12. Fejezet - Barátnőm Bogi :)

12. Fejezet

Barátnőm Bogi

Muszáj volt átmennem hozzájuk. Tudom, ez egy nagy őrültség volt a részemről, de látni akartam őt. Még magamnak se mertem bevallani, mennyire hiányzott. Bogival már 1 hónapja alkottak egy párt úgy, hogy egyszer se érdeklődött felőlem. Azóta jobb lett a viszonyom Norbival, akivel rettegünk az új családtag érkezése miatt.

- Viki, mit keresel itt? – nyitott nekem ajtót Botond.

- Nem mit, hanem kit – javítottam ki, – a húgodat.

- Bettina a fürdőben van, és éppen rá várok. – Mondta nekem, és arrébb állt, hogy be tudjak menni. Alsógatya volt rajta, meg egy fekete póló. 

- Jaj, de jó! – suttogtam halkan.

- Mi újság veled? – érdeklődött.

- Ha érdekelt volna, hogy mi újság velem, akkor fogtad volna magad és átjöttél volna, vagy írtál volna. – Bunkóztam picit, sőt nagyon.

- Bocsi, de sok dolgom volt. – Üres kifogással próbálta megmenteni magát, ami elégé átlátszóan hatott.

- Vagy csak lefoglalt egy bizonyos személy.

- Bogi nagyon jó fej, és ha megint normális leszel, akkor te magad is megismerheted őt.

- Én normális vagyok, csak azt nem értem, hogy hol rontottuk el ezt. Minden olyan szép, sőt csodálatos volt, de aztán rájöttem, mi már nem vagyunk azok, akik régen voltunk.

- Nem az én hibám! – jelentette ki.

- Ti miről csevegtetek? – jött ki végre a fürdőből Betti.

- Majd ha felnőttél, akkor kérlek, értesíts róla. – Vágja nekem oda Botond, és már el is tűnik.

- Beszélhetnénk? Ráérsz? – nézet reménykedve Bettinára.

- Sajnos Edward, már eddig is mellőzve volt, nem tehetem meg vele, hogy megint dobom. Tudod, ő egy vámpír, és csillog a napfényen, de jól csókol.

- Megint kialudt az égő a szobádban? - Tudtam,ez is egy kifogással jön nekem.

- Ja!

- Ezzel arra akartál célozni, hogy menjünk és vegyünk?

- Ja! – Mosolyog rám nézve, majd hozza a cuccait. Egy vagy két órán keresztül keresgéltünk égő után. Mikor már minden reményünk oda lett volna, hirtelen megpillantottunk egy kis boltot, ahol akadt lámpába való égő.

- Ebbe a hülye cipőbe szétment a lábam – nyavalygott Betti, ahogyan beértünk a házuk ajtaján.

- Hol voltatok?- hallottuk meg Betti anyukájának hangját a konyhából.

- Csókolom! – kiabáltam oda neki.

- Konyhába. Most!- parancsol ránk, mi pedig engedelmes gyerekmódjára megyünk be hozzá. – Merre jártatok? – ismétli megint meg a kérdését.

- Égőt vettünk – árulta el neki Betti.

- Viki, hát téged is lehet végre látni. Mi újság anyukáddal? – kérdezi kedvesen, és mutatja nekem, hogy foglaljak helyet. A válás óta nem voltam itt, így nem tudtunk beszélgetni, bár kétlem, hogy velem akarta volna megtárgyalni. Belegondolva maximum pár sértett emléket mondott volna el, vagy valami hasonlót, nem pedig az egész történetet.

- Jól van, az előbb beszéltem vele telefonon, mivel nagyon eltűntem otthonról. Megnyugtattam, hogy csak a szomszédban vagyok, és nem kell aggódnia.

- Milyen most, hogy mindig otthon van?

- Furcsa, és nehéz is, mert megszoktam az egyedüllétet.

- Hagylak benneteket beszélgetni, addig randizom egyet Edward cuki vámpírral – hagyott ott engem az anyjával.

- Mindjárt lehet vacsorázni! – kiabál utána az anyja. – Itt maradsz?

- Nem is tudom, anyukám már vár rám.

- Anyád tud nélkülözni még egy órára, szóval maradsz. Amúgy itt van Botond barátnője, hogy is hívják?

- Bogi – segítettem ki.

- Nem tudom, mit szeret, meg furcsa ez a helyzet, hiszen eddig egyetlen egy barátnőjét se hozta haza. Most mit kell csinálnom?

- Kedvesen elbeszélgetni vele, érdeklődni a tanulmányai felől, és eltervezni hogyan fognak kinézni az unokák. Az én anyám is ezt csinálta mindig, amikor Botond nálunk volt, vagy amikor meglátta Kevint.

- Kevin? Ki az a Kevin? Botond unokatesója, András öccse?

- Igen, pontosan! – tapsoltam egyet. Vacsoráig beszélgettünk pár dologról, amolyan anya-lánya stílusban, bár nem ő az anyám, mégis úgy éreztem, mintha az lenne.

- Kész a kaja! – kiabálta el magát Botond anyja, mire a többiek is asztalhoz ültek.

- Ez meg micsoda? – böködte meg a villájával a húst Betti, mintha attól rettegne, életre kell és visszatámad.

- Viselkedj már!- szólt rá az anyja, és elárulta neki mit is eszik pontosan.

- Viki, te mit is keresel itt pontosan? – szólt hozzám Botond.

- Átjöttem a barátnőmhöz, és az édesanyjához, talán baj? – ráncoltam a homlokomat.

- Nem! – vágta rá és egy sima vállrándítással véleményezte.

- Bogi, te is arra az egyetemre jársz, ahová Botond? – kezdett kedves csevegésbe az anyjuk, hogy jobban megismerje a fia barátnőjét.

- Igen, és ott ismerkedtünk meg – válaszolta vigyorogva a lány, bennem meg felment a pumpa, de inkább nem csináltam jelenetet. A továbbiakban is csak hallgattam Bogi válaszait a feltett kérdésekre, miközben azon gondolkodtam vajon miért jobb ő, mint én.

- Olyan csendes vagy ma. – Állapította meg Betti.

- Ahelyett, hogy a pasiddal lehetnél, te inkább itt dekkolsz nálunk. Mi van, csak nem elmúlt a nagy szerelem? – nézet rám gúnyosan a bátya.

- Valami elmúlt, de az nem a Kevint érzett érzésem volt. – Vágtam neki vissza, amitől tátva maradt a szája.

- Viki, ugye? – kérdezte Bogi.

- Viktória, a barátaimnak Viki – mondtam egy kis haraggal.

- Te most hányadikas is vagy? – érdeklődött megint, pedig jobb lett volna, ha Bettit próbálja meg kifaggatni.

- 11, Betti osztálytársa – feleltem normálisabb módon.

- És az én fogadott húgom – bökte ki Botond, amitől megállt a villa a kezembe. Egy pillanatig haboztam, hogy megfogva beleállítsam, de aztán rájöttem, nem utálom annyira, és nem is akarom őt bántani. Inkább elengedtem a fülem mellet.

- Ki az a srác, akivel együtt látunk? – kérdezte Bogi, mintha annyira érdekelte volna.

- Kevin, a jövendőbeli férjed unokatesója – vágtam rá gúnyosan.

- Azt hittem azt mondod, a jövendőbeli férjed – veregetett hátba Betti, aki rettentően humoránál volt, sőt még pacsizott is a tesójával.

- Ki tudja?!- legyintettem.

- Szombaton elmehetnénk bulizni – dobta be az ötletet Bogi. – Így legalább normálisan megismerhetem az unokatesóidat, meg a haverjaidat. – Súgta oda hangosan Botondnak, és képes volt előttünk, előttem lekapni, mint egy legyet. Mondhatom, ezek után már enni se volt kedvem. Az anyjuk rátette a lábamra a kezét, bár nem tudom miért, de szerintem ezzel próbálta meggátolni, hogy ott helyben összeessek, vagy elkezdjek bőgni. Megértem, szeretik egymást, de azért egy kicsit lehetnének ránk, vagy rám tekintettel. Nem tudom miért kavart fel ez, hiszen semmi olyan közöm sincsen Botondhoz, ami miatt tekintettel kellene lennie rám, csak rémes volt látni hogyan csókolózik valaki mással. Jaj, de várom már azt a kis összeruccanásunkat.