsz menni?
- Csak lazulni a csajokkal, tizenegyre itthon leszek.
-  Nem hallottam jól, mit mondtál?
- Tízre itthon leszek.
- Khm!
- Kilenc..
- Iza!- förmedtem rá.
- Nyolc? Ez most komoly? 14 vagyok, nem várhatod el, hogy nyolcra hazaérjek.
- 14 évesen más lányok örülnek, ha egyáltalán elengedik őket, nem még azon vitáznak, hogy meddig maradhatnak. Suli időben eszedbe se jusson ilyen.
- Nem vagy az anyám, nem mondhatod meg mit tehetek, és mit nem.
- Tényleg nem vagyok az anyád, és ez egyben a szerencséd is, mert már régen megfojtottalak volna.
- Ádám tényleg tökre dedósnak fog tartani. - Csúszott ki a száján.
- Mi van Ádámmal? - Ezzel sikerült sokkolnia.
- Ma fellép az egyik bandájával.
- Ezt honnét tudod?
- Beszélgettünk, és ő írta, hogy nem ér rá a talira, mert ma az egyik hülye bandában fog dobolni, vagy valami ilyesmit írt.
- Szóval, azért akarsz te kint maradni tizenegyig? - Kapkodtam levegő után.
- Miért, szerinted mi más miatt?
- Szó, se lehet róla!
- Add a pénzt, és már itt sem vagyok, nem idegesítelek többet.
- Köszönöm a megtiszteltetést, de nincs pénzem.
- Vagy csak nem akarsz adni, mindegy, akkor is elmegyek!- vágta oda nekem, és szedte a táskáját, majd lelépett. Nem tudtam megállítani, mert gyorsabb volt nálam.

A szobámban keseregtem, amikor megcsörrent a mobilom. Ádám hívott, én meg felvettem.
- Remélem most örülsz? - Támadtam le, és nem hagytam, hogy megszólaljon. - A húgom most miattad eltűnt, mert elmondtad neki hol léptek ma fel.
- Én csak szimplán lekoptattam, mert enyhén nyomult. Meglátszik kitől tanulta, mivel te is éppen olyan vagy, mint a húgod. - Olvasott be nekem Ádám.
- Hol léptek ma fel?
- Sehol sem! - Vágta oda.
- Akkor miért mondtad a húgomnak?
- Azért, hogy vegye a lapot és leszálljon rólam.
- Ezzel koptattad le? Gratulálok! - Ingattam a fejem.
-  Amúgy idővel rájön, hogy a megadott cím egy háznak a címe, ami a tiétek.
- Mi van?
- Azt mondtam a fellépés helye, pont a ti házszámotokkal egyezik meg.
- Hogy te mekkora egy ....! - nem tudtam mit mondjak. A húgomnak fel sem tűnt az egyezés, de miért is tűnt volna fel. Még beszélgettem egy kicsit Ádámmal,de amúgy is csak szidtuk egymást, így nem sok értelmes hagyta el a szánkat. Este hazajött az idióta húgom, és bevágtatott a szobájába. Kicsit sértődött volt, mert elégé beégett a barátnői előtt, de majd kiheveri.