2 FEJEZET :)

BOCSI A HELYESÍRÁS MIATT :)

2 Fejezet

Az unokatestvér

Péntek lévén Bettinél gyűltünk össze csak csajos partira.

- Mit nézünk? – dobta fel közöttünk a kérdést Betti csak azért, hogy ne mindig azt nézzük, amit ő akar.

- Valami romantikus filmet – válaszolta Regina.

- Inkább sorozatot – mondtam unottan, mivel semmi olyan filmje nem volt, amit szívesen megnéztem volna, de sorozatból rengeteg.

- Melyiket? -  fordult felém Betti.

- Így jártam anyátokkal? – választottam ki a kedvencemet, mivel már vagy ezerszer megnéztem az eddig megjelent összes részt, de még mindig nem unom. Szerintem őket képtelenség megunni, mivel olyanok, mint a Jóbarátok.

- Oké! – egyeztek bele, így már indítottam is.A sorozatok az én asztalom, míg Bettié a filmek és Regina szokta az édességet szolgáltatni. Míg ott bámultuk a tévében a negyedik évadot, egyszer csak befutott Botond, aki nem egyedül érkezett, mert vele volt az unokabátya Andris és az unokaöccse Kevin is.

- Nem mondod, hogy ebben képes vagy más előtt mutatkozni? – állt meg előttem Botond csípőre tett kezekkel.

- Most mi a bajod a pólómmal? – néztem fel rá kábán a sötétben.

- Nincs ennél valami jobb? – ült le mellém miután üdvözölte a húgát meg Reginát.

- Nincs! – tiltakoztam, - már ötödikes korom óta hordóm és nagyon aranyos a kis pillangó – vigyorogtam.

- Kevin is itt van – suttogta a fülembe, mintha nem hallanám milyen hangosan beszél a konyhában Botond szüleivel.

- És? – sejtettem mennyire elpirultam, bár Boti tisztában volt mit is érzek az unokaöccse iránt. Még szép, hogy tudta, mivel örömmel ugratott vele a szemét.

- Adjak egy normálisabb pólót?

- De nem valami sátánosat! – csattantam fel.

- Ti meg miről pusmogtok? – hajolt közelebb hozzánk Andris, aki bejött a nappaliba a konyhából, míg öccse kint maradt még.

- Semmiről! – hazudtam, és gyorsan felrángattam Botondot a földről, hogy a szobájába eltűnve lecseréljem a felsőmet egy

,, jobbra”.

- Ez van, a többi mocskos – dobta oda nekem az egyik nem túl színes pólóját.

- Ehhez kutyanyakörv és lánc jár?– viccelődtem.

- Adjak azt is? – poénkódot.

- Van?

- Persze, kell?

- Most viccet félretéve, neked mi a fenének kutyalánc, hiszen nincs is kutyátok?

- Nem csak a kutyának kell lánc, tök sok embernek van a gatyáján.

- De minek?

- Mert tökre dizájnos.

- Gratulálok hozzá! – veregettem hátba.

- Siess! – tapsolt párat.

- Fordulj el! – kértem tőle.

- Minek?

- Mert át szeretném venni, vagy nézni akarsz közben?

- Úgy csinálsz, mintha nem láttalak volna már ……. , inkább elfordulok! – adta meg magát, mivel többségében nekem soha se tudott eddig nemet mondani. Eddigi rekordja egy teljes óra volt, mert utána mégis megcsinálta azt, amit nem nagyon szeretett volna, de én kértem rá. Mikor visszamentünk a többiekhez Kevin már ott ült pont a helyemen.

- A helyemen ülsz – mentem egyenesen hozzá.

- Sajnálom,de így jártál. – Kacsintott, és én teljesen megsemmisültem. Kevin olyan fiú volt, aki után mindenki megfordul, ha elhaladt mellettük. Mivel az osztálytársam, így órákon is sokszor kalandozik felé a tekintetem, ami nem bűn, mivel nagyon szép látvány.

- Akkor sajnos új helyet kell keresnem – mondtam szomorúan, és leültem Regina mellé.

- Ott jobb? – kérdezte Kevin rám mosolyogva, amitől már TKO-s kiütés voltam.

- Aha! – mondtam vigyorogva.

- Mit néztetek? – érdeklődött András kényelmesen elhelyezkedve a kanapén, mellette az engem figyelő Botonddal.

- Így jártam anyátokkal – válaszolta Regina kicsit álmosan.

- Meg se kérdezem kinek az ötlete volt – dobott meg Botond egy párnával, amit vissza is dobtam.

- Hé, a házban nincsen dobálózás! – szólt ránk Bettina  anyukája.

- Félted anyuci a vázákat? – szólt ki neki drága fia, amitől belőlünk kitört a röhögés. Erre az anyjuk nem tudott mit válaszolni, így inkább folytatta a kinti dumapartit Kevinnék szüleivel. A továbbiakban a nagy kanapén elterülve néztük tovább a sorozatot.

- Itt maradsz éjszakára? – suttogta Botond a fülembe.

- Igen! – Vágtam rá a választ, - de Bettina miatt.

- Összetöröd a szívemet, te kis boszorkány!

- Boszorkány? Szerinted, ha boszi lennék, akkor itt dekkolnék a kanapétokon? Amúgy meg mutass már a lányról képet, mert kivi vagyok.

- Aki túl kíváncsi az hamar megöregszik, és én nem akarom, hogy hamar megöregedj. – Ölelt át.

- Köszönöm! – nevettem fel, talán kicsit hangosan is, mert Bettina felénk fordult, de hamar megunta.

- Ha meggondolnád magad, és este átjönnél, akkor talán mutatok róla képet. – Folytatta Botond. Tudom, egyesek ezt félreérthetik, de mi tudjuk, hogy csak barátok vagyunk, és azok is maradunk. Olyan éjfél körül hívott fel Ádám, aki kicsit becsípett, így azt se tudta kit hív fel. Amúgy ő nem részeges, csak elmondása szerint boldog modern fiatal, aki bulis beállítottságú.

- Ideje lenne menni! – tápászkodott fel a kanapéról András.

- Nem hagyhatjuk magukra a csinos csajszikat – nézet rám nagy boci szemekkel Kevin.

- Csinos vagyok!- ujjongtam.

- Reginára mondta, - törte le a jó kedvem virágát Botond ezzel a meg szólalással.

- Haha!- vicsorogtam rá Botondra, akit szórakoztatott égő helyzetem.

- Jó éjt! – köszöntek el tőlünk, és sajnos haza mentek, pedig szívesen partiztam volna még Kevinnel. Azt hiszem, a fantáziám enyhén mocskos.

- Nem alszol velem?- rántott le maga mellé vissza Botond, amikor megindultam Regináék után.

- Ha akarsz, akkor aludhatsz vele is, nem haragszom meg – szólt vissza Bettina.

- Eleget vagyok vele, meg horkol és nagyon hangosan – mondtam a lányoknak.

- Te meg rugdosó pöttöm tündér vagy – lökött meg egy picit.

- Nem is! – kértem ki magamnak.

- Inkább menjünk, a mocskosabb részleteket már nem várom meg – tűnt el Regina, akinek ennyi is bőven sok volt belőlünk.

- Amúgy az én szobámban van a pólód - emlékeztetett eme kis apróságra.

- Nyertél!- adtam meg magam, mivel az a kedvenc pólóm. Lezuhanyoztam gyorsan, és jó éjszakát kívántam a szüleiknek, akik már alig álltak a lábukon.

- Mi tartott eddig? – kért számon Botond, amikor beléptem a szobájába.

- Letusoltam, meg beszélgettem a szüleiddel.

- Már értem, amúgy nem tudtál volna sietni?

- Ismered anyádat? Tudod mennyit képes beszélni, nagy pofátlanságnak lett volna tőlem otthagyni őt. – Mentegetőztem.

- De engem pofátlan módon megvárattál.

- Most ezen akarsz vitázni? – meredtem rá döbbent képpel.

- Akarsz ezen vitázni? – kérdezett vissza.

- Nem, és remélem te se, mert álmos vagyok. – Feküdtem le az ágyra.

- Mindjárt visszajövők! – ígérte meg.

- De siess, mert ha bealszom, akkor engem négy ágyú se fogsz tudni felkelteni – kiabáltam utána. Szerencsére még ébren voltam, amikor visszatért.

- Látód ilyen, amikor az ember siet, nem áll le feleslegesen csevegni senkivel – feküdt le mellém az ágyba, és elkezdte megkeresni a barátnőjének a képét.

- Uram Isten! – kiáltottam fel, amikor megláttam a lányt. – Ezt meg hol szedted össze?

- Az egyik fellépésen oda jött beszéltünk, a többit meg képzeld el.

- Ha a szépség bűn lenne, akkor bizony ez a csaj nagy bajban lenne.

- Ja, nekem is bejön.

- A fogai is szépek – dicsértem meg.

- Majd megmondom neki, hogy a másik húgomnak bejönnek a fogaid.

- Örülni fog neki, mert tényleg szépek. Kérdezd majd meg tőle hová jár fogdoktorhoz.

- Nem felejtem el – ígérte meg. Pár perc után már mindketten mélyen aludtunk.