4. Fejezet Múltbéli ismerős

4. Fejezet

Múltbéli ismerős

Az ember nem tudja megváltoztatni a múltját. Bármennyire kiszeretné törölni a rossz cselekedeteit képtelen rá, mivel a múltunk adta a kialakult életünket és ezzel a jövőnket. 8 vagy már 9 éve ismerem Botondot, és már millió dolgot megéltünk együtt. Voltak szép napjaink, de olykor bizony beborult az ég, és elégé rendesen összekaptunk. Az olyan pillanatokat szívesen kitörölnénk, vagy amikor megismerte Tinát. Róla már meséltem, vagyis említettem a nevét egypár alkalommal. 2 éve volt a barátságunk mélypontja, amikor azt hittük mindennek vége, de sikerült megmentenünk. Emlékszem akkor voltam 15 éves, és egy természettudományi versenyre készültem, amikor elkezdett furcsán viselkedni. Alig találkozott velem, sokáig kimaradozott, sőt olyan is előfordult, hogy haza se ment. Ez a furcsa viselkedés az anyjának is feltűnt, számon kérte rajta, és ahelyett, hogy minden helyre jött volna, inkább még rosszabbra fordult. Rá lehet fogni, akkor élte a lázadó kamasz korszakát, de ez több volt nála. A banda is abban az időben alakult meg, amiben Ádám az unokatesóm is becsatlakozott. Először nem tudtam miért marad ki éjszakánként, de aztán Ádám elmesélte, hogy az egyik volt bandataggal közismert néven csak Öcsivel elkezdett verekedni pénzért. A történet tisztára úgy festett, mint a Gyönyörű sorscsapásban, csak itt veszélyesebben, és majdnem rossz vége is lett. Ha András meg én nem lépünk közben, szerintem vasárnapi programom az lenne, hogy a sírjához vinnék ki friss virágot. Az unokabátya helyre tette, és az anyjuk se tudta meg a dolgot, így ez örökre a mi kis titkunk marad. Még azt is megtudtuk, hogy ehhez az egészhez nem csak Öcsinek, de az akkori barátnőjének is köze volt, vagyis Tinához. A csaj egy két lábon járó földre szállt gonosz, ami még csak pluszban növelte a bajokat. Magam se tudom miért, de Botond hirtelen észhez tért és minden helyre állt. Bejárt a suliba, nem maradozott ki későig, az anyjával is normálisabban bánt, a húgát se hanyagolta el, sőt engem se.

- Jó reggelt! – ébresztett fel Botond.

- Mennyi az idő? Milyen nap van ma? – törölgettem meg a szemeimet, hogy kicsit tisztuljon a kép.

- 9 óra múlott 5 perccel, és szombat van.

- Nincs valami dolgod? – ültem fel az ágyamban.

- Ma nincs, szóval mihez lenne kedved?

- Eljössz velem vásárolni? – dőltem vissza mellé.

- Valami más? – nézet rám könyörgően.

- Ma úgy terveztem elmegyek vásárolni Bettivel, Reginával és talán még Barbarát is elhívjuk.

- Utána?

- Estig nézelődnénk, kajálnánk, beülnénk egy jó filémre és csak aludni jönnék haza, vagy még azért se.

- Szóval egész napos szórakozás lesz nélkülem?

- Ha akarsz, akkor felőlem jöhetsz. Csak szerintem nem bírnád ki sokáig a húgoddal meg velem miközben cuki ruhákat válogatnánk.

- Szerintem már a jelenlétemmel megtudnám akadályozni, hogy megint valami ocsmány göncöt vegyél. – Ezzel arra utalt, mennyire elmaradott az ízlésem ilyen téren, míg az övé fényévekkel jobb.

- Na, mit mondasz?

- Benne vagyok, de csak akkor, ha például Norbi is jön, vagy Ádám.

- Kevin kikötés mikor lesz?

- Szerintem ő még nálam is később menne el veled vásárolni, maximum, ha jól megfizeted.

- Öltözz fel, és húzzunk le reggelizni! – parancsoltam rá.

- Így miért nem mehetek le? Nem vagyok elégé szexi?

- Itthon vannak a szüleim, bár alszanak, de nem kockáztatok.

- Pedig szívdöglesztő vagyok így – rázta meg szomorúan a helyét. Kicsit később sikerült összeszednem Bettinát, aki még mélyen aludt, majd Reginát is. Náluk mindig jókor jön egy kiadós vásárlás, és hidegen hagyja őket a fiúk jelenléte. Barbinál kicsit nehezebben ment a dolog, mivel neki alig volt hozzá kedve, meg Norbival is összekapott kicsit. Ekkor lépet közbe a szokásos duma arról, hogy a vásárlás majd jót tesz. Ez egy bizonyos részben baromira nagy hazugság, de másrészről elégé hasznos.

- Én választhatok filmet?- fordított magával szembe Ádám hirtelen.

- Rendben, de nem horror és nem valami 18 karikás – kötöttem ki.

- Biztos tele lesz sok okossággal, pláne hogy Ádám választja!– szólt be neki Regina.

- Ezt még lejátsszuk!- bökött az ujjával barátnőm felé az unokatesóm.

- Nézd kik csatlakoztak! – lökött picit meg Botond jelezve Kevin meg András is eljött, pedig őket nem is hívtam. Én nem, de ő igen.

- Te mekkora egy szemét vagy! – nevettem el magam.

- De egy nagyon helyes szemét –javított ki.

- Arra kezdjünk légyszi! – könyörgött nekünk Bettina miután túl voltunk Kevinnék köszöntésén.

- Miért? – meredt mindenki rá.

- Ott van egy tökre helyes pasas – válaszolta, mire kirobbant belőlünk a nevetés.

- Menjünk! – indultam meg viccből az irányba , de Botond hátulról elkapott, hogy ne tudjak tovább menni.

- Csak lassan a ....., neked itt van a fiúd – suttogta halkan, hogy rajtunk kívül más ne hallja, bár a zaj így is elnyomta volna.

- Ki az? – adtam az értetlent.

- Elég gyorsan tovább léptél – vigyorgott, de valami miatt hamar az arcára fagyott a vigyora. Nem tudtam mi történt, hogy mitől változott meg, amíg megfordulva szembe találtam magamat Tinával és a nővérével Vandával. Ők is kiszúrtak minket.

- Na, ne!- sziszegtem idegesen, és egyre csak nőtt bennem az ideg, amikor megindultak felénk.

- Nyugodj meg!- parancsolt rám Botond.

- Mi a baj?- érdeklődött Norbi.

- Nincs semmi, csak menjetek előre, majd megyünk utánatok – mondtam neki, és nehezen, de otthagytak minket. Biztosítottuk őket a mobiljaink be lesznek kapcsolva, meg sietünk, szóval menjenek csak. András inkább ott maradt velünk, mert valahonnét Öcsi is felbukkant és úgy tűnik időközben elégé összemelegedet a kis Tinácskával.

- Nem hittem, hogy itt találkozunk újra – szólalt meg elsőnek Tina.

- Én meg nem hittem, hogy újra találkozunk – morogtam, és próbáltam kiszabadulni Botond szorításából, aki tudta, ha elereszt én neki megyek.

- Még mindig verekszel? – érdeklődött Öcsi, de nem tőlem hanem Botondtól.

- Nem, mert van jobb dolgom is – válaszolta neki lazán.

- Ez a kis hogy is hívják ugye? – lépet hozzám közel Tina.

- Van nevem is!- kértem ki magamnak.

- Kit érdekel! – ingatta a fejét az a boszorkány.

- Szólj a barátnődre, hogy állítsa le magát – kérte Botond.

- Nem a barátnőm – túrt bele a hajába Öcsi.

- Szóval még arra se vagy jó, hogy a barátnője legyél – csipkedtem picit meg a hárpiát, akinek erre elborult valami ott bent.

- Nagyon gyorsan vegyél vissza aranyom, vagy én veszek vissza belőled – fenyegetett meg.

- Hú, de megijedtem! – fújtam egyet.

- Fejezzétek be, nem kell a fesztivál! – szólt ránk Vanda, aki ezek között az ész, mivel a másik kettő csak szánalmas csótány, még eltaposni se érdemes őket.

- Mindenki menjen a saját dolgára, és elég nagy ez a hely, hogy ne fussunk össze – folytatta András, aki megtudta őrizni a higgad gondolkodását.

- Még nem végeztünk, mert ezzel a kis tündérrel még elszámolni valóm van – élesítette a karmait az a hárpia.

- Nekünk nincsen semmi elszámolni valónk.

- Oh, dehogy nincs!- csettintett egyet és úgy nézet rám, hogy ha a szemmel ölni lehetne, akkor bizony már alulról szagolnám az ibolyát.

- Eressz el!- szóltam oda Botondnak, aki most valamiért engedelmeskedett a kérésemnek. – Gyorsan mond mit akarsz, mert még van rajtad kívül más elintézni valóm is. – Mikor befejeztem a mondandómat már csak annyit láttam, hogy valami közeledik az arcom felé. Ez a szemét bemosott nekem egyet, és még élvezte is. – A fenébe, vérzik az orrom – nyavalyogtam, mivel nem volt valami kellemes érzés. Miközben az orromat fogtam leléptek.

- Tudtam, hogy ez lesz, én megmondtam!- jelentettem ki Botond.

- Ott kellet volna hagyni őket – helyeselt Andris is.

- Basszus! – sziszegtem, - van zsebkendőtök?

- Mutasd mennyire vészes? – egyenesített ki az összegörnyedt testtartásomból. – Láttam már ennél vészesebbet is, mossuk meg.

- Botond, én visszamegyek a többiekhez, de eszetekbe se jusson utánuk menni. – Figyelmeztetett minket András, és magunkra hagyott minket. Nagyon sokan megbámultak minket, de legfőképpen engem, mivel én voltam az elszenvedő alanya ennek a galád támadásnak. A lányvécébe egyedül mentem be, míg ő kint maradt és fel-alá járkált idegességében.

- Hogy festek?- kérdeztem meg tőle is, bár a tükörben már felmértem mennyire rémesen festek.

- Akarod tudni?

- Nagyon gáz szerinted is? – hajtottam le a fejemet.

- Nem annyira, - próbált vigasztalni, - ha lehajtod a fejedet nem is látszik – viccelődött, amivel mosolyt csalt az arcomra.

- Ezzel adta vissza, amit tőlem kapott, amikor érted mentünk arra a sötét helyre Andrással.

- Tudom! – bólintott, - és ne hidd, hogy elfelejtettem.

- Remélem a történelem nem ismétli meg magát.

- Nem, eszemben sincsen megint átélni azokat a szörnyűségeket ismét.

- Szeretlek! – öleltem meg szorosan.

- Én is!- mondta, majd pár percig csak ott álltunk ketten kizárva a világot. Bettina már megint hiányol minket, így rákezdett a hívogatásokra meg az üzenetek küldözgetésére. Más választás hiányában megkerestük őket.

- Veled meg mi történt?- jött oda hozzám sebesen a bátyám.

- Elestem – hazudtam.

- Ennyire? – vizsgálta meg az orromat Norbi.

- Nagyon szerencsétlen vagyok – magyaráztam.

- Mi történt valójában? – fordult Botond felé a tesóm, mivel rájött belőlem úgyse tudja kiszedni.

- Összetalálkozott egy ajtóval, majd elesett – szépített még a hazugságon.

- Elégé csúnya – állapította meg Regina.

- Van alapozom,adjak? – ajánlotta fel Barbara.

- Kösz, megvagyok nélküle – emeltem fel a kezemet jelezve,,köszi de távol álljon tőlem a használata”.

- Nagyon fáj? – érdeklődött kedvesen Kevin, mire Ádám megnyomta.

- Nem!- sziszegtem, mert amúgy baromira fájt, és még a könnyeim is majdnem kijöttek. A napom másik része jobban telt, mivel pár óra után már el is felejtkeztem a fájó orromról. A napot egy elégé akció dús filmmel zártuk, bár a Tinával folytatót kedves kis összecsapásom is annak számított.

- Mikor lesz már vége?- takartam el a szememet, mert éppen sortűzben volt az ellenfél meg az ellenség. Ennyi ésszel még foci meccset is nézhettünk volna.

- Már nincsen sok vissza – mondta Kevin és megfogta a kezemet. A hülye zaj miatt alig hallottam mit mondott, de ki tudtam venni azért. Tiszta romantikus volt, vagyis másoknak annak tűnt volna, de nekem távol állt tőle. Össze voltam zárva másokkal, zaj volt, kényelmetlen helyen ültem a vett szatyrokkal és visszatért a fájás az orromba. Amúgy meg a másik kezemmel Botond kezét szorongattam, ami kezdett elfehéredni, így elengedtem egy pillanatra.