17. FEJEZET - ÉLETEK ÉS ÉRZELMEK

Nagy nehezen, de sikerült elkészülnöm vele végre :)

SOKADJÁRA IS BOCSI A HELYESÍRÁSOM MIATT, DE MÁR FIGYELMEZTETTELEK BENNETEKET EZEN OKBÓL KIFOLYÓLAG.

JÓ OLVASÁST!

 SOK VÉLEMÉNYT KÉREK  <3

17 FEJEZET 

ÉLETEK ÉS ÉRZELMEK

,,Azt mondják, az álom valósággá válhat!

Ha ez igaz lenne, sosem lenne bánat. Nem hullnának könnyek, szívünk sem fájna,
ha legszebb álmunk valósággá válna! ( Álom Világom)

Annyira jó volt, hogy ott maradt egész éjjel velem. Régebben csak mellette tudtam nyugisan elaludni, ami természetesen berögzült nálam, hiszen még mindig ő az egyetlen, akivel biztonságban érzem magam, és aki megnyugtat, illetve felidegesít. 

- Suliba kell menned! - Suttogta a fülembe álmosan Botond. Nem akartam felkelni, mert féltem attól, hogy minden darabokra hull, ha kinyitom a szemeimet. 

- Ma inkább itthon maradok. 

- Viszont nekem mennem kell.

- Miért nem maradsz itt velem? - Nyitottam végre ki a szemeimet, és csodával határos módon tényleg ott volt, ebből sejtettem nem csak álom, de valóság is.

- Suliba kell mennünk, és szerintem a szüleid nem örülnének, ha itthon maradnál nyomos ok nélkül.

- Szerinted a szerelem mennyire nyomos ok? 

- Anyádat ismerve, semennyire, szóval nyomás öltözni! - parancsolt rám. Kedvetlenül másztam ki az ágyból, hiszen ki akarna egy ilyen remek pillanatot abbahagyni a hülye suli miatt? Hát én biztosan nem, de muszáj volt.

- Most akkor mi lesz ezek után? - Kérdeztem rá kicsit bátortalanul.

- Mit szeretnél? 

- Remélem tisztában vagy azzal, hogy ha én döntök, akkor bizony semmi jó nem sül ki ebből? - Néztem rá, és az előkészített ruháimat letettem az ágyra.

- Okos kislány vagy, egyedül is kitalálod mire gondolok.

- Reggel van, és nem vagyok Edward! - Jelentettem ki neki idegesen. Jó, tisztában voltam azzal, hogy ezek után nem leszünk egyszerű barátok, sőt járni fogunk, de az ő szájából akartam hallani.

- Most azt várod, hogy kimondjam? 

- Igen! - Bólintottam, és felkészültem a pillanatra.

- Én .... - kezdett bele, de a hülye mobilom megszólalt, mert beállítottam rajta az ébresztőt. Ezzel sikeresen megtört a pillanat.

- A fenébe! - Sziszegtem.

- Ma mit csinálsz suli után? - Váltott témát, miközben én majdnem összetörtem a mobilomat, mert mindent tönkre tett. Most majd várhatok éveket, hogy kimondja, azt a bizonyos 9 betűs szót. 

NINCS IGAZSÁG A FÖLDÖN!

- Nem tudom, talán elmegyek Reginával és Bettivel csatangolni valamerre.

- Kár! - Ingatta a fejét vigyorogva.

- Csak nem terveztél valamit?- Hajoltam közelebb hozzá.

- Én? Á, semmit!

- Basszus, tényleg el fogok késni! - Amikor megpillantottam a mobilomon az időt. Gyorsan beszaladtam a fürdőbe felöltözni, és elkészülni normálisan, bár már így is elégé biztos, hogy ebből késés lesz. Amikor visszaértem ő már nem volt a szobámban. Ettől egy kicsit elszomorodtam, hiszen örültem volna neki, ha megcsókol búcsúképpen, hiszen eddig nem sokszor volt alkalmam ilyenben részesülni reggel. 5 perces késéssel estem be a teremebe, amivel sikerült ráhoznom a frászt a tanáromra, mivel nem számított arra, hogy valaki szó szerint beesik az ajtón. Szépítve a dolgon, nem estem el, csak kicsit megbotlottam.

- Szép esés! - Dicsért meg Regina, amikor leültem mellé.

- Köszönöm szépen, és neked is jó reggelt! - Fújtattam.

- Szia! - Vigyorgott rám nézve.

- Betti hol van? - Néztem az előttünk lévő üres székre, mert gyanúsan üres volt.

- Ott! - Mutatta meg a barátnőnk új helyét Regina, majd elmesélte miről maradtam le. Betti romló jegyei, és a viselkedésében bekövetkezett változás miatt előre ültette a tanár, mivel még kicsit pikkelt rá, amiket akkor művelt, amikor Botond hibbant Tina barátnője teledumálta a fejét minden hülyeséggel. Szünetben viszont nem úsztam meg a faggatást, mert Betti tudta, hogy Botond nem ment haza tegnap, vagyis nem aludt otthon, és a barátnőjénél sem volt, mert ő náluk kereste.

- Szóval? - Nézett rám kíváncsian Bettina, és csípőre tett kézzel állt meg a padunk előtt.

- Nem történt semmi! - Vágtam rá gyorsan.

- Gyanús vagy! - Veregetett hátba Regina.

- Több, mint gyanús! - Vágta a képembe Bettina.

- Mire vagytok kíváncsiak? - Azért tudtam, csak minimális infókat fogok elárulni nekik, bár a barátnőim, de akkor is vannak olyan dolgok, amiket jobb, ha megtartok magamnak. 

- Mi történt köztetek tegnap? - Tette fel az első kérdését Regi.

- Beszélgetünk, és nagyon sok minden megváltozott. - Adtam meg rá a választ.

- Mint, például micsoda? - Ült fel a pad tetejére Betti.

- Szerelmes vagyok! - Vallottam be, mire ezek összepacsiztak. Így nyilvánították ki, hogy ezzel ők már tökéletesen tisztában voltak.

- És miből jöttél rá? - Jött a következő kíváncsiskodás Regina részéről.

- Gondolom nem volt olyan nagy hatású, mint Regina esetébe, vagy tévedek? - Nézett Reginára Betti, majd vissza rám.

 - Mikor kiléptem a suli kapuján még nem is sejtettem mi lesz ebből. Moziba mentünk, aztán beültünk sütizni, vagy már magam se tudom mit csináltunk, mert közölte velem, hogy soha sem, vagyis nem mostanság járt Bogival. Ez az egész egy nagy kamu volt, mivel a csaj jött neki egyel, és ezért el kellet játszania Botond csaját előttünk. - Nem terveztem, hogy ezt is elárulom nekik, de kicsúszott a számon.

- Hogy mi van? - Döbbentek le egyszerre.

- Bogi és Botond régebben jártak, most csak megjátszották. Miután ezt megtudtam, úgy éreztem, mintha valaki jó erősen megütött volna. Hazamentem bőgtem egy sort anyámnak, aztán ...... - A szobámban történt dolgokról ténylegesen jobb, ha nem tudnak. Reginának túl nyálas lenne, míg Bettina gyomra biztos felfordulna, hiszen a testvéréről lenne szó, amire mérget veszek, hogy nem érdekli.

- De most mi van? - Tárta szét a karjait Regina.

- Úgy tűnik járunk. - Nyögtem ki nekik nagy nehezen, amit természetesen nem értettek, de szerencsémre becsöngettek..  A következő szünetben már Regina szerelmi élete volt a téma, amiről annyit osztott meg velünk, hogy kell neki egy fiú, aki eljátssza a pasiját az unokatesóm előtt. Ádám tökéletesen tisztában van vele, hogy Regina totálisan bele van esve, amit a lány egy illuminált állapotában megosztott vele. Természetesen az idióta is totálisan szerelmes, csak képtelen bevallani, mert elmondása, vagy inkább felfogása szerint az nem olyan pasis dolog. Fogalmam sincs mi a fenét értett ez alatt, az ő dolga, én pedig már nem fáradozok azon, hogy megértsem. Utolsó óra után egyedül mentem haza, mert ezek még ott maradtak valami hülyeségen, amire én egyáltalán nem voltam kíváncsi. 

- Milyen napod volt? - Érdeklődött anyám, amikor beléptem az ajtón.

- Tényleg érdekel, vagy csak úgy kérded? - Semmi kedvem se volt beszélni, mert lefáradt az agyam.

- Nem tudom mi nálad ez a hirtelen jött érzelem változás, de nem örülök neki. Elárulnád mi a bajod, mert az anyád vagyok, és jogom van tudni, sőt meg is fogom tudni, mert leszel szíves elmondani nekem, most! - Parancsolt rám.

- Olyan korban vagyok, amikor az embernek nem kellenek indokok a rosszkedvhez. 

- Viktória! - Förmedt rám.

- Tini vagyok, vagy nem tűnt fel? - Komolyan mondom, fogalmam sem volt róla, hogy mit várt tőlem. Talán egy anya-lánya csevejt, de ahhoz semmi kedvem se volt, hiszen éppen elégé kidumáltam magamat a barátnőimmel, akiket vele ellenben tényleg érdekeltem.

- Jó, ha nem akarod, akkor nem fogom erőltetni. - Adta meg magát. Belül éreztem, nagyon bunkón viselkedtem vele, hiszen csak próbálta bepótolni a lemaradását, amit akkor halmozott fel, amikor rengeteget dolgozott. Most már viszont késő, majd talán a születendő gyerek esetében minden jobb lesz, és vele tényleg olyan lesz a kapcsolatuk, mint a filmekben, de nálam ez már lehetetlenség. Nem azért mert én így akarom, mert egyesek szerint semmi sem késő, csak az én esetemben. Az életünk így alakította a kapcsolatunkat, ami befolyásolta a mostani érzelmeinket. Szomorúan kullogtam fel a szobámba, és becsukva az ajtót kitört belőlem a sírás. 

A fájdalmam eddig bírt bennem maradni, most viszont kitört belőlem minden régi érzés. Nem véletlen az se, hogy nem az " ANYA", hanem a "MAMA" szó volt az első olyan szó, ami elhagyta a számat. Mamám vitt oviba, ő nevelt, míg anyám azon fáradozott, hogy beteg gyerekeket és embereken segítsen, ezzel teljesen kimaradva az életemből. 12 éves koromig olyan volt számomra, mint egy idegen, egy szellem, aki csak vérségi szinten kapcsolódik hozzám. Mára már sikerült megértenem azokat, amiket kicsiként képtelen voltam megemészteni. Botond nélkül egy igazi roncs lennék, de hála neki boldogabb gyerekkorom volt, sőt emlékezetes. Kopogtatást hallottam, és hirtelen nem tudtam honnét jött, de az ajtóm előtt senki sem állt. Ekkor esett le az erkély. Direkt várattam, ácsorogjon csak ott nyugodtan. Amikor már megszólalt a lelkiismeretem, kinyitottam az ajtót.

- Tudod mennyire rám hoztad ezzel a frászt? - Támadtam le Botondot, aki ott állt és rám nézve vigyorgott.

- Így üdvözlöd a fiúdat? - Puszilta meg a homlokomat.

- Tehát a fiúm vagy? 

- Ha nem engedsz be, akkor nem.

- Be akarsz jönni?

- Szerinted mi a fenéért másztam fel ide? - Fogta a fejét, bár magam is rájöttem már mennyire fárasztó tudok lenni.

 

Aznap nem csak arra jöttem rá, hogy milyen érzéseim vannak anyám felé, de arra is, hogy mennyire szeretem Botondot.