6.Fejezet Karácsonyi buli

Boldog Mikulást, így utólag :) remélem sok ajándékot kaptatok <3 

6.Fejezet

Karácsonyi buli

 

A napok szálltak, és minden ment a maga kerékvágásában, bármennyire is rémes volt. A szüleik komolyabbra fordították azon szándékaikat, hogy végérvényesen is megszabaduljanak a másiktól. Betti megváltozott, de sajnos nem a jó irányba, hanem az ellenkezője felé. Ő lázadással dolgozza fel ezt a traumát, míg Botond próbál erős maradni, de ő is tökéletesen tisztában van azzal az apró ténnyel, nem fogja tudni sokáig elfojtani az érzéseit.

- Mit találtatok ki a karácsonyi bulira? – várt tőlünk ötleteket a diákparlament hivatalos elnöke. Diákparlamenti képviselőként muszáj volt megjelenem az ülésen Reginával együtt. Míg engem az eszem, addig Reginát a kinézete és népszerűsége miatt választották meg.

- Én azt találtam ki, hogy mi lenne, ha karácsonyi számokat hallgatnánk és kis lufikat dobálnánk egymásnak – jött a remek ötlet Reginától, mire mindenki ledermedt egy pillanatra.

- Te ennyire hülye vagy, vagy csak megjátszod? – támadt neki az egyik évfolyamtársunk.

- Van jobb ötleted?- támadt vissza barátnőm, így ezek elkezdték egymást marni.

- Szerintem hívjuk meg Viki unokatesójának a bandáját – köpte be az egyik végzős, aki jól ismerte Ádámot.

- Jó ötlet, amúgy is a tavalyi buli tökre bejött mindenkinek. – Bólintott rá az elnökünk, de ez várható volt, mivel ő is elégé nagy Sons of Darkness fanatikus. Eddig Darkness volt, de most megint más lett a banda neve.– Ki szervezi be őket?- fordult körbe.

- Majd én! – jelentkezett az, akinek eszébe jutott az ötlet, miszerint az unokatesóm bandájának kellene fellépni. Szerintem Botond nem fog belemenni, és nélküle a banda elégé keveset ér, hiszen ő egy pótolhatatlan figura, a csapat lelke. Visszatérve a termünkbe megkezdődött a következő óra.

- Mi van? – fordult dühösen hátra Betti, amikor megböködtem.

- Azt tervezik, hogy megkérik a fiúkat lépjenek fel a karácsonyi bulin – újságoltam el neki miről volt szó még pár perce az ülésünkön.

- Ha megtudjátok győzni a bátyámat, akkor sok sikert hozzá, de szerintem neked még kútba is ugrik.

- Ezzel pontosan, mire akarsz célozni? – Kezdett az agyamra menni ez az új énje, amiből enyhén kiveszett a kedvesség.

- Ne néz vaknak!- vicsorgott, de szó szerint értve. – Ölelgetések, egy ágyban alvás, puszi meg a többi. Szerinted mi ez? Közlöm veled, hogy ez távol áll a barátság fogalmától, te kis olcsó k…..a! – ordibálta magából kikelve tanóra közben. Hirtelen állt fel, és senki se sejtette mire készül, bár gondoltam ellenem fog tenni valamit. Ha ilyen könnyen ki tudnám találni mindig, akkor bizony lottóznom kellene, mert ezt eltaláltam. – Figyelem, mindenki! – zavarta meg az órát és felállt a székére.

- Fejezd be!- szóltam rá.

- Hiszen még csak most kezdtem belejönni. – Röhögött fel gúnyosan.

- Ott meg mi folyik? Azonnal szálljon le! – parancsolt rá a tanár, de Bettinát nem érdekelte.

- Ugye mindenki ismeri Miss Tökéletest, vagy akad, aki nem?- mutatott a kezével rám, mire mindenki felénk nézett. – Akinek nem rémlene ez a kis szürke egér, hát bemutatom Viktóriát a volt legjobb barátnőmet. Azt hiszi magáról, hogy olyan szép, pedig nem is, sőt gázul néz ki. A helyébe zsákot húznék a fejemre, amikor emberek közé mennék, mivel nála nincsen ocsmányabb. Az orra nem azért lett ilyen, mert elesett, Tina is megmondta, hogy ő verte be, mivel szétszedte őt meg a bátyámat. Én lányok a helyetekben félteném a pasijaimat és a fiú testvéreiteket, mert ez a szemét kis pióca tönkreteszi őket, sőt még el is veszi tőletek. Különösebben te vigyáz Kevin, mivel most rád vetette ki a hálóját – vágta oda az unokatesójának, amivel még ennél is jobban a mélybe taszított engem.

- Hogy te mekkora egy szemét dög vagy!- álltam fel, hogy a székem is hátra dőlt.

- Nálad nem nagyobb!- hajolt közelebb hozzám, mire egy elégé erős kézlendítéssel képen töröltem. Tudom, nem megoldás, de annyira felhúzott, képtelen lettem volna nem megtenni.

- Honnét ismered te Tinát?- kérdeztem rá az előbb hallottakra, és reméltem nem arról beszél, akire én gondoltam.

- Mi közöd neked hozzá? Nem volt neked elég, hogy tönkre tetted a bátyám kapcsolatát vele, sőt még ki is használtad szegényt? Tina elmondta miért is viselkedett furcsán 2 évvel ezelőtt Botond, te szemét ribanc!

- Kifelé! – ordibálta el a tanár magát, - az én órámon nem lesz több ilyen. Ellenőrzőket elő, most!- követelte tőlünk.

- De én nem csináltam semmit! – tiltakoztam.

- Mi van félsz egy beírástól?- gúnyolódott Bettina.

- Veled ellenben én nem az utcát akarom pucolni reggeltől egészen estig – vágtam a képébe dühösen. Igaz a mondás, hogy legjobb barátnőkből lesznek a legnagyobb ellenségek. Mivel a tanár nem fogadott el semmiféle mentséget, így ki lettünk kergetve egy beírással az ellenőrzőnkbe a folyosóra. Óra után kicsit piros szemmel mentem vissza a terembe, mivel kint ülve a földön kitört belőlem az, amit próbáltam sikertelenül elfojtani magamból. A napjaim ezek után rémesen ugyanilyenek voltak. Betti beszólt, kibeszélt a hátam mögött, vagy mellettem úgy, hogy én is halljam miket dumál rólam. Egy ideig nem törődtem vele, mivel Regina mellettem állt, és miatta senki se kezdett el szívózni velem, pedig Betti csak is azt akarta, hogy kiközösítsenek. A szüleim a beírásomra csak annyit írtak a mi kis kommunikációs falunkra, hogy csalódtak bennem. Ez is bőven elég volt az összeomláshoz. Magamra maradtam, és senkit se érdekelt mi van velem, vagy mi lesz. A szüleim dolgoztak, meg segítettek a hajléktalanokon, Betti megkeserítette az életemet, Botond magasról tett rám, a szüleik a válással voltak elfoglalva, míg bátyám szokásához híven messziről elkerült. A karácsonyi buli napján Reginával beszélgettem, amikor Betti nekem jött direkt, és mocskos módon még élvezte is, hogy elestem miatta.

- Nem ütötted meg magad? – segített fel a földről Regina.

- Viki, jól vagy?- szaladt oda hozzánk Kevin.

- Igen, csak kicsit bevertem a kezemet – nyöszörögtem, mivel a ,,kicsi” alatt azt értettem, ,,nagyon”.

- Ennek a lánynak elmentek otthonról! – állapította meg Kevin.

- Csak a szülei válása miatt ilyen – keltem a védelmére a volt legjobb barátnőmnek, aki leégetett az egész osztály előtt, és még Kevinnek is elmondta mit érzek iránta, vagyis figyelmeztette.

- Ebből elegem van!- toporzékolt dühösen Regina. – Észre se veszi, de úgy viselkedik, mint egy nem normális. Képes rajtad levezetni a fájdalmát, pedig te semmiről se tehetsz.

- Reginának igaza van ebben. Nem rajtad kéne bosszút állnia azért, mert haragszik a szüleire. – Nézet rám aranyosan Kevin, és a fájdalmam tovább szállt.

- A tanárok se tudnak vele semmit se kezdeni, rátok meg még úgy se fog hallgatni, ha beszélnétek vagy ordibálnátok vele. Majd megnyugszik – bizakodtam.

- Addigra te már gipszben leszel, - humorizált Regina.

- Délután jön a banda, és akkor beszélek Botonddal – fogta meg a vállamat álmaim hercege. Nem tudtam neki ellentmondani, így hagytam tegyen azt, amit jónak lát. Három után kicsit unottan mentem vissza egyedül a suliba, mivel kötelező volt megjelenem, bár szívesen cseréltem volna bárkivel, mert minden lelki erőm elhagyott.

- Már azt hittem el se jössz – ült le mellém a lelátóra Regina.

- Muszáj volt, pedig szívesebben maradtam volna otthon egyedül.– Néztem rá unottan, majd az ideiglenes színpadot fürkésztem, hátha meglátom Botondot.

- Mondtam már neked, hogy Ádám egy tapló?- böködött meg barátnőm.

- Mindent mondtál rá, de idézem ,,tapló”, még nem szerepelt az eddigiek között. – Mosolyogtam.

- Na, akkor most már ez is felkerül a listára!- tapsolt kettőt.

- Megint mit művelt? – félve kérdeztem rá, mivel ismervén a hibbant unokabátyámat, mindig tudott újat produkálni.

- Flörtöltünk egymással, amikor közölte velem, elfelejtette feltenni a szemüvegét, és nem látta kivel beszélt. Most szerinted ez mégis micsoda, ha nem taplóság? – várt tőlem valami okos választ, de szó szerint szóhoz se tudtam jutni, mert felbukkant Ádám és ezek ott folytatták a vitát, ahol abbahagyták.

- Ádám! – szakítottam félbe őket egy pillanatra.

- Mond!- tolta arrébb Reginát, ami a lánynak nem tetszett, mivel már nagyon beleélte magát a szituációba.

- Hol van Botond?- érdeklődtem.

- Kevinnel beszélt még az előbb, de gőzöm sincs! – rázta meg a fejét. Én pedig csak akkor kapcsoltam miről is beszélhetett vele Kevin. Hát, persze, hogy rólam. A folyosón még hallani lehetett pár elő karácsonyi számot, amivel a buli hangulatát adták meg a szervezők. A két vitázó srácra a fiú vécétől nem messze bukkantam rá, de egyből elhalkultak, amikor megláttak engem.

- Megzavartam valamit?- szólaltam meg elsőnek, mivel nagyon úgy látszott egy ideig biztosan senki se lett volna képes kinyögni egy normális mondatot, vagy egy szót.

- Éppen Bettiről beszéltünk – árulta el Botond. – Igaz, hogy neked ment, meg miatta kaptál beírást? – kért tőlem megerősítést, mintha nem hitte volna el az unokaöccse szavait.

- Igen!- vágtam oda neki, bár vacilláltam pár percig mit mondjak neki.

- Te tudhatnád, min megy most keresztül, és cserbenhagyod, aztán csodálod, hogy így viselkedik veled. Gratulálok, hát szép kis barát vagy!- a várt vigasztalás elmaradt, mert helyette inkább nekem támadt.

- Tudom is, és ez nem igaz, mert eszembe se jutott cserbenhagyni, sőt én vagyok a dühlevezetésének egyetlen célpontja. – mondtam érthetően.

- Miért Kevin mondja el helyetted, ha neked bajod van a húgommal? Már idáig is eljutottatok? A következő az lesz, hogy majd Kevin fog helyetted beszélni és gondolkodni is, mert képtelen leszel rá? – Szórt szikrákat a szemeivel Botond. A régi jó barátomnak már nyoma se volt a szavai mögött, mivel felváltotta egy hideg szemétláda. Elé lépve azon tanakodtam képen vágjam, vagy inkább hagyjam, és mivel belül tudtam, nem gondolja komolyan egyetlen egy szavát se, ezért nem csináltam semmit.

- Elmondhattam volna, ha nem kerültél volna, mint egy leprást. Kevinnel sehová se jutottunk, és tudok önállóan beszélni, sőt még gondolkodni is. Nem szorulok rá, hogy a szememre vess bármit is, mivel nincs jogod kioktatni engem. Amúgy meg elmondhatnád a kedves testvérednek, hogy nem én miattam lettél két évvel ezelőtt olyan más, hanem Tina miatt. Én próbáltam, de nemek nem hitt, mivel engem okol valami olyanért, amit nem követtem el. Mellékesen amiatt is engem hibáztat, hogy elhanyagoltad, de most már örülhet, mert már csak neki leszel a testvére. Amíg nem tér vissza a régi Botond, addig kerülj el messziről. – Fordultam meg, és fájó szívvel, de visszamentem a még megmaradt barátnőm mellé. A banda fergeteges formát nyújtott, amitől másoknak jobb kedvük lett, míg nekem nem. Aztán Regina lehívott táncolni, és rájöttem semmi értelme keseregnem. Őrült módon táncoltam, de legalább volt egy jó pár órácskám, amit Regina még színesebbé tett.